2012. január 24., kedd
PÁRIZS - A francia szocialisták már javában készülnek a májusi elnökválasztásra. A baloldali jelölt, François Hollande beszédét több tízezren figyelték élőben, Párizs külvárosában. Helyszíni tudósításunkból kiderült, hogy a szónoklat a magyar olvasók számára is érdekességgel szolgálhat.
Amíg szombaton százezrek vonultak az utcára Magyarországon, hogy demonstrációjukkal a kormányt támogassák, vasárnap Franciaországban több tízezres tömeg gyűlt össze a szocialista elnökjelölt, François Hollande hívására. Az eseményre nagy hévvel érkeztek a baloldali szimpatizánsok, mégpedig a szó szoros értelmében, hiszen a gyűlést a külvárosban tartották, oda pedig autó híján csak hévvel lehet eljutni. A megállóban különjáratú autóbuszok várakoztak, hogy az érdeklődőket a találkozó végleges színhelyére szállítsák. A Kitekintő helyszíni tudósítójában felmerült a kérdés, hogy vajon miért nem belvárosi helyszínre esett a választás. A felvetésre a franciák elcsodálkoztak, majd a legnagyobb természetességgel azt válaszolták, hogy a központban nincs elég hely egy ekkora összejövetelre. Jóllehet Párizs nagyobb, mint Budapest, a turistákkal zsúfolt Tuileriák kertjét, vagy a szintén népszerű, a Diadalívig húzódó Champs Elysées-zét nem lephetik el csak úgy a szimpatizánsok. Az ősz elmúltával talán már az Eiffel torony előtt elterülő Mars mezőre is kikerült a „fűre lépni tilos” tábla. Bizony a franciák másképpen csinálják, s ők ezt így érzik természetesnek. A szocialista jelölt nem a francia „Kossuth téren” prédikált Orbán Viktor, vagy Gyurcsány Ferenc módjára, inkább amolyan „Lady Gagásan” egy óriási körarénában mondta el beszédét.
Az esemény fél kettőkor kezdődött a hivatalos menetrend szerint, ám a tömeg már jó előre a helyszínre sietett, hogy kedvencét az első sorból éltesse. Akik pedig később érkeztek, csalódva tapasztalták, hogy nekik már csak a szomszédos hangárban jutott hely. Hollande-ot csak óriás kivetítőkön nézhették, nem szívhattak vele egy levegőt, és a főcsarnokot uraló fergeteges hangulatból is kevesebb jutott nekik. Miközben az emberek gyülekeztek, egy fiatal, hölgy élénkítette a közönséget felsorolva a baloldal jelenlegi és múltbéli erényeit, majd egy, a Megasztárból, vagy éppen az X-faktorból ismert, rövid bemutatkozó kisfilmet láthattunk a leendő elnökről. Ezután megjött Hollande, és kezdetét vette a várva várt előadás.
E sorok írója - a kezdeti meglepettségből felocsúdva - ekkor nekilátott a több, mint másfél órás beszéd alapos elemzésének. Vajon ugyanaz az érvelés következik, mint amit a magyarországi baloldaltól is megszokhattunk? A szónoklat magyar fül számára több meglepetést is tartalmazott.
Először is, míg Magyarországon keveset hallani a baloldalt a nemzetről beszélni, Franciaországban az ország nagyságát, a nemzeti büszkeséget nem csak a jobboldal hirdeti. A szónoklat első perceiben legalább húszszor hangzott el a „Franciaország” szó. A baloldalnak a francia nemzet iránt érzett elkötelezettsége és csodálata már a legelején mindenki számára nyilvánvaló kellett, hogy legyen.Eztán jöhetett csak a baloldali vívmányok széles lajstroma: a „laďcité”, azaz a szekularizáció, az állam és az egyház szétválasztása, amelyre - bár már alkotmányosan garantált - François Hollande még egyszer ráerősítene, az 1905-ös törvény alkotmányba iktatásával. Rákövetkezett a szintén forradalmár kulcsszó: az „égalité”, azaz az egyenlőség. A tehetséges szónok az egyenlőség ideáját és a köztársasági eszmét ötvözve választási programjának újabb pontjait vezette le: melegházasság, női egyenjogúság, sajtószabadság, a nyugdíjkorhatár csökkentése a hamar munkába állóknál, olyan oktatás és közgyógyellátás, amelyet a mostaninál sokkal több polgár vehet igénybe. Felidéződtek az 1944-es náci emlékek is, amelyekből egyenesen következik, hogy minden erővel küzdeni kell a szélsőjobboldal ellen. Ezen kívül igazságosabb adórendszert, s az országban élő külföldiek jogainak kiterjesztését követelte, beleértve a helyi választójog megadását is.
Végül volt a beszédben egy rendkívüli blokk, amely a magyar szemlélődőben azt az érzetet kelthette, hogy a francia szocialista párt több ponton egyetérthet a Fidesz-KDNP frakcióval. „Az én igazi ellenfelemnek nincs neve, nincs arca, nincs pártja. Az én ellenfelem a pénzügyi világ” – ennek hallatán még a higgadtabb résztvevők is felszisszenhettek. „A válság idején a bankokat az államok mentették meg, s most ezek a bankok megeszik a kezet, amely etette őket” – fogalmazott Hollande. Az államnak szerinte erőteljesebben bele kellene szólnia a pénzügyi világ játékszabályaiba, állampolgárainak védelmében. Ezen kívül kiemelte, az „AAA” besorolását nemrégiben elvesztő Franciaország a spekuláció és az illegitim hitelminősítők áldozata, ezért mielőbb létre kell hozni egy európai hitelminősítő központot.
A változást hirdető szocialista François Hollande, csakúgy, mint a hónapokon keresztül demonstráló spanyolok, vagy a legutóbb Washingtonban tüntető amerikaiak, a nagytőke és a fékevesztett, szabályozatlan piaci globalizáció ellen emelte fel hangját. Egyelőre kérdéses, hogy vajon képes lesz-e a májusi választásokon győzelmet aratni a jelenlegi elnök, Nicolas Sarkozyvel szemben, s ha igen, lesz-e bátorsága és ereje betartani az ígéreteit.
