Hollai Hehs Ottó 2021. január 21.,
Az utóbbi hetekben a COVID–19-téma mellett, az amerikai választások szerepeltek leggyakrabban a média vezető hírei között. Kíváncsi odafigyelés, aggódás és reménykedés kísérte az Egyesült Államokban most zajló eseményeket.
Január 20-án, egy szokatlanul izgalmas elnökválasztás után. beiktatták az új elnököt. A világ a részletekről naponta kapta a friss híreket, és ahogy Amerikában, úgy mindenütt máshol is a vélemények megosztottak, egyesek a régi, talán többen az új jelölt sikerét remélték. Mennyire fontos, hogy mi történik a tengeren túl, milyen irányvonalat követ majd az USA politikája.
Nem annyira a jelennel foglalkozva, inkább a múlt eddigi tapasztalataiból kiindulva, igyekszem a címbeli kérdésre válaszolni, mennyire függ az emberiség jövője az amerikai politika alakulásától. Gyors válaszom az lehetne, nagyon sokban, hiszen történelmünk legmozgalmasabb, legizgalmasabb, és legtöbb változást hozó XX. százada az amerikai hegemónia vezérlete alatt bukdácsolt előre, jóban, de több rosszban, az Egyesült Államok „atyáskodása” nélkül Európa múlt századi történelme egészen másképp alakul.
Az Egyesült Államok már a XIX. század végére, a világ nyugat felén, regionális nagyhatalom lett, és hogy ezt a pozícióját megtartsa, mindenhol megjelent, ahol más államok felemelkedése veszélyt jelenthetett számára. Ez történt Európában az I. világháború kapcsán, amikor a Habsburg Birodalom és a császári Németország, majd’ húszéves fegyverszünet után, a náci Németország élre törését akadályozta meg. A második nagy háború után a szövetséges és nagyon megerősödő Szovjetunió jelentett veszélyt. A hidegháború alatt egy kétpólusú világ alakult ki, a szovjetek eltűnése után a nagy rivális szerepét Kína vette át.
A mai helyzet azt mutatja, hogy az Egyesült Államok, meggyengülve bár, de még mindig az egyedüli nyugati nagyhatalom és igyekszik Kínát, de más eurázsiai hatalmat is a felemelkedésben visszatartani.
Lehetne boncolgatni és vitatkozni a nagyhatalmak helyzetéről és ellentéteiről, de maradjunk annál a pesszimista megfogalmazásnál, hogy mint eddig, jelenleg is egy olyan világban élünk, melyben a nagyhatalmi konfliktusok nem tűnnek megoldhatónak.
Nálunk Petőfi, az Államokban Monroe elnök ún. doktrínája született 1823-ban, melynek alapján az Egyesült Államok egyik európai háborúba és belső ügyeibe nem avatkozik be, de a rendszerük kiterjesztésére irányuló bármilyen kísérlet a nyugati félgömbön veszélyt jelent békénkre és biztonságunkra nézve. A Monroe-elvről azóta rengeteget vitatkoztak, tanulmányokat írtak értelmezéséről, egyesek szerint az Államok első politikai doktrínája, ami hosszú távra meghatározta az USA külpolitikáját. Úgy látni, hogy az elvet egyszerűen úgy értelmezték, hogy „Amerika az amerikaiaké” , ne avatkozzon senki ügyeinkbe, de különleges küldetéstudatunk birtokában, mi, amerikaiak, a kultúra, civilizáció és persze a demokrácia terjesztését kellett vállaljuk. A történelmi helyzet aztán úgy alakult, hogy először „elrendezték” az őslakó indiánokat, de volt háború Mexikó és a spanyolok ellen – persze kimondottan amerikai nemzeti érdekből – és aztán a XX. századi beavatkozás az európai nemzetek belügyeibe már a nagyhatalmi státus bebiztosításának érdekében.
A kulcskérdés ma az lehetne. hogy az amerikai külpolitika, geopolitika, történelemben példátlan sikerei, saját érdekeit mindig érvényesítő, és különböző politikai helyzeteket könnyedén befolyásoló képessége valójában az amerikai nép szellemi tehetségének az eredménye, minden úgy történt és történik, ahogy ezt annak idején az Alapító Atyák, és a sok nemzetiségű bevándorló telepesek elképzelték, vagy egészen más eredetű? Félretéve minden összeesküvés-elméletet, konkrétan, csak a tényekre hivatkozva állíthatjuk, hogy az európai tőke, bizonyos bankszövetségek, és egyéb, titkos, vagy kevésbé titkos szervezetek – nem véletlenül – már a XIX. században megjelentek az Államokban, és óriási szerepük volt lényeges politikai és társadalmi változásokban, pl. a szerencsétlen polgárháborúban, ami után az első elnököt, Abraham Lincolnt meggyilkolták.
Egy évszázad után, a modern kori amerikai történelemben Kennedy demokrata elnökkel kezdődtek a bajok, akinek a környezetében is ott voltak az ún. „tanácsadók”, de akikre az elnök nem hallgatott. Ellenezte a délkelet-ázsiai háborús beavatkozást, és kivette a FED (Szövetségi Jegybankok Rendszere) hatásköréből a papírpénz nyomtatását. Gazdasági intézkedései a Waal Street ellenségévét tették és ez lett a veszte.
Jelenünk nem túl szerencsés elnöke, a most búcsúzó Trump olcsón megúszta, egyszerűen csak leváltották. Már kezdettől nem volt a „hátsó emberkék” kedvence. Megkísérelte az oroszokhoz való közeledést, nem sikerült, kijelentette – a Monroe-
elv alapján? –, hogy „America first”, de ő itt tényleg az amerikai népre gondolt. Pánikot keltett, mikor a mexikói bevándorlás ellen intézkedett, de Kína terjeszkedése elleni intézkedései sem voltak népszerűek a globalizációs hatalmak előtt. Legutolsó, sikeresnek mondható kezdeményezése, az ún. Ábrahám-egyezmény se hozott számára különösebb sikert. A közel-keleti tárgyalások eredményeképpen a Fehér Házban, Trump elnök mellett, Izrael, az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein képviselői ünnepélyes keretek között békenyilatkozatot írtak alá. Sokan gúnyolódtak, háború nélküli békének nevezték, mások a palesztinaiak tiltakozására hivatkoztak, akik Izraelre kilőtt rakétákkal reagáltak a tárgyalásokra. A Trump kezdeményezésére létrejött nyilatkozat vitathatatlanul történelmi jelentőségű, a norvégoknál béke Nobel-díjra is jelölték az elnököt, de szerintem semmi esélye nincs, hiszen egy bizottság, Rabin és Arafat (nyugdíjas terroristák) díjazása után, nem adhat Trumpnak békedíjat.
A leköszönő amerikai elnök nem volt zseni, de valahogy más volt, mint a többi, mert dacolni merészelt azokkal, akikkel mi sem szimpatizálunk. Ellenfelei „gyengeelméjűnek” tartották, de a világ pénzügyi mágusaira mégis ijesztő hatást gyakorolt. Európában a páholyban ülő politikusok szinte egyöntetűen lenézték, ugyanakkor féltek tőle. Hívei közé csak a „populisták”, mint Le Pen, Kaczynski, Orbán, Salvini tartoztak.
Befejezésül: Amerika politikai jövője fontos számunkra, és minden ottani mozgásra oda kell figyelnünk. Még sok minden történhet, de semmit nem lehet kiszámítani. Háborúkra, vírusokra, de felsőbb irányításra sincs szüksége a világnak, ezt ideje hangosan kijelenteni, és ki kell találni valamit, ami a pénz hatalmát végre lecseréli valami értelmesebbre.
