Tanulság

http://www.nyugatijelen.com/allaspont/tanulsag_1.php
Jámbor Gyula
Vasárnap, 2012. január 29.

Kilenc nappal ezelőtt azt írtam a hazai helyzetről, hogy a bizalmatlansági indítványt tárgyaló parlamenti ülés, majd az Alkotmánybíróságnak az összevont választásokra vonatkozó döntése után talán valamivel okosabbak leszünk. 

Azóta tisztázódott, hogy nem lesznek összevont választások – a helyhatóságiakra júniusban, a parlamentiekre ősszel kerül sor –, nem mondott le se a kormány, se az államfő, és nem született megoldás a feszült helyzet feloldására.

A tüntetések, bár egyre csökkenő részvétellel, a 17. napon, tegnap is folytatódtak. Az ellenzék változatlanul kitart követelései mellett, egyelőre sikertelenül, de a játszmának még nincs vége. A demokrata-liberális pártban megjelentek a széthúzás jelei: egy bloggerként elhíresült kormánypárti szenátor lemondott párttagságáról, a párt főtitkára pedig úgy nyilatkozott: ha a kormány egy hónapon belül nem talál megoldást az utcára vonult emberek problémáira, mennie kell. Értsük ezt úgy, hogy a párt saját kormányától vonná meg a támogatást?Vagy csak a miniszterelnöktől?Az ellenzék a parlamenti tevékenység bojkottálását fontolgatja, hogy kikényszerítse az előrehozott választásokat, s ha a szakszervezetekkel összefogva folytatnák az utcai tüntetéseket vagy sztrájkok robbannának ki, a helyzet tovább súlyosbodna.

A kormányon lévő RMDSZ, tiszteletbeli elnökének nyilatkozata szerint, elvileg híve az előrehozott választásoknak, „mert elég nagy az elégedetlenség körülöttünk, sokan megkérdőjelezik a politikai vezetők munkáját, elképzeléseit, magatartását, és ilyenkor hasznos minél hamarabb választásokra sort keríteni, hogy maga a társadalom nyilvánítson véleményt, kit akar és kit nem”, s ezt a szövetség politikai alelnöke megerősítette. Az újonnan megválasztottak kezében sem lesz azonban varázspálca, amivel elsimíthatnák a felvert hullámokat, az egyetlen hatásos fegyver ugyanis az elégedetlenség lecsillapítására a lakosság anyagi helyzetének érezhető javítása lenne, erre pedig a nemhogy javuló, de romló európai kontextusban aligha van mód.Az országot megrázó „romániai télnek” egy fontos tanulsága mindenképpen van: az, hogy a társadalom tűrőképességét nem lehet a végtelenségig próbára tenni, s a politikusoknak gondolkodásmódjukban és megnyilvánulásaikban ehhez kell igazodniuk.