2020. december 28.,
Legutóbb paradigmaváltásról beszéltem, olyan értelemben, hogy- a mai, globalizált, vadkapitalista és a pénzügyi háttérhatalom vezetése alatt sínylődő világrendszer helyébe, egy új gondolkodásmód segítségével, boldogabb világot teremtsünk. A szándék a jelenlegi rend megváltoztatására már régóta jelen van, de most, ha a pandémiát, remélhetőleg szerencsésen, majd a hátunk mögött tudhatjuk, majdnem mindenki történelmi jelentőségű változásokat vár.
Világszemlélet megváltoztatásáról könnyű beszélni, nehéz véghezvinni. A mai, az erőltetett termelésre, korlátlan fogyasztásra, szupertechnológiára és digitális kommunikációra épülő társadalom szokásait, életmódját, gondolkodásmódját, nehéz lesz megváltoztatni. Igaz, ez így nagyon kényelmesnek, kellemesnek tűnik. A nyugati civilizáció éli a maga jóléti világát, senkire és semmire nincs tekintettel, dőzsölünk, mint annak idején a rómaiak, akik először a fél világot meghódították, aztán jöttek a „barbárok” és a Birodalom elpusztult. Most is vannak problémák, talán a barbárok is jönnek, bár ők, ha a kínaiakra, vagy a muszlimokra gondolok, inkább minket néznek barbároknak, de a Természettel már nehezebb a helyzet, nem tűri, hogy pusztítsák, a pofont minden alkalommal visszaadja. Összegezve; a jóléti társadalom csak látszólagos, mert a valóságban elpusztítjuk környezetüket – ezzel magunkat is pusztítva –, a természettől nagy lépésekben távolodunk, és a javak elosztása égbekiáltóan igazságtalan. Még sorolhatnánk az ellenmondásokat, ha azonban az egész csak így maradna, és itt lefékeznénk, megállnánk, nem lépnénk még tovább, és egy-két dolgot megfontolnánk, az még elviselhető lenne, talán ez a hatalmas teljesítményeket nyújtó keresztény, nyugati civilizáció mégis életben maradna.
A pandémia a maga módján történelmi jelentőségű változásokat hozhat életünkbe, és az egész emberiség sorsa függ attól, hogy milyen irányban megyünk tovább.
Persze nem csak egyféle jövő létezik, és törvényszerűen nem jön sem a jó, sem a rossz, nem a Sors keze dönt, hanem a lehetőségekből lehet választani és mi, emberek, jelenünk politikusai, és szakemberei segítségével választhatjuk, amit józanésszel a legjobbnak találunk.
Sajnos a másik oldal, akiket soha nem érdekelt kereszténység, nyugati kultúra, nemzeti identitás, hiszen – szerintük – ezek csak badarságok, szintén egy nagy paradigmaváltásra készül, egy még erősebb technokrata, még erősebben globalizált, totálisan digitalizált világ megteremtésén fáradoznak, ami, ahogy mondják, a már elindult negyedik ipari forradalom legfontosabb része.
A digitális forradalom már jó ideje tart, újításaival szinte ránk telepedett, mondhatni a világháló minket is behálózott. Fiataljaink lelkendezve vették a változásokat, gyorsan megtanultak mindent, ami elvezérli őket ebben a csodás világban. Van, ami nem is rossz, eme izgalmas, sok meglepetést rejtegető, de ugyanakkor furcsa és veszedelmes világban. Nem is részletezek semmit, aki ebben benne él, az tudja, mire gondolok. Vitatkozni sem lehet egy ilyen kis írás kereteiben, dönteni pedig csak nagyon nehezen fogunk. Egy két gondolatot azért megosztok másokkal.
Mi az például, hogy mesterséges intelligencia? Lehet, hogy tévedek, de eddig úgy tudtam, hogy az intelligencia, egy kimondottan emberi tulajdonság. (Jó, vannak intelligens állatok is, pl. a delfinek, de az mégis más.) Szóval a Teremtő, vagy a fejlődés, adott nekünk valamit, ami egyedülálló az élő, szerves világban. Talán a hatalmas Univerzumban léteznek valahol hozzánk hasonló, vagy nem hasonló, fejlett intelligenciák, de ezt, egyelőre nem tudjuk.
Amire én gondolok, az emberi intelligencia, itt a Földön egyedülálló, és itt nemcsak az agyműködésre, az észre gondolok, nem az okosságra, hiszen ismertem sok okos embert, zseni volt, mindent gyorsan megtanult, de nem volt eléggé intelligens. Sokat beszélünk a lélekről, szellemről, de egyik sem megfogható, mégis érezzük, létezik, valahol itt van bennünk, és a másikban is. Értelem, lélek és szellem, valószínű, hogy ez a három nem választható el, együtt működnek, talán nem egyforma mértékben, hiszen sokszor használjuk, legtöbbször személyre, hogy, lelketlen (lélektelen) nos, talán ezek a nem tapintható dolgok adják azt a pluszt, ami a bizonyítható, mérhető agyműködés mellett, intelligens lénnyé emeli az embert. Ez nem ezoterikus spekuláció, ezt mindenki tapasztalhatja. A robotok, beépített chipekkel, beprogramozva, csak robotok maradnak, ha kikapcsoljuk az áramkört és nincs irányító számítógép, akkor nincs robot, és, egyelőre, nincs mesterséges lélek, nincs mesterséges emberi szellem. Ezért szerintem a mesterséges intelligencia hamis kifejezés.
Az ún. mesterséges intelligencia persze jön, az MI már napjaink része, visszaút nincs, de a dolgok menetének ellenőrzését nem szabad kiengedni a kezünkből. Nem akarunk robotok közt élni, ne irányítsanak minket sem robotok, sem felső hatalmak, és ne vegyék el a munkánkat, mert a munka az emberi élet része. Olyan intelligens, vagy kevésbé intelligens embertársakkal szeretnék továbbra is élni, akik szeretnek, vagy gyűlölnek, hazudnak nekem, vagy az igazat mondják, néha fáznak, néha éhesek, mint én, szóval gyarló emberek. Ezért ellenzem a digitális forradalom korlátlan, erőltetett folytatását.
Tudom, sokan háborognak most, olvasván bírálatomat a digitalizációról, mert szerintük öreges, maradi gondolkodásra vall, ha valaki ellenzi az ipar, kereskedelem, általában mindennapi életünk modernizálását. Erről szó sincs, koromnak, de még konzervatív felfogásomnak sincs ehhez a véleményhez semmi köze. Már idősen, 1995-ben kezdtem számítógéppel dolgozni, ennek már 25 éve, és bizony sok mindent megtanultam, ami még a fiataloknak sem könnyű.
A modern gondolkodásnak, a haladásnak, újításoknak híve, támogatója voltam, de hosszú életem folyamán azt tapasztaltam, hogy a jó, az értelmes, a szeretetreméltó, az önzetlen, szóval amit – akár vallási, akár filozófiai értelemben – harmonikusnak nevezhetünk, kevésbé volt jelen életünkben, mint a rossz, az önzés, a kaotikus. Harmónia (összhang) nélkül nincs normális élet. Ez vonatkozik az egész Univerzumra, a természetre, de ránk, emberi lényekre is.
Mai értelemben vett modern életünk, a technika fejlődésével párhuzamosan kezdődött. Feltaláltuk és alkalmaztuk a gőzt, aztán az elektromos, végül az atomenergiát, utóbbiból kifejlesztettük az emberiség leghatékonyabb tömegpusztító fegyverét. 1945 augusztusa óta megváltozott a világ földi menete, óriási lehetőségek nyíltak, de az emberi értelem, ha megbolondul – és erre sajnos hajlamos –, pillanatok alatt elpusztíthatja, amit Isten, vagy a Természet ereje megteremtett. Mi volna, ha ezt a fantasztikus erőt nem fegyverkezésre, hanem csakis az emberiség javára használnánk!
A modern világ mögött meghúzódó gondolkodásmód kapzsi és telhetetlen, az ember beképzeli, hogy mindent megtudhat és elérhet, mindenre joga van. Ezzel a hibás elképzeléssel, saját magunkat büntetjük.
Ahogy ma élünk, az nincs rendjén, és ha ezt nevezzük modernnek, akkor én inkább maradi maradok, mert ma több az örültség, mint a normalitás.
Igen, a digitalizáció sok mindenben segített, és a jövőben is ezt reméljük, de ne zavarja meg emberi tudatunkat, maradjon mindenben emberi logikánk a döntő, és főleg ne engedjük, hogy az ún. digitalizáció még nagyobb, korlátlan hatalmat biztosítson a pénzügyi háttérhatalomnak. Mert ez a cél!
Lépjünk tovább, nézzük a dolgok praktikus oldalát. Néhány példa, hogy hol láthatunk előnyöket a digitalizáció bevezetése kapcsán: elsősorban a nehéz fizikai munkától való mentesítés, és a monoton, szalagrendszer-munka helyettesítése; távoli munkavégzés, ha erre szükség van; adatok gyűjtése, elemzése és mentése; biztonsági rendszerek kiépítése; nehéz egészségügyi feladatok megoldása és még sorolhatnánk az előnyöket. A másik oldalon viszont rengeteg dolog van, amit még nem is ismerünk: a társadalmi tudat, az emberi magatartás megváltozására számíthatunk, de ez egyáltalán nem mérhető, kiszámíthatatlan; a munkaerőpiac teljesen átalakul, elsősorban magas képesítésű szakemberek szükségesek, az alacsony és közepes képesítéssel és jövedelemmel rendelkezők óriási táborában óriási munkanélküliségre lehet számítani; a termelés felgyorsul, ez a már létező túlfogyasztást tovább ösztönzi. Még sorolhatnám a negatív hatásokat, de az is egészen biztos, hogy a digitális technika is környezetszennyező, és nem segít a klímaváltozás kérdésben.
Akik a mai világrendet megtartanák, sőt megerősítenék, remélik, hogy a pandémia után könnyűszerrel tovább irányíthatják a világ menetét. Rajtunk múlik, hogy ez sikerül-e nekik, vagy a normális emberi gondolkodás győzedelmeskedik, mert a mai világ egyszerűen a túlzások, fejetlen kapkodás, logikátlan döntések és nem utolsósorban a mérhetetlen haszonszerzés színtere. A világ urai, a dúsgazdag pénzhatalmasok nem áldozzák, legalább vagyonuk egy kis részét arra, hogy a vírus áldozatainak segítsenek, míg ők, saját bőrüket mentve védett helyekre menekülnek a fertőzés elől.
Európa, az Unió nem volt felkészülve a világjárványra, de nincs felkészülve a következő időszakra sem. Naponta hallani a digitalizáció szükségességéről, de senki nem kérdezi meg, mi lesz azzal a sok millió migránssal, akiket becsődítettek Európába, azzal az indokkal, hogy pótolják a hiányzó munkaerőt. A robotok korában mit kezdenek majd ezzel az idegen identitású tömeggel?
Leírtam itt egy-két dolgot, talán kicsit kapkodva, zavarosan, de őszintén mondom, nem látom az út végét! De ki látja?
Egy nagy gazdasági világválság évében születtem, aztán következett az első, igazságtalan háború utáni revízió és visszavágás korszaka. A második háború még szörnyűbb volt, és az új uralkodó, hamis, és gonosz ideológiák nagyon lassan vesztették el hatalmukat. Az utóbbi harminc év megerősítette a vadkapitalizmust. A jelenlegi globalizáció, a felszabadult, vagy inkább az „elszabadult világ”, nem javított az emberiség sorsán, sokan dicsérik, tovább fejlesztenék, de szerintem megbukik, mert végtelenül igazságtalan, kevés embernek jólétet, sokaknak viszont bizonytalanságot és további elszegényesedést hozott. Ha nem szüntetjük be az értelmetlen, őrületes fegyverkezési versenyt, a földi javakat nem osztjuk el igazságosan, és nem tartjuk tiszteletben a természet törvényeit, az emberiség a vesztébe rohan. Sokan hangoztatják ezt, a pápa, okos közgazdászok, konzervatív politikusok és persze ezoterikus gondolkodók, de akik a világot valójában irányítják, semmivel sem törődnek, csak saját magukkal.
A legnehezebb kérdések mindig a jövőre vonatkoznak, megválaszolni őket, szinte lehetetlen. Digitalizálva, vagy anélkül, nem maradhat más tehát, mint a reménykedés. 2021-ben talán már cselekedni is kellene!
Hollai Hehs Ottó
