2010.09.20
Avagy hogyan sikkasztották el mintegy 150 ezer személy nyugdíját. Naná hogy áron aluli „privatizációval" és némi bírósági hozzájárulással. Zavaros vizek a zavaros időkből.
Az országos nyugdíjalap tavaly másfél, idén 1,7 milliárd, 2011-ben minimum 3, de akár 4 milliárd eurós hiánnyal is számol, még úgy is, hogy a nyugdíjpont értéke nem haladja meg az országos átlagbér 39 százalékát, nyilatkozta Emil Boc kormányfő pár nappal ezelőtt. Amennyiben az ellenzék által javasolt 45 százalékra emelkedett volna ez az érték, az alapot 5 milliárd eurós összeggel kellett volna kiegészíteni. Romániában az utóbbi húsz évben 3,6 millió aktív dolgozó, azaz költségvetési és nyugdíjpénztári befizető tűnt el a munkaerőpiacról, és 2,2 millió nyugdíjas jelent meg. Antal István RMDSZ-es képviselő szerint lenne egy megoldás arra, hogy enyhítsék ezt a deficitet, mégpedig úgy, hogy az állam visszaszerzi azt az 1993-ban, majd ’96-ban, sőt ’98-ban is az állami számvevőszék által 49,6 milliárd lejre értékelt vagyont, amelyet az akkori Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetsége (UCECOM) pénzügyi manőverekkel eltulajdonított a CASCOM-nak nevezett nyugdíjalapból.
Mennyit ér ma az elsikkasztott nyugdíjalap?
A statisztikai hivatal 2009-es fogyasztói árindexe alapján megállapítható, hogy az 1993-as összeg tavaly 546 945 648 új lejt ért. A Román Nemzeti Bank szeptember 17-én közzétett lej-euró árfolyamát figyelembe véve ez elméletileg 128,7 millió eurót jelent. Vagyis a 2011-es hiány 4,29 százalékát.
Antal István szerint 49,6 milliárd lej ma, ha a munkaügyi minisztérium tulajdonában lenne, az összeg százszorosát érné, hiszen a kisipari szövetkezetek alkalmazottai számára létrehozott külön nyugdíjalap (CASCOM) ingatlanjainak értékét és készpénztartalékát azóta többszörösére lehetett volna növelni.
Elévült, nem évült, visszaszerzik, de nem most
A nemrégiben elfogadott nyugdíjtörvény alsóházi vitáját megelőzően Antal a munkaügyi bizottság előtt javasolta, hogy foglalják a jogszabályba azt a kiegészítést, miszerint az országos nyugdíjpénztár és a munkaügyi minisztérium a törvény megjelenését követő 90 napon belül az igazságügyi minisztériummal karöltve megteszi a megfelelő lépéseket a kisipari szövetkezetek nyugdíjalapjának visszaszerzése érdekében. A képviselő elmondta, a bizottság többségében elfogadta a javaslatot, az Alkotmánybíróság tagjaival történő konzultáció után azonban mégis letettek róla.
„Arra hivatkoztak, hogy ez egy tulajdonjogi kérdés, és a szociáldemokraták megtámadhatják a talárosoknál az egész jogszabályt. Ha pedig így lett volna, a törvény elfogadásának további halasztása miatt gondok adódtak volna a Nemzetközi Valutaalappal, vagyis akadályba ütközhetett volna több mint 380 millió euró átutalása”, magyarázta a képviselő. Hozzátette, a miniszterelnökkel történt egyeztetések után ígéretet kaptak arra, hogy a kormányfő és az illetékes miniszterek személyesen kezeskednek róla, hogy újrainduljon a vagyon visszaszerzésének jogi procedúrája, melyet Antal szerint 2003-ben felfüggesztettek a „bűncselekmény elévülésére” hivatkozva. „Bízom abban, hogy az erre vonatkozó kormányrendelet év végéig megjelenik. A jogászok szerint a tulajdonjogi kérdések nem évülnek el tíz év után, esetleg 30 év elteltével. A CASCOM vagyon jelenleg is az UCECOM tulajdonában van”, mondta a képviselő.
A világháló segítségével is megpróbáltunk utánajárni, hogy mi történt a kisipari szövetkezetek alkalmazottainak nyugdíjalapjával, és 1993-tól miért az állami nyugdíjpénztárból kellett fizetni a több mint 150 ezer biztosított járulékát. Meglepetésünkre a romániai napilapok azóta sem foglalkoztak az üggyel, vagy legalábbis nem archiválták internetes oldalukon. Így néhány jogi dokumentumra, Antal István képviselő nyilatkozatára és parlamenti felszólalásaira, valamint a Ziarul de Iaşi egy cikkére támaszkodhattunk.
A nagy posztkommunista sikkasztás
A kisipari szövetkezetek alkalmazottai 1951-től külön nyugdíjalappal rendelkeztek, ami a Ceauşescu rendszerben nem kis sikerrel működött. 1993-ban, csődbe jutásának évében több mint 150 ezer befizetője és tetemes vagyona volt. Antal István 2009. június 16-i képviselőházi felszólalásában ebből csak néhány ingatlant emelt ki: 4 gyógyfürdőkomplexum Mamaián, Észak-Eforién, Kovásznán, Szovátán összesen 931 férőhellyel, továbbá hét olyan objektum, mely a kivitelezés fázisában volt, 200 férőhelyes hotel a fővárosban, 177 helyes gyógyfürdő Vatra Dornei-en, 106 helyes Olăneşti-en, két kenyérgyár Vatra Dornei-en és Topoloveni-ben, egy élelmiszerüzlet Năvodari-on.
A CASCOM kezelésével a kisipari szövetkezetek országos szövetsége központjának vezetőit bízták meg, többek között Dumitru Dângăt, aki az UCECOM feje volt abban az időszakban. Feltehetően már két évvel azelőtt, hogy a román állam a 34/1993-as jogszabály értelmében átvállalta volna az alapba befizetők nyugdíjának biztosítását, tehát már 1990-ben elkezdődött a CASCOM kifosztása.
Az UCECOM külföldi fantomcégeket hozott létre, melyek számláira átszivárogtatta az alap készpénztartalékait. Becslések szerint 1992-ben ez körülbelül két milliárd lejt és több mint 200 ezer dollárt jelentett. „Az alapot becsődöltették olyanformán, hogy a készpénzt kivették, bankszámlákra utalták, és bejelentették, hogy nem tudják már fizetni a tagokat, így vegye át őket az állami nyugdíjalap”, magyarázta Antal.
A Ziarul de Iaşi 1998. március 14-én megjelentett cikkében például az áll, hogy az állami számvevőszék 1998-ban ismét jelentést készített a CASCOM-vagyon kezeléséről, mely szerint az alap igazgatója és főkönyvelője összesen 49,6 milliárd lejjel károsította meg az intézményt. A jelentés hangsúlyozza, számos olyan kereskedelmi társaságot hoztak létre, melynek tőkéjét több mint 98 százalékban a vezetőség és cinkosaik birtokolták. Megállapították például, hogy egy fülöp-szigeteki cégnek a CASCOM 150 ezer dollárt fizetett olyan termékekért cserébe, amelyek soha jutottak el Romániába.
A készpénztartalékokon kívül az ingatlanokat is elsikkasztották. Az UCECOM központi vezetőségének 284/1992-es, valamint 106/1993-as határozata szerint a szövetség tulajdonába került potom egymillió lejért a CASCOM-vagyon nem kis hányada. Feltehetően négy kezelő- és pihenőüdülőről, hét kivitelezés alatt álló befektetésről, valamint további ingóságokról volt szó. Az állami számvevőszék szerint több mint tíz milliárd lejjel rövidítették meg az alapot úgy, hogy ezeket nem aktualizált áron vették meg.
Antal István 2006. május 23-án tett alsóházi felszólalásában azt fejtegette, hogy a jogi személyek országos jegyzéke (Registrului naţional al persoanelor judicice) adatai alapján megállapítható: az UCECOM központi vezetéséből hárman alapítványt hoztak létre (Fundatia ARTIFEX), és ezen keresztül a szövetség javaiból 117 milliárd lej értékben különböző ingóságokat és ingatlanokat manővereztek át a fővárosi ARTIFEX Egyetem tulajdonába.
„Az 1993-ban megjelent 34-es számú törvény előírta, hogy a megjelenése után számított x napon belül a munkaügyi minisztérium átveszi a CASCOM vagyonát, amit akkor 49 milliárdra értékeltek. És mi történt? A kisipari szövetkezetek országos központjának őskommunista vezetői saját maguknak eladták egy milliárd lejért az óriási vagyont. Amikor a munkaügyi minisztériummal alá kellett volna, hogy írják az adásvételi protokollumot, nem maradt már csak pár asztal, ventillátor meg székek, vagyis gyakorlatilag semmi”, magyarázta Antal István képviselő.
Az ügy a bíróságon pihente ki magát
Az ezt követő pereskedés tíz évig tartott anélkül, hogy elmarasztaló bírósági döntés született volna. „Az UCECOM sikkasztása bármely demokratikus államban súlyos bűncselekménynek számít, Romániában azonban nem oldódott meg, ellenkezőleg, tíz év után elévültnek nyilvánították. Eddig egyetlen kormánynak sem sikerült megoldania, hogy az akkori jogos tulajdonosok visszakapják a pénzüket. Ez a vagyon létezik, haszonélvezői jogtalanul tulajdonították el. 2003-ban a PSD kormányzása idején a büntetendő cselekményeket jogtalanul elévültnek minősítették. Abban az évben Marian Sârbu töltötte be a munkaügyi miniszteri tisztséget”, fogalmazott a képviselő 2009. június 16-i képviselőházi beszédében.
Antal elmondása szerint többször is felszólalt ebben az ügyben a parlamentben. Első felszólalását az alsóház honlapján 2004. április 15-i keltezéssel találtuk meg. „Nem egyszer felhívtam a minisztériumok figyelmét arra, hogy van egy olyan alap, amelyet ha törvényesen visszaszereznének azoktól, akik most bitorolják, pár százalékkal növelni tudnánk azt az összeget, ami fölött rendelkezik az országos nyugdíjpénztár. Ugyanakkor igazságot is szolgáltathatnánk a valamikori tulajdonosoknak. Általában elengedték mindezt a fülük mellett mondván, hogy a Legfelsőbb Bíróság elévültnek nyilvánította az ügyet”.
Várjuk a perújrafelvételt. A kormányfő megígérte.
