Békemenet az államcsődért (vajon? szerk.megj.)

http://hvg.hu/velemeny/20120130_bekemenet_allamcsod
2012. január 30.,

Mellár Tamás józan szavai talán észhez térítik azokat a jobboldali értelmiségieket, akik segédkezet nyújtottak ahhoz, hogy tisztes magyar polgárok megdöbbentően nagy számban tiltakozzanak békemenetükkel Magyarország „megtámadása” ellen. Tették mindezt akkor, amikor talán már Orbán Viktor is rádöbbent arra, hogy az IMF-megállapodás nemcsak az államcsőd elkerülése, hanem a saját sorsa miatt is kezd élet-halál kérdésévé válni.

Beérett a vetés, lehet aratni. Sok-sok év „áldozatos” aknamunkájával sikerült úgy szétroncsolni a választópolgárok ítélőképességét, hogy – feltüzelve a magyarságot ért vélt támadások által – százezrek vettek részt az ország erőforrásait teljesen értelmetlenül felemésztő szabadságharcát éppen (végre) feladni kényszerülő kormány melletti békemeneten.

„Azok a jobboldali értelmiségiek, akik most – felháborodva a nyugati pénzügyi körök arroganciáján – az utcára vonulnak az Orbán-kormány mellett, valójában ennek a legrosszabb forgatókönyvnek (ti. az államcsődnek, PJ) a bekövetkeztét segítik elő. Teljesen haszontalan a demonstrációjuk, hiszen sem az IMF, sem az EU nem fog megijedni és visszavonulót fújni a szenvedélyesen protestáló tüntetők láttán. Nem veszik észre, hogy a minket ért – gyakorta igaztalan (fasisztaveszély, diktatúra stb.) – támadások alapja és fő táplálója éppen a kormány hibás gazdaságpolitikája, amely elfogadhatatlan és megengedhetetlen eszközöket használ.” Mellár Tamás írta le Bibó Istvánra – „eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem” – hivatkozva ezeket a mondatokat a Népszabadságban.

A szívbemarkolóan józan szavak talán észhez térítik azokat a jobboldali értelmiségieket, akik írástudókhoz méltatlan módon segédkezet nyújtottak ahhoz, hogy az összezavart lelkületű tisztes magyar polgárok megdöbbentően nagy számban tiltakozzanak békemenetükkel Magyarország „megtámadása” ellen.

Ez a tömeg azonban kezd az IMF és az Európai Bizottság jóindulatára szoruló Orbán Viktor számára is kínossá válni. Jelzés értékű, hogy nem állt a tüntetők elé beszédet mondani, pedig kérdéses, hogy a Fidesz szervezett háttérmunkája nélkül lehetett volna-e mozgósítani ennyi embert. Lehet, hogy a miniszterelnök rádöbbent arra, hogy az IMF-megállapodás nemcsak a magyar államcsőd elkerülése, hanem a saját sorsa miatt is kezd élet-halál kérdésévé válni.

„A rendkívüli intézkedések révén mintegy 1100-1200 milliárd forintot szedett be a kormány, amihez jött még a magánnyugdíjpénztárak 3000 milliárdos vagyona. Ebből a két igen jelentős többletforrásból azonban nem sikerült sem államadósságot csökkenteni, sem a gazdasági növekedést beindítani. A nem szokványos intézkedések következtében ugyanis olyan mértékű bizonytalanság jelentkezett az országgal szemben, amely a kamatlábak növekedése, az árfolyam gyengülése és a növekedési ütem csökkenése révén semmissé tette az adósságcsökkentő intézkedések hatását.”

Mellár Tamás szerint több mint négyezer milliárd forintba került a teljesen értelmetlen szabadságharc, és következményeként elviselhetetlenül megdrágult a megélhetés. Ennek a pénznek a töredékéből konszolidálni lehetett volna sok más mellett a „nem megszorításnak” nevezett, de valójában irtózatosan kegyetlen intézkedésekkel az ellehetetlenülés szélére sodort felsőoktatást, a közoktatást és az egészségügyet is. Csak az előre menekülés, a jó kormányzás segítheti jóvátenni az értelmetlen véráldozatokat.

A radikális váltás központi elemét kell hogy képezze az a gazdaságpolitikai fordulat, amelynek bekövetkeztét Mellár Tamás sürgeti a jobboldali értelmiség lelkiismeretét felrázni kívánó cikkében. A jóvátétel kényszere megköveteli, hogy végre az ország érdekeinek megfelelően és ne a gazdasági hátország tetszése szerint kelljen kormányozni. Nem lenne meglepő, ha a nemzeti burzsoáziának még a látszatra sem adva, kormányzati segédlettel átcsatornázott uniós támogatások kapcsán az Európai Bizottság felfüggesztené ezeknek a forrásoknak a folyósítását és vizsgálatot kezdeményezne. Nem hiszem, hogy éppen ez hiányzik még a saját hibái miatt satuba szorult kormányzatnak.

Mellár Tamás írása talán ráébreszti a jobboldali értelmiséget arra, hogy fel kéne hagyni végre a hazug, önáltató beszéddel, és önámító békemenetek szervezése helyett elfogulatlan kritikát gyakorolni, mivel sorsunk alakulása még egy ideig a kétharmados többség kezében van. De csak részben, mert igen nagymértékben függ az események menete olyan tényezőktől is, amelyekre ennek a kormánynak nincs ráhatása. Mindnyájunk érdeke tehát, hogy jó döntések szülessenek, hogy el tudjuk kerülni a legrosszabbat, az államcsődöt.

A megtévesztő beszéd jellegzetes példáját tanulmányozhatjuk Boross Imre egykori tárca nélküli miniszternek a pénteki Magyar Hírlapban megjelent írásában. A szerző, aki gyakran reflektál a pénzügyi világ eseményeire és kétségkívül vannak eredeti meglátásai, ebben a cikkében még mindig helyesli a bukott szabadságharc célkitűzéseit. Írásában a bécsi konferenciával foglalkozik, amelynek témája szerinte az volt, hogyan lehetne zavartalanul tovább működtetni azokat a pénzszivattyúkat, amelyeken keresztül a fejlett országok – mint pl. Ausztria – elvonják a szegény országokban megtermelt jövedelmeket.

„Ausztria a pénzt eddig mint AAA minősítésű ország megkapta 2,5-3 százalékért, amit továbbhelyezett a térségbe 7-9 százalékért. Dolláronként nyert 5-6 százalékot. Egy kihelyezett dollár hozadékán finanszírozni tudott további két dollárt. (…) Az osztrák életszínvonalat tehát azok az országok finanszírozzák, akiknél a pénz ki van helyezve, hiszen a források az osztrák államnak erre is kellettek. Most meg itt vannak ezek a magasan eladósodott (hochverschuldenes) magyarok. Új kormányuk megunta, hogy fejőstehénnek nézik az országot, és beleszólt a jövedelemelosztásba, a jövedelem egy csekély részét otthon akarja tartani.”

Magyarországra senki sem kényszerítette rá a fejlett országokéhoz képest megalázóan magas kamatlábakat. A pénzpiacok ítéletében megnyilvánuló kamatfelárak alakulását leginkább a magyar kormányok elhibázott (böszme) és korrupt politikája okozta és okozza. Bizony-bizony nem a pénzvilág és az Európai Unió ellentámadása, hanem saját kormányaink ténykedése a fő oka annak, hogy az államcsőd szélén vagyunk kénytelenek lavírozni. A globalizált világgazdaságban természetesen lépten-nyomon kialakulnak ilyen aszimmetriák, amelyeknek vannak haszonélvezői és vannak kárvallottjai is. Ezeknek az aszimmetriáknak a felismerése, beazonosítása és a kihívásokra adott helyes válaszok megadása a jó kormányzás elemi kritériuma. Az utóbbi idők magyar kormányaiból – egyetértve Mellár Tamás megállapításaival –hiányzott ez a képesség, sokkal inkább illeszthető rájuk a bibói hamis realista jelző.

Féligazságokra alapozva, rossz stratégiát követnek, amelyeknek eredményeként Magyarország világgazdaságba való hibás beágyazódásába bekódoltatott az adósságspirál. Az Európai Unióba való belépéssel megkaptuk a korrekció lehetőségét, de nem vettük komolyan azokat a feltételeket, amelyeknek megfelelve kijavíthattuk volna ezt az igen előnytelen, duális struktúrát. A maastrichti kritériumok betartását a politikai elit nem érezte fontosnak, pedig ha ebben a kérdésben konszenzus lenne, a Boross Imre által említett pénzszivattyúk sem működhetnének.

Ha törekedtünk volna betartani a kamatlábak nagyságára vonatkozó uniós előírást, miszerint a hosszú távú hitelek kamatlába az egyéves referencia-időszakban legfeljebb 2 százalékkal lehet több, mint a három legalacsonyabb inflációs mutatóval rendelkező tagállam államkölcsöneinek átlagos kamatlába, akkor Ausztria sem profitálhatott volna annyit a Magyarországról átszivattyúzott kamatkülönbözetből, mint amennyit Boross Imre – egyébként jogosan – felró. A volt szocialista táborból verbuválódott új tagállamok közül az elmúlt tíz évben Magyarország a kamatfelárak tekintetében sajnálatos módon többnyire az élen állt.

Ki a felelős azért, hogy évente sok száz milliárd forinttal többet kellett – okos kormányzással könnyen elkerülhető – kamatfelárak formájában kifizetnünk a feltétlen szükségesnél? Az osztrák kormányzatok helyest választ adtak erre a kihívásra, a magyarok a lehető legrosszabb „megoldást” választották: ahelyett, hogy leszorították volna a forinthitelek kamatlábait, gyeplőt dobtak a nyakló nélküli devizahitelezésnek. Az államcsőd rémével fenyegető következményeket itt és most, a szakadék szélén mindnyájan megszenvedjük.

De még most sem késő változtatni! Az elkerülhetetlenül szükséges gazdaságpolitikai fordulat nem lehet más, mint megkísérelni a pénzszivattyúk működését lehetővé tevő aszimmetriáknak a lebontását (önsorsrontó szabadságharc helyett inkább a maastrichti kritériumok teljesítésével). A jobboldali értelmiség azzal tudná segíteni ennek a fordulatnak a mielőbbi megvalósulását, ha felhagyna a hamis realizmust tápláló hazug beszéddel, és ha szervez is még ellentüntetést, akkor azt az ország energiáit elszívó magas kamatfelárakat okozó rossz kormányzás ellen tegye, lehetőleg még az államcsőd bekövetkezte előtt. Szerző: Papp József

(A szerző közgazdász, a Corvinus Egyetem Vállalkozásfejlesztési Intézetének docense.)
Hozzászólás:
Neaddfel, Tisztelt szerző.

Ön a cikkében hatszor hivatkozik Mellár Tamásra és annak a , függetlennek még erős jóindulattal sem nevezhető Népszabadságban megjelent cikkére.Aztán persze megemlíti Boross Imrét is /háromszor/. Őt persze negatív példaként , talán mert az ő cikkét nem a Népszabadságban olvasta ?

Mondja, miért kellene az Ön /és Mellár/ véleményét én a magamévá tegyem, amikor Boross is rendelkezik olyan szakértelemmel a témát illetően , mint önök.

De , hogy a magam gondolatait is hozzá tegyem az Ön cikkéhez , szerintem az utóbbi időben sokat emlegetett "Argentín modell" , számunkra sem volna egy járhatatlan út , még akkor sem, ha az ,az önök meglátása szerint egyet jelentene a "világ végével". Ellenkező esetben ugyanis megszorítást , megszorítás fog követni , még akkor is ha az utóbbi időben "messiásként" feltűnni látszó libás /Bajnai/ kerül a kormányrúdhoz . Ezt az adóssághegyet ugyanis amit a szoc/libek összeharácsoltak, még az ük unokáink sem fogják kinyögni. Ezt Ön mint KÖZGAZDÁSZ EGYETEMI DOCENS nagyon jól tudja

Megjegyzés

Sajnálattal kell olvassuk a fenti cikket, mert a cikkíró nem érti vagy ami rosszabb nem akarja érteni, hogy miben állna a mostani gazdasági helyzetnek nevezett... 

Valójában kimondottan politikaira kódolt dolgokról akarná az olvasót meggyőzni. A nagy nevek Boross, Bibó, stb. mellé odahelyezi a sajátját is, csak éppen nem a konkrét megoldásokról ír, hanem általánosságokat fogalmaz újra. 

Sajnos a megállapításai - mindamellett hogy későn vannak kimondva - nagyon is félretájékoztatásként hatnak, hiszen elítél egy olyan megmozdulást, amelynek láttán még az nagymellű IMF vezetők is megtorpantak. (lásd a romániai "megmozdulások" még alig ezres tömeget tudnak maguk mellett mégis az IMF itt is leszólt : adjatok valamicskét a "popor-nak azaz a népnek" akkor egy négyszázezres tömeggel sem ildomos játszani s ezt éppen Ők tudják, hiszen ugyancsak Ők akarták - és akarják továbbra is - a Mi nadrágszíjunkat meghuzigálni...) 

Igy semmiképpen sem a a kicsúfolt a jobboldali értelmiségek és néptömegek "szabadságharc"-a az elítélendő, hanem a "ballib"-ek által tönkretett gazdasági mutatók,  amelyek évtizedes "kihagyások" miatt lettek negatívak és nem az eltelt két évben hozott rossz-jó intézkedések, amikor is már a tűzoltási korszakba vagyunk...

Egy docenstől többet, reálisabbat várhat az olvasó, mint egy ilyen szinte a népet lenéző cikk megírását, (de lehet pénzért megéri...) 

Máskülönben megkérdeznénk a cikkírót - aki vállalkozásfejlesztési intézetben tevékenykedik -  milyen tervvel állna elő most a tizenkettedik órában? Szívesen elolvasnánk az általa megalkotott tervet, ami a magyarországi gazdaságra mostan érvényes lenne. 

Megjegyeznénk, hogy minden negatív dolog ellenére a magyarországi munkaerőt kedveli a nyugat és a tőke, (lásd az Erdélyi Polgár előbbi cikkét)

Van még egy dolog amivel nem tudunk egyetérteni éspedig az ahogyan felvetésre kerül az "államcsőd" a cikkíró fejében, mert egy közgazdaságot végzettnek nem azon kellene gondolkodnia, hgy mint egy vénasszony sipítozzon, hanem a politikai hovatartozást félretéve a megoldásokat kellene az asztalra letennie, másképpen csak "beáll" a sorba a "gordonka" mőgé... Hiteltelennek fog ezután látszani... (Erdélyi Polgár)