2011. április 10., vasárnap

Nágel, a kapuvédő Figaro

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/56430

2011. április 09.
ÖRDÖG I. BÉLA
Parádés védéssorozat után (Szucher Ervin: Volt egyszer egy nagy csapat… könyvéből)
Igen, arról a főleg idősebb nemzedékek által jól ismert, ma hatvannégy éves (1946. szeptember 21-én született) Nágel Zoltánról van szó, aki annak idején a Clujana, a CFR, az U stb., de főleg a Marosvásárhelyi HSK/ASA első osztályú labdarúgócsapatában védte a pettyestől a kaput. Negyven éve ment Kolozsvárról Marosvásárhelyre, ahol 1977-ig volt tagja a nagy álomcsapatnak, hat évet töltött az ASA-nál. Olyanok között, mint Sólyom Csaba, Hajnal Gyula, Fazekas Árpád, Czakó János, Bölöni László, Kiss Madocsa, Nagy Miki… A ma nyugdíjas éveit Kolozsváron töltő Nágel Zoltán akkoriban a pályán legjobban az akkor 18–19 éves Bölönivel egyezett, akivel kiszállásokon szobatársak is voltak. Utoljára 2005-ben találkozott vele, amikor megrendezték a nevezetes Bölöni-show-t.
Jó kis csapat volt a vásárhelyi – emlékezik vissza Nágel Zoltán –, mert országos második, harmadik, negyedik helyezést értek el, és kétszer szerepeltek az UEFA-kupában. Mindezen sikerek titka pedig az a példás csapatszellem volt, amit Bóné Tibor edző alakított ki a társaságban. „Igazi család voltunk, meccs után hazamentünk, átöltöztünk, és utána találkoztunk a közös vendéglőzésben. Széthúzásnak a nyomát sem lehetett érezni, úgy, ahogyan az a mai fiataloknál látható” – mondja a hajdani kapus. Aki most is valósággal lubickol a régi élményekben, látszik rajta, hogy él-hal a fociért, és nem érti, miért változott akkorát a világ, hogy a pénz hatalma mindent elnyomjon.
Nágel öt éve súlyos műtéten esett át, hangszálait érintette az orvosi beavatkozás, utána nem tudott beszélni. Nemrég azonban, az MPP kolozsvári szervezetének támogatásával, laringofonhoz jutott, amely hasznos segédeszköze a beszédben, és egy kis gyakorlással már meg tudja értetni magát környezetével. Most már azt is el tudta mondani nekünk, hogy miért Figaro az ő beceneve: egyrészt, mert valóban borbély (szakmai versenyeket is nyert, imádja ezt a mesterséget), másrészt pedig, mert ma is szívesen űzi a fodrász mesterséget, ügyfelei főleg a haverok feleségei.