Ez az eredeti szöveg! Ennek rövidített változata már megjelent úgy a www.3szek.ro mint az EP-ben is. Mivel nagyon érdekes felvetések vannak közreadva újraközöljük!
szerző : Vida Péter
Románia Európai Únióba való belépése több tekintetben is szerencsés lépés. Olyan gazdasági és politikai lehetőségek nyílnak meg, melyekre korábban még gondolni sem lehetett. Továbbá fennáll a lehetősége a több jogállamiságnak és az állami tervezetek nagyobb megbízhatóságának.
Ezzel egy időben fennáll a lehetőség a kisebbségek jogainak hatásosabb és hangosabb artikulására. Az etnikai kisebbségi mivolt melletti erős kiállás és az asszimilációs tendenciák elleni fellépés, egy alapvető emberi jog. Ehhez azonban nem elegendő csupán a jó akarat és bátorság, hanem az európai szintű meghallgatás érdekében tudni kell használni az európai hangnem billentyűzetét. Vajon mi az oka annak, hogy Szlovákiának sikerül a magyar állampolgársági törvény állítólagos veszélye miatt európai szintű riadót fújni anélkül, hogy ők maguk kritika alá kerülnének nyílt rasszista és alapvető EU-jogot sértő saját rendelkezésük miatt, miszerint azon személyek, akik idegen ország állampolgárságát felveszik, szlovák személyi igazolványuk elvesztésével kell, hogy számoljanak? Ennek oka, az EU-n belüli nyelvezet tökéletes ismerete. Amíg a magyar kormány és a magyar, az anyaországon túli kisebbség képviselői állandóan precízen a jogi finomságokat kívánják kihangsúlyozni, addig más körök egészen egyszerű és tudatalatti kifejezéseket alkalmaznak, melyekkel bár a szakmai vitákat nem, de a marketing szempontból oly fontos média fennhatóságot megnyerhetik. Ezekután minden állampolgársági joggal, médiatörvénnyel, alkotmánnyal kapcsolatos tények helyreállítása ellenére nem lehet kikerülni a diszkrimináló, alávalóvá tevési folyamat szívó hatásából. Ez az ördögi kör csak akkor törhető át, ha megértjük, hogy milyen hangon kell európai szinten artikulálni a pozitív figyelemfelkeltés érdekében. Az ehhez használatos nyelv Franciaországban és Németországban került kifejlesztésre és jelentősen különbözik a Magyarországon használatostól. Míg az utóbbit az udvariasság, visszafogottság és a részletekre való túlzott törekvés jellemzi, addig előbbi plakativ leegyszerűsítésekre és nagyhatású jelszavakra épít – és ezek hatnak.
Lehet, hogy ez nem tetszik, de az Európában vitatott témák hatáshatalmát tudomásul kell venni. És éppen itt nyílik meg egy nagy lehetőség az erdélyi magyar kisebbség számára. Meg kell végre tanulniuk helyzetüknek az egész kontinensen való megismertetését. Az erdélyiek a rendszerváltás óta túlságosan sokat foglalkoztak magukkal. Sajnálatos és jellemző, hogy a 20 éve fennálló nyílt társadalmi rendszer ellenére, Magyarországon és Románián kívül alig akad egy európai ember, melynek ismeretei lennének Erdély különleges történelmi és etnikai helyzetéről. Itt az ideje az Erdély illetve a Székelyföld márka népszerűsítésének. A SIC védjegynek olyan tulajdonnévvé kell válnia, mely egyediséget és összetéveszthetetlenséget jelent. Hol figyelhetők meg ezzel kapcsolatos törekvések? Testvérvárosi kapcsolatok és alapítványok célzott létrehozása, valamint turisztikai programok által széleskörű tudatosságot kell teremteni az európai porondon. Csak ezután állhat fenn annak lehetősége, hogy bizonyos bukaresti érdekeltségek óvatosabbak lesznek.
Ezen – önmagukban véve könnyű utak – bejárása érdekében, Erdély magyar politikusainak is tudomásul kell venniük azt a fontos tényt, hogy ők nem szokványos román államemberek. Ők elsősorban a kisebbségvédelem képviselői. Az ő politikai karrierjüknek célja nem lehet egy Bukarestben, a rosszul értelmezett megbízhatóságért kitűzött érdemrend. Nekik minden tevékenységüket az általuk képviselt kisebbség polgári és emberi jogainak védelme alá kell helyezniük. Mert egy kisebbségi párt politikusa egy időben mindig védenceinek kulturális harcosa is. Aki közülük ezt tudatosítani tudja magában, az érteni fogja, hogy mikor lehet fájdalommentes kompromisszumokba bocsátkozni és mikor kell keménynek maradni. Mivel ők nem a klasszikus értelemben vett állampolitikusok, hanem úgymond védelmezők és segítők, ezért sokkal kevesebb időt és energiát kellene fektetni olyan döntéshozatalokba, melyek nem érintik az általuk képviselt kisebbséget. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek a döntéshozatalok ne lennének fontosak, de megnyugodhatunk abban, hogy elegendő mennyiségű román párt és érdekeltségi kör áll rendelkezésre, akik ezekkel a problémákkal foglalkoznak. Nem, koncentráljanak szakterületeikre, hogy keresztülvihessék az oda tartozó követeléseket. Egy politikai póker alkalmával nem szabad a befektetett munkát és vétójogokat a kisebbséget nem érintő kérdésekre elpazarolni, hanem meg kell azokat spórolni a valóban fontos témákra. Csak az ezen a területen való következetességgel és szilárdsággal érhető el a nagy cél, az autonómia. Meg kell érteni azt, hogy Erdély ügyein kívül eső témákban nyugodtan köthetők kompromisszumok. Túlerőltetésnek ezen ügyekben helye nincs, hanem sokkal inkább minden erőt a fenti magasztos és alapvető célokba kell fektetni. Lehet, hogy ez oda vezet, hogy egyel kevesebbszer lehet ünnepi bankettek alkalmával a bukaresti piros szőnyegen sétálni, de éppen ezt kell elfogadni. Mert bármilyen kényelmetlen is, a sors a kisebbségi képviselőséget osztotta – mégpedig jóban és rosszban.
A következmények ezek után egyszerűen fogalmazhatók. Minden tevékenységet annak kell alávetni, hogy mi az, ami a képviselt kisebbség életét megkönnyíti és fejlődését biztosítja. A magyar nyelvű felsőoktatás és a következetes, nem csak esetenkénti magyar nyelvű kitáblázás az ezen a területen említendő csak legszembetűnőbb példák. Borzalmas az a tény, hogy rendészeti és jogi hivatalnokok széles köre nem beszél magyarul és kimondottan az elbizonytalanítás céljából vannak Székelyföldre küldve. Ez a diszkrimináló helyzet azonnali, európai szintű megismertetésre és megszüntetésre vár. Egy időben utalni kell a mesterséges régiók tervezett létrehozása általi, kényszer asszimilációra és kulturális alárendeltségre irányuló törekvésekre is. Ezen jelenség ellenhatásaként, a szubszidiaritás szellemében a megyék felelősségét kell megerősíteni. Több feladatot, kompetenciát és mindenekelőtt hivatali hatalmat kell nekik adni – az alárendelő jellegű és egy 21. századi demokratikus országhoz nem illő "prefektura" hivatalát meg kell szüntetni. A gazdasági politikát is azon alapgondolatokhoz kell igazítani, hogy a saját régiónak mi a jó. Mert csak azok a családok vernek itt gyökeret, illetve maradnak helyben, melyeknek gazdasági biztonsága adott, hogy aztán továbbadják kultúrális indentitásukat és erősítsék azt az országot, ahonnan származnak.
Ennek a gondolatnak mindent alá kell vetni. E magasztos célokat követve tudatossá válik, hogy az RMDSZ és MPP közötti önző hatalomjátéknak nincs létjogosultsága. Amíg egy városi és megyei szintű konkurrencia jó hatású és üdvözölendő és ráadásul még a választási részvételi arányt is növeli, addig a parlamenti választások alkalmával feltétlen szükséges egy kompromisszum megtalálása. A személyes érzelmek és csalódások ellenére: a közös sors megparancsolja a kibékülést és ezáltal egy közös és erős magyar listát. Kisebbségi képviselőként ugyanis mindennél jobban ellen kell állni a politikai intriga édes csábításainak.
Eljött a mentalitás váltás ideje. A politikai képviselőknek jobban, mint valaha a veszélyeztetett kisebbség megóvóinak és támogatóinak kell tekinteniük magukat. Ebben a szellemben és csakis ebben kell munkájukat végezniük. Akkor sok minden könnyebbé válik és a közös cél, az élhetőbb és autonóm Székelyföld, is elérhető lesz.
