2012. január 30., hétfő

Politikailag szétválasztva

Székely Ervin | 2012-01-30
„Szigorúan törvényalkotási szempontból vizsgálva a kérdést, erre az intézkedésre (mármint a választások összevonására) a jelenlegi – vékony – parlamenti többségnek van felhatalmazása. Nincs alkotmányos tiltás, amely meggátolhatná a helyhatósági választások elhalasztását.” Ezek a sorok az ÚMSZ tavaly szeptember 12-i számában jelentek meg, én írtam őket. Véleményem az Alkotmánybíróság döntése után sem változott meg, ma is azt vallom, hogy a kormány által tervezett intézkedés ellentétes lett volna ugyan az alaptörvény szellemiségével, de a betűjével nem.
Egyelőre nem ismerjük az Alkotmánybíróság indoklását, és természetesen nem zárható ki, hogy olyan indokot talált, ami az én agyamat nem járta meg, ám kiszivárgott információk szerint a taláros testület nem a választások összevonását, hanem a helyhatósági választottak mandátumának a meghosszabbítását tartotta alkotmányellenesnek. Erre vonatkozóan azonban csak a helyhatósági választások törvénye tartalmaz rendelkezést, az Alkotmány nem, pontosabban a választások megszervezésével, lebonyolításával kapcsolatos valamennyi kérdést külön törvény hatáskörébe utalja, amely viszont már a felelősségvállalással elfogadott jogszabállyal módosítható. Amennyiben a bírák arra gondoltak, hogy nincs alkotmányos alapja a polgármesterek és tanácsosok mandátuma meghosszabbításának, akkor érdekes jogelméleti vitát lehetne lefolytatni arról, hogy egyáltalán szükséges-e az explicit alkotmányos szabályozása ennek a kérdésnek, vagy pedig a tiltás hiánya elegendő jogalap, abból az elvből kiindulva, hogy amit a törvény nem tilt, azt meg szabad tenni.
Az is elképzelhető, hogy az Alkotmánybíróság döntését az alaptörvény második cikkelyére alapozta, amely kimondja: „A nemzeti szuverenitás a román nép sajátja, amely azt szabad, periodikus és tisztességes választásokon megalakult képviseleti szervein, valamint népszavazáson keresztül gyakorolja.” A testület azt is gondolhatta, hogy a „periodikus” kifejezés pontos, állandó időtartammal bíró ciklusokat jelöl, s a helyhatósági választások elhalasztása ennek a követelménynek nem tenne eleget. Ezt az értelmezést támasztja alá a román értelmező szótár is, amely a periodikust, mint szabályos időközönként ismétlődő dolgot határoz meg. Csakhogy, eltekintve egy ilyen értelmezés spekulatív jellegétől, a hivatkozott cikkely nem a választásokról és nem a helyhatóságokról, hanem a szuverenitásról szól, amelyet a nép – egyebek mellett – periodikus választások révén gyakorol. Azt állítani, hogy a választás néhány hónapos halasztása miatt sérül a nemzeti szuverenitás, túlzás lenne, arról nem is beszélve, hogy a helyhatósági választások eddig sem estek négy évenként matematikai pontossággal mindig ugyanarra a napra, azt pedig, hogy a négy év lejártától mekkora eltérés tekinthető a periodikusságra vonatkozó alkotmányos előírás megsértésének semmi sem szabályozza. További ellenérv, hogy a választások összevonásáról hozott törvény nem törli el a választások periodikusságára vonatkozó rendelkezést, csak azt mondja ki, hogy 2012-ben mikor lesznek a választások.
A harmadik lehetőség, amit a bevezetőben hivatkozott cikkemben magam is megemlítettem: az Alkotmánybíróság úgy vélte, hogy egy ilyen rendelkezés sérti a törvények visszamenőleges hatását tiltó alkotmányos kitételt. Ez elvben igaz, hiszen a helyhatósági törvény négy évben szabja meg a választottak mandátumát. Akkor, amikor ezt elnyerték, ők egy négy éves időtartamra kaptak megbízatást, következésképp ennek módosítása a három és fél évvel ezelőtt kiosztott mandátum időtartamának a megváltoztatását is jelenti. Ugyanakkor azonban azt is tudomásul kell venni, hogy a visszamenőleges szabályozás ebben az esetben inkább elméleti jellegű, nem bír jogi következménnyel. Nehezen képzelhető el, hogy valaki négy évre megválasztott volna egy jelöltet polgármesternek, de négy év öt hónapra már nem, mint ahogyan annak is csak elméleti esélye van, hogy valaki csak négy évre és ne öt hónappal többre vállaljon tisztséget egy önkormányzatban.
Mindezek alapján úgy vélem, az Alkotmánybíróság most (is) politikai, nem szakmai döntést hozott.