http://www.erdelyinaplo.ro/?hir=252
Okos Márton2012.01.26.
Okos Márton2012.01.26.
Több mint másfél évszázada – a regény szerint egy bécsi palotában – az alábbi párbeszéd zajlott le:
„– Nohát, ha lesz önnek egyszer szüksége egy szívre, amelytől öldöklő mérget kérjen kölcsön, mikor már az öné elfogyott, gondoljon rám. Én önnek egy kölcsönadott pokollal tartozom.
– Fizetni fogunk, kisasszony, arról legyen nyugodt! Fejet fejért! Semmi sem marad ingyenben. Ha a világ darabokra esik is szét, bosszút állunk. Olyan sírást csinálunk Magyarországon, hogy három nemzedék nem fogja elfelejteni, és divat lesz a gyászruhaviselés azon a földön tíz esztendeig! Én gyűlölöm a hazámat! Tudja ön, mit tesz az: »én gyűlölöm a hazámat!« Minden fűszálát, minden csecsszopó porontyát gyűlölöm! Most már tudhatja ön, ki vagyok, amint én is tudom, hogy ön kicsoda. Ahol egymásra szükségünk lesz, ott majd találkozunk”.
A fenti idézet a magyar ember számára közismert regényből, Jókainak A Kőszívű ember fiai című művéből származik, Alfonsine és Ridegváry párbeszédrészlete az 1848-49-es szabadságharc betetőző szakaszából. De milyen sérelem kell ahhoz, hogy egy ember kimondja: „Én gyűlölöm a hazámat!”
A regényből tudjuk, hogy a forradalom és szabadságharc elütötte Ridegváry Bencét a főispáni hatalomtól és az ezzel járó jövedelemtől. Ezért bosszúból képes volt csatlakozni a nemzete szabadságharcát eltipró császári-cári zsarnoksághoz.
De nézzük, mi készteti ilyen vad gyűlöletre Alfonsine-t, a teremtés által egyébként szeretetre hivatott nőt és anyát. Erre a választ Salamon, az öreg szatócs adja meg a regény végén:
„És mármost tudják meg tőlem eddigi viszontagságaiknak egész titkát. (…) Amit önök kiálltak – kezdé a szatócs –, az nem volt ingyen. Annak nagy volt a díja. Egy kapitális! Mert ne higgyék azt, hogy valaki csak azért tesz rosszat, mert az őtet mulattatja. Azért szokás rosszat tenni, mert az nagy percentet hajt. Ezt tartják. Én nem tartom. Én azt mondom, hogy becsületesnek lenni a legjobb üzlet. Itt a példa. (…) És mármost gondoljanak önök azon eseményeken végig, amik önök közt történtek, és meg fogják találni mindennek a magyarázatát, legelső találkozásuktól legutolsó kiűzetésükig. Mikor bezárták önöket egy magára hagyott lakásba, egyedül. Mikor Baradlay Richárdot meg akarták ölni, mint Liedenwall Edit vőlegényét. Mikor Liedenwall Editet a kétségbeeséssel akarták odaűzni, hogy felvegye a zárdaszüzek fátyolát; mikor a bőszült, lázongó csőcseléket ráuszították a Brigitták kolostorára, melyben Liedenwall Edit volt. Midőn kifenték a hóhér pallosát Liedenwall Edit vőlegénye számára. Miért volt? Pénzért volt! Az ördög nem dolgozik száz percenten alul!”
Nos, mikor a magyarság ösztönös szabadságvágyát vissza akarják nyesni a szövetségesnek álcázott ellenfelek, a táborukban mindig feltűnnek a ridegváryk. 1918-19-ben Pesten, Belgrádban és Bécsben: Károlyi, Kun Béla és a Szamuely-fiúk képében. 1956-ban Moszkvában, majd Budapesten Kádár, Apró Dögei álarcában.
Legutóbb, pár napja pedig Ridegváry tűnt fel Strasbourgban, bokros bajusza mögé rejtőzve, Lajos mezében, a nemzetközi szocialista – idegen szóval az „internácionalista” – kórus egyik szólistájaként, melynek karmestere a maoista ifjúkorára büszke Barroso, illetve előénekese a 60-as években Párizst gyújtogató marxista, anarchista Cohn-Bendit. De nem hiányoztak az „internácionalista” kórusból Talérosy Zebulon reinkarnációi sem, Tabajdi Csabától Göncz Kingáig. Erdélyi magyarként szörnyű volt megélnem, hogy a magyarságot Strasbourgban egy román képviselőnek kell megvédeni a 21. század ridegváryaitól és zebulonjaitól.
Emlékezünk csak, hogy is mondta Salamon, az öreg zsibárus: „Miért volt? Pénzért volt! Az ördög nem dolgozik száz percenten alul!”
