http://www.nyugatijelen.com/gazdasag/borus_kilatasok_1.php
Balta János Csütörtök, 2011. február 10., 11.00 A 2013-tól tervezett uniós mezőgazdasági reformnak a jelenlegi nagyüzemi mezőgazdasági modellről feltétlenül a parasztgazdaságok felé kell orientálódnia – olvasható a február elején Romániában járt francia, olasz, spanyol és lengyel mezőgazdasági szövetségek képviselőinek a nyilatkozatában. A reformnak feltétlenül teljes munkaköri jogosultságot kell biztosítania a mezőgazdaságban alkalmazott szezonmunkásoknak, továbbá a jelenlegi támogatási rendszernek a nagyüzemek helyett a parasztgazdaságokat kell előnyben részesíteniük. Jelenleg ugyanis a mezőgazdasági szubvenciók 80%-át, a mezőgazdasági termés 20%-át előállító nagyüzemek kapják – hangzik a Francia Paraszt Konföderáció nyilatkozatában. A nyugati nézeteknek a hazai fogadtatását, illetve a jelenlegi magas gabonaárak és az állattartás összefüggéseit a következő összeállításban próbáljuk feltárni. Megszólaltatunk nagybani, illetve kisebb területeken gazdálkodókat, akiknek a többsége állattartásban is érintett. Támogatást a végzett munka arányában Szabó Zoltán agronómus, az Erdőhegyi Mezőgazdasági Társulás elnöke elképzelhetőnek tartja a támogatási rendszer módosítását, csakhogy szerinte a szakszervezetek a maguk struktúráját szeretnék fenntartani, erősíteni. Ami viszont nem biztos, hogy versenyképes lesz. Mert régen is volt egy olyan szólás, miszerint a nagygazdaságok tartják el a hadsereget is, a nagyok termelnek a piacra. Személyes véleménye szerint, bármilyen támogatásnak csak akkor igazságos az elosztása, ha annak az egységre kiszámított értékét nem befolyásolja a megművelt területnek a mérete, a nevelt állatoknak a mennyisége. Mindenki az általa végzett munka arányában részesüljön a támogatásból, a szelekciót a piacra kell hagyni. A nyugati parasztgazdaságoknak a szervezettségét, a méretét, a gazdasági potenciálját nem szabad a mieinkkel azonosítani. Azok nem elszigetelt kis parasztgazdaságok, hanem különféle szövetkezetekbe tömörült tehetős farmerek. Ami a jelenlegi magas gabonaárak melletti állattartást illeti, az Erdőhegyi Mezőgazdasági Társulás azt az utóbbi években lecsökkentette 30 fős szarvasmarha törzsállományra, amihez még hozzátartozik mintegy 20 növendék. Ezen kívül 550 juhot is tartanak. A növénytermesztéssel a piacot egyéves futamidővel lehet nyomon követni, az állatállományt viszont a gazdasági válság jobban sújtja, mivel a piac mozgásaira sokkal lassabban lehet reagálni. Két évvel ezelőtt maga is a tehenészetnek a felszámolását tervezte, valamennyit eladtak belőlük, később azonban feladta a felszámolás gondolatát, így most a felszaporításuk hosszú időt vesz igénybe. Az állattartás jelenleg veszteséges, a tejelő tehenek nem termelik ki az elfogyasztott abraknak az értékét, de a felhizlalt növendékeknek az értékesítésével javítani lehet az egyenlegen. Várják az árak, illetve a piac igényeinek az alakulását, hogy a növénytermesztést és az állattenyésztést egyensúlyba hozhassák – mondta el érdeklődésünkre Szabó Zoltán agronómus. Legéletrevalóbbak a kisgazdaságok Hallai János Kisiratoson 100 hektár szántóföldön gazdálkodik, régebben évente több mint 200 sertést nevelt fel, mostanában azonban csak amolyan hobbiszinten 15-20 sertést tart. A Nyugaton meghonosodott támogatási rendszerrel kapcsolatban felidézte a Brüsszelben történt látogatásának a tapasztalatait. Út közben ugyanis Ausztriában, Németországban, Belgiumban, de Dániában is a kisebb gazdaságokat látta a legéletrevalóbbaknak. Azok családi vállalkozás formájában 50-200 hektár földet művelnek meg. Mivel egyáltalán nem, vagy csak kevés külső személyzetet alkalmaznak, sok pénzt megtakarítanak. A háziasszony végzi az egyszerű könyvelést. Hasonlóan működik, mint régen a Pécska, Nagy- és Kispereg, illetve Kisiratos körül volt tanyavilág gazdasága, csakhogy a jelenlegi dán vagy német tanyához aszfaltos út vezet. A tanya körül található a 40-50 hektár föld, amit megművel az apa a gyermekeivel. Hallai a sertéstartást manapság hobbiszinten műveli 3 anyakocával. A télen levágott 5, egyenként 200 kilós sertést, amelyeket élve a méretük miatt amúgy sem tudott volna eladni. A füstölt sonkát húsvétra, kilóját 30 lejért, a szalonnát év közben el lehet adni, míg a sertéskarajt elfogyasztják. Ha egy 100 hektárt megmunkáló gazda nevel 15-20 sertést, nem mondhatja, hogy a tartásuk ráfizetéses. Ha nem tudja élve értékesíteni, levágva, feldolgozva biztosan el tudja adni ráfizetés nélkül. A szokásos gabonafélék mellett 2009-ben repcével is próbálkozott, ami a száraz ősz miatt nem sikerült. Tavaly nem vetett, idén azonban 20 hektáron újra megpróbálja, de 10-15 hektár napraforgót is kíván vetni. 35 hektár búzát már elvetett, az összterület felszántva várja a tavaszi munkálatokat. Elnyomják a nagyok a kicsiket Telek Zoltán nagyvarjasi gazdálkodó nem lát esélyt a kisebb parasztgazdaságok kiemelt támogatására, mivel a csapból is a nagygazdaságokba, a szövetkezetekbe való tömörülésnek a szükségessége folyik. Maga a 100 hektáron nyert tapasztalataival állíthatja: nem a megművelt területnek a mérete, hanem a gazdálkodás minősége, a piaci igényekkel való lépéstartása a legfontosabb. Ha Nyugaton képes megélni egy 5-10 hektáros gazdaság, nálunk miért ne élne meg? Azért, mert a nagyok elnyomják a kicsiket, amelyek elől fölvásárolják, elharácsolják a földeket. Leggazdaságosabb úgy lenne a földművelés, ha a megtermelt gabonával nevelt állatot levágva, feldolgozva, teljes körű láncban történne, csakhogy nálunk felszámolták a feldolgozóipart. Arad megyében talán két, engedéllyel rendelkező vágóhíd működik, ezért nem csak az itteni, hanem az egész ország felvásárló piaca ki van szolgáltatva a multinacionális vállalatoknak, amelyek a szupermarketek közvetítésével terjesztik a nagyobb szubvenció jóvoltából olcsóbb külföldi árut. Eközben a kisgazdák tevékenysége beszűkül, vagy teljesen megszűnik. Az áldatlan helyzeten a belföldi piac komolyabb védelme változtathatna. Semmi jót nem várnak a reformtól Majláthfalván Kardos István, Salamon Ferenccel együtt 100 fejőstehenet tart közel 80 hektár szántóföldnek a terméséből. Jól tudják, hogy jövedelmezőbb lenne magas áron értékesíteni a gabonát, mintsem a tehenekkel bajlódni, csakhogy 100 fejőstehénnek a felnevelése hosszadalmas munka, több évet vesz igénybe. Kardos István szerint nem csak mostanság, de hosszú távon sem igazán lát nagy jövőt a tejelő tehéntartásban, éppen csak meg lehet élni belőle. Méghozzá olyan körülmények között, hogy sem húsvétja, sem karácsonya, de szabad szombatja, vasárnapja sincs egész évben. Mert az állatokkal állandó munka van, de a tehéntejnek a mostani 1,10 lejes literenkénti felvásárlási ára messze nem fedezi a befektetést, noha a szupermarketekben a pasztörizált tejnek a literjét legkevesebb 3 lejért árusítják. Az elmúlt évi gazdálkodásuk ráfizetéses volt a fenti okok miatt, illetve az állatok után járó szubvenció kifizetésének az esetleges volta, a késése, sőt elmaradása miatt. Az unió agrárreformjától sem várnak semmi jót, idén is veszteségre számítanak, közben csak abban reménykednek, hogy a rossz idők után talán jobbak is jöhetnek – mondta el keserű hangon Kardos István, a majláthfalvi tehénfarm társtulajdonosa. Gabonában kamatozik legjobban a pénz Molnár Imre agronómus Bélzerinden művel meg közel 70 hektár földet, de Simonyifalván tart fenn sertésfarmot. Szerinte csakis a jogi személyiségű parasztgazdaságoknak a támogatása jöhet számításba, mivel már manapság is azokat részesítik előnyben. Legújabban azt is elvárják a gazdálkodóktól, hogy a területazonosítást elektronikus változatban, a támogatásigénylést online módon adják le. Arra senki nem gondol, hogy egy átlagos kisgazdának nincs számítógépe, nem ért a kezeléséhez? Szerinte a 2-5 hektáros gazdák nem fognak jogi személyiséget szerezni a bonyolult ügyintézés, az adózás miatt. A fiatalságnak a gazdálkodásra, a földművelésre való bátorításának egyetlen esély a hathatós támogatás lenne, amivel, például, korszerű gépeket vásárolhatnának. A jelenlegi, magas gabonaárak mellett nem lehet nyereséges hústermelésben gondolkodni. Ha alacsonyabb lenne a gabonaár, sem lenne nyereséges, mivel a vágóállatok értékesítése is bizonytalan. Arad megyében nem tud olyan vágóhídról, amelyik a magángazdáktól felvásárolná a vágóállatot. A hazai állattenyésztésnek a fellendítéséhez elsősorban a tönkre tett húsfeldolgozó ipart kellene újra talpra állítani. Néhány évvel ezelőtt még a nagyszalontai vágóhíd előtt fél éjszakákat várakoztak bebocsátásra a gazdálkodók hízott sertéseivel megrakodott teherautók. Manapság azonban az is be van zárva. Maga nem tudta gyorsan felszámolni a sertésállományt, ezért még közel 60 állatot nevel abban a reményben, hogy valahogy majdcsak megszabadul tőlük. A gabonaárak alakulása szerinte legjobban az időjárásnak a függvénye: bő termés esetén bizonyára csökkenni fognak. Az előjelek azonban idén sem biztatók, mivel a szántóföldeknek jelentős hányada belvíz alatt áll, gépjárművel nem lehet rájuk menni. Maga még soha nem volt ilyen helyzetben, hogy a termőföldjéből tavasz közeledtével még 18-20 hektár szántatlan legyen, noha a mélyszántás igen fontos a talaj gyommentességének, terméshozamának a kialakításában. Ha a tavasz is esős lesz, befellegzik az akkori vetéseknek. A raktáron lévő közel 4 vagon kenyérgabonáját, az ugyanannyi szemes kukoricáját még nem adta el, mivel most nincs szüksége a pénzre. Jelenleg a gabonában áll legbiztosabban a pénz, ott kamatozik a legjobban. Belső piacvédelem szükséges Amint az elhangzott véleményekből kiderül, az Arad megyei gazdálkodóknak csak a kisebb hányada bízik az uniós reformok utáni méltányosabb támogatási rendszerben. A szigorú uniós elvárások, illetve a nyugati termékekkel szembeni versenyképtelenség miatt megszűnt hazai feldolgozóipar nélkül az ipari növényeknek a termesztése, illetve vágóállatoknak az értékesítése lehetetlen helyzetbe kerül. Az idei alacsony gabonatermés miatt megugrott felvásárlási árak csak a termesztők javát szolgálják, mivel visszaütnek a sütőipari termékek, valamint az étolaj árának az emelkedésében. Ugyancsak a hazai állattartók érdekeit csorbítják a németországi üzletekből 3 hónap után kivont, majd olcsón az országba szállított mélyhűtött tőkehúsnak, illetve félkész hústermékeknek a forgalmazása. Ameddig a kormány nem tesz határozott lépéseket a korszerű feldolgozó iparnak az újraélesztésére, adókedvezményekkel nem mozdítja elő a hazai termékeknek a szupermarketekben történő forgalmazását, nem szűrik ki a gyanúsan olcsó külföldi termékeknek a beáramlását, a belső piac védelme csak hangzatos szólam marad a politikusok részéről
