A hívó szó és a vándor idő

2012. január 27.SZERZŐ: KISS OLIVÉR

Az RMDSZ 1990. kolozsvári, első küldöttgyűlésének évfordulóján, a Kolozsvár Társaság székhelyén ezekben a percekben (péntek, 17 óra 44 perc) bemutatásra kerül a két évtizeddel ezelőtti eseményekre visszatekintő, emlékezéseket és dokumentumokat tartalmazó kötet. 

Bevezetőt mondott Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke és a könyv szerkesztője.

Új Hívó Szó

Újabb huszonkét év telt el Erdély történetében 1989 reményeket ébresztő karácsonya óta. Az akkor megfogalmazott Hívó Szó, kolozsvári értelmiségiek felhívása utáni hónapokban, években körülményeink gyökeresen megváltoztak. Bizonyos vonatkozásokban változott a romániai valóság, a megosztottság és a gyűlölség azonban korántsem tűnt el a többségi társadalomból, politikából. A Hívó Szóban megnevezett magyar elvárások egy része - az anyanyelv használatában, a közoktatásban, művelődési és tudományos intézményeink működésében, a szabad vallásgyakorlásban, a médiában (korlátozott pénzügyi feltételek közt) - megvalósult ugyan, bővültek a magyar nyelvű egyetemi oktatás keretei, mindmáig azonban nincs önálló állami tudományegyetemünk, legfőképpen azonban nem történt előrehaladás a Kós Károlyék által már több mint kilencven éve Romániát, a román politikai hatalmat megszólító, világgá kiáltott szó, az autonómia-igény ügyében. Erdély, Bánság, Körös-vidék és Máramaros magyarságát 1921-ben még kétmilliós tömegnek számították - ez a szám (a 2011-es népszámlálás várható adatai szerint) nyolc évtized alatt jelentősen lecsökkent. De elmondhatjuk, hogy a romániai magyarság mégis számít a politikában, nem vagyunk leírható tényező, országosan.

Természetesen tudomásul kell vennünk, hogy jövőnket ma már egy európai politikai-gazdasági összefüggésrendszerben, az információs és tudásalapú társadalom digitális és elektronikus, kulturális médiáknak összefüggésében kell elgondolnunk - a külső és belső válsághelyzetektől és kihívásoktól nem függetlenül. Mára a politika tartalma, a politizálással, a politikai osztállyal magával kapcsolatos feltételek és elvárások is megváltoztak. A közösségi hálózatok életünk részeivé váltak. A jövőben ezeken, és egy új politikai rendszer szerint is kell tudnunk politizálni, az új típusú szerveződésekre és közösségi hálózatokra is építve. Megváltoztak a személyi feltételek is, a rendszerváltók közül sokan nincsenek már közöttünk, új nemzedékek veszik kézbe az erdélyi, a romániai magyarok sorsának az újratervezését. Nekik kell összehangolniuk a megsokszorozódott politikai opciókat, a civil társadalomban, szervezetekben és intézményekben megnyilatkozó kreatív társadalmi potenciált, az emberek változtató szándékát, törekvéseit és energiáit. A helyben maradás garanciáihoz már nem elég az egyszerű túlélés ígérete - csak a színvonalas, tartalmas élet biztosítása, csak a biztonságos politikai, gazdasági és kulturális, tudományos intézményi garanciák tarthatják itthon, Erdélyben a jövendő nemzedékeit. A tudás presztízsét feltétlenül emelni kell a romániai magyar társadalomban, mert hosszú távon csak a tudás és az abból származó gazdasági erő biztosíthatja anyagi, gazdasági forrásainkat, intézményeink önfenntartását. Ugyanakkor követeljük, hogy a román kormányzat állítsa helyre az oktatás, tudomány és kultúra törvényileg előírt anyagi támogatását és szüntesse meg az oktatási személyzet felvételére meghirdetett létszámkorlátozást, annak szinte teljes leállítását az állami felsőoktatási intézményekben.

Új hívó szavunk, amely az egész erdélyi magyarságot kívánja megszólítani, Belső-Erdély, a Partium, Bánság mellett hangsúlyosan Székelyföld magyarságát, saját energiáink mozgósítására, összefogására akarja felhívni a figyelmet - ahogy ezt már a Kiáltó Szó elsőrendűnek tekintette. Ide tartozik ma önkormányzataink jobb működése is. Nyilván nem hagyható figyelmen kívül, hogy a két főváros - Bukarest és Budapest, Budapest és Bukarest - közelsége vagy távolsága életünk alakítója. Éppen ezért nem csupán taktikai, hanem stratégiai kérdés megszabadulni a türelmetlenségtől, a kizárólagosságtól, korántsem mellékes a más nemzetiségekhez, más etnikumokhoz való viszony, a kölcsönös tisztelet.

Nemzetközi tapasztalat - mindenekelőtt Dél-Tirol pozitív példája - bizonyítja, hogy céljaink elérése, az értük folytatott küzdelemnek akár a rész-sikere is csak együtt, összefogással lehetséges. Most egy sok tekintetben csalódott, bizonyos fokig megosztott társadalomhoz szólunk. De nézzünk előre! Bízzunk magunkban! Győzzön a józan ész! 2012 nagyon fontos valamennyiünk számára! Választási évben vagyunk és a romániai magyar társadalom joggal és feltétlenül elvárja a különböző pártállású politikusaitól, hogy biztosítsák jelenlétünket a román parlamentben. Ez történelmi felelősségük. Kolozsvár, 2012. január 27. A Kolozsvár Társaság
Hozzászólás:

Hívó szó? - 28/01/2012 08:25

Az utolsó bekezdés két zárómondatáért kár volt a szócséplésért. Ki kepja föl ezért a fejét: "Választási évben vagyunk és a romániai magyar társadalom joggal és feltétlenül elvárja a különböző pártállású politikusaitól, hogy biztosítsák jelenlétünket a román parlamentben. Ez történelmi felelősségük." ??? Ennek a szövegnek a hatására kígyózó sorokban meg majd senki sem tudja mikor az urnákhoz, hogy a ki tudja mire, és miért pöcsétöjjön? Legyenek komolyak urak! Mekkora hívó szava van ma Kántor Lajosnak és Egyed Péternek, a liberalizmusnak a romániai magyarokhoz? Majd a Tokay-Frunda-BorbélyL-éket Hrebenciuc ölébe küldő Markó - örökös elnök - Kelemen utóda, az 1996. óta kormányzó székvadász RMDSZ, amely szertezavarta a a hazai érdeklődő magyarságot, fog minket megváltani? Professzor urak, langyos zárómondataik Kol vannak Petőfi Nemzeti dalától? Akkor is, ha közben eltelt 164 év? Ki figyel ma a politizálói miatt prostituálódott értelmiségre? Őszig iskolákat zárnak be. Kelemenék is.

Zsembera Zsombor - 28/01/2012 09:12

Az Új Hívó Szó csupán azt nem emliti, hogy a helyben topogásért az udmr a hibás aki az apró lépések politikája melleett a pecsenyéjét sütögette.Az erdélyi magyarság minden alkalommal bejuttatta a parlamentbe eddig, ők pedig szépen gazdagodtak.Az ilyen kolozsvári társaságból amelyben Kántor Lajos és társai tevékenykednek nem kérünk.Ide Láng Gusztávok, Csoóri Sándorok, Görömbei Andrások kellenének.