Szent Mihály ünnepére, Márton Áron emlékére

http://szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/47771
2010. október 01.
„Kincses Kolozsvár! Adja a jó Isten, hogy kincseidből minél több újat és régit szedj elő és ezzel gazdagítsd népünk életét” – fohászkodott Tamás József, a Gyulafehérvári Főegyházmegye csíkszeredai székhelyű segédpüspöke, valabriai címzetes püspök és általános érseki helynök a nagy múltú kolozsvári Szent Mihály plébániatemplom Szent Mihály-napi búcsúján. Az angyalfejedelem tiszteletére szentelt templom padsorai rogyásig teltek a szeptember 29-i búcsúünnepi szentmisén, amely Márton Áron nagy erdélyi püspök halálának harmincadik évfordulójáról való megemlékezéssel forrt egybe. Tamás József, a szentmise főcelebránsa két hatalmas, követendő példakép köré fonta szentbeszédét: Szent Mihály arkangyal módjára megküzdeni a gonoszsággal, illetve Márton Áron nyomdokaiba lépve nem hátrálni meg a nehézségek, akadályok láttán. – Szükségünk van Istenre, mert a mai világ egyre nehezebb, bűnösebb, hűtlenebb, ebben a világban kihívás kereszténynek lenni – fogalmazott Kovács Sándor főesperes, kanonok, a Szent Mihály-templom plébánosa, aki ünnepélyesen köszöntötte, és a legszentebb áldozat bemutatására kérte fel Tamás József püspököt. – Bővelkedik-e az értékes épületek tárházaként, alkotók otthonaként ismert „Kincses Kolozsvár” a rozsda és moly által emészthetetlen, Istenhez tartozó, örökérvényű értékekben? – vetette fel a kérdést szentbeszédében Tamás József. – A Kolozsvári Magyar Napok alkalmával elhangzott beszédek egyikében a szónok a Mátyás-szoborcsoportot említette a város jelképeként, de e monumentális alkotás mellett Kolozsvár legnagyobb szimbóluma mégis az örök értékek gyűjtőlencséjét képező, azokat közvetítő főtéri plébániatemplomnak kellene lennie – mondta az egyházi elöljáró. A püspök szentbeszédében Szent Mihály arkangyal, az angyalok seregének fejedelme, illetve a kolozsvári Szent Mihály-templomban püspökké szentelt Márton Áron példájának követésére buzdította a búcsú résztvevőit. A főangyal nevének jelentése: „Ki olyan, mint az Isten”, arra hívja fel figyelmünket, hogy a nagyságban az angyalok után következő, látható világbeli teremtmény, az ember sem helyezheti Isten helyébe magát. „Embernek lenni, semmi egyébnek, de annak egésznek, épnek, isten lehelte szépnek” – idézte az egyházi elöljáró Sík Sándor pap-költőt. A templom, a főegyházmegye és az egyházközség védőszentjeként tisztelt, az Isten ellen lázadó Sátánt és angyalait legyőző Szent Mihály példájára kell leküzdenünk önmagunkban és környezetünkben rejlő gonoszságot, illetve Márton Áronhoz hasonló emberséges, becsületes, jellemszilárd emberként élnünk ebben a világban – fogalmazott Tamás József püspök. Illyés Gyula igen találóan „emberkatedrálisként” jellemezte Márton Áront, aki a „Non recuso laborem!”, azaz „Nem utasítom vissza a munkát” jelmondatnak megfelelően irányította súlyos megpróbáltatásokkal terhelt életét. Istenadta tehetségét fiatal lelkipásztorként, egyetemi lelkészként, a Szent Mihály-templom plébánosaként, majd püspökként egyaránt kibontakoztatta. Feladatainak teljesítésétől, elveitől nem tántorította el sem a háború, az erkölcsi romlást eredményező rendszerváltozás, az egyház javainak elkobzása, jogtalan és igaztalan üldöztetése, majd a hat évig tartó börtön és tízéves házi őrizet sem – magyarázta Tamás József. – Sok Márton Áron típusú emberre volna szüksége népünknek, akik készek képességeiket embertársaik javára is kamatoztatni, és mernek harcolni az emberi jogok érvényesüléséért, a békés együttélésért. Jó lenne, ha ez a kincses Kolozsvár sok ilyen kincset tudna kitermelni, akik nem torz népmesei figurák: nem rongybubák, szalmaemberek, gyáva oroszlánok, ravasz rókák, mérget okádó kígyók, hétfejű sárkányok, pocsolyában fetrengő disznók. Elég van az ilyenekből” – hangsúlyozta a püspök. A szentmise végén a koncelebráló, mintegy negyven fős papság és hívek közösen imádkoztak azon isteni csoda bekövetkezéséért, amely által az egyház boldoggá avathatja „Isten szolgáját”, Márton Áront. Tovaillant századok sajátos, elragadó hangulatát idézte a szentmise állandó részei Istvánffy Benedek által komponált, XVIII. századi megzenésítésének előadása. A monumentális hangzású misealkotás rendkívül hálás akusztikai közegre lelt a középkori kőtemplom hatalmas pillérek által osztott belső terében. – A rendalapító Szent Benedek tiszteletére és ünnepére íródott mise (1733–1778) a korabeli egyházzenei termés legjavához tartozik. A zenekari kíséret alapját a Kirchentrio (két hegedű és cselló) képezi, hangzásukat a trombiták, oboák és az üstdob szólamai egészítik ki – írja Potyó István, a megzenésített miseordinárium előadását vezénylő karnagy a kompozíció kapcsán írt méltatásában. Virtuóz hegedűkezelés, gazdagon díszített tenor- és diadalmas basszusária, a kórustömbök és a szólisták váltakozása által körvonalazott liturgikus könyörgés, mesterien megalkotott fúgák, a harmóniai feszültség és az azt feloldó lendület ötvöződik Istvánffy Bendek miséjében – tudtuk meg. A Szent Benedek misét a Szent Mihály plébániatemplom Szent Cecília kórusa és kamarazenekara adta elő, szólistákként Kele Brigitta, Molnár Mária, Szilágyi Zsolt és György Róbert, koncertmesterként pedig Vincze-Dallos Csilla működtek közre. Zeneszolgálatot végzett a Báthory István Elméleti Líceum diákkórusa is, amely Johann Krüger Cantate Domino című alkotását adta elő, és a népéneket kísérte. Szeptember 29-én a gyulafehérvári székesegyház szintén búcsúünnepet ült védőszentjének főünnepén, a megboldogult Márton Áron püspök halálának harmincadik évfordulójára emlékezve।ZAY ÉVA