Savanyú tanulságok

http://polgarielet.ro/index.php?option=com_content&task=view&id=4286&Itemid=77

Írta: Balázs Árpád
2011. április 06. szerda 13:01
Bibarcfalván a borvíztöltődénél elfelejtették a tulajdonosok a béreket december óta kifizetni. Tűrte a munkás tűrte, de márciusban elszakadt a kötél, mert nem volt miből kifizetni a számlákat és már kenyérre se futotta. Beszüntették a munkát egy napra, amit zokon vettek a tulajdonosok, akik a nehéz gazdasági helyzetre, a növekvő konkurenciára, a termékek téli szezonban való gyengébb keresettségére hivatkoztak. Elmondták, az új töltővonal felszerelésének lízingjét is fizetni kell, amit a tavaly vettek, ennek köszönhetően megnövekedett a töltőkapacitás. Az ígérték, hogy az elmaradásaikat heteken belül rendezi a vállalat. A 125 alkalmazott értett a szóból. Nem voltak könnyű helyzetben, hiszen a munkáltató anyagiakban rendesen kiéheztette őket, de nagy választási lehetőség sem volt, hiszen Erdővidéken ritka a munkahely.
A történetből egyvalami nagyon felkeltette a figyelmemet, mégpedig az illetékes magyarázkodása, hogy téli időszakban gyengébb a bibarcfalvi borvíz keresettsége. Lehet valami igazság benne, mert ezt a magnéziumban gazdag savanyúvizet alig, vagy egyáltalán nem lehet a székelyföldi üzletek polcain megtalálni. Magam is rendszeres fogyasztói közé tartoznék, ha lenne belőle. Szomorúan tapasztaltam, hogy Baróton – melynek közigazgatásilag része Bibarcfalva – sokszor hiánycikk a borvíz. Az erdővidéki kisvárosba is csak kacskaringós úton jut el a bibarcfavi ásványvíz, melynek töltődéje alig 1 kilométerre van légirányban, de az áru először a brassói lerakathoz kerül, majd innen lehet rendelni. A megoldás inkább hasonlít az oltyán ember fejvakarásához, mintsem a XXI. századi modern áruterítéshez, mely teljes mértékben beilleszkedne az uniós logisztikai szolgáltatásokba. Azt már csak sajnálni lehet, hogy ezt az értékes nedűt bugyogtató kutat annak idején vezetőink engedték leprivatizáltatni ismeretlen bukaresti cégekkel, tehát nem csak a haszon, de az adó is Bukarestbe úszik. Hasonló cipőben jár Borszék is, hiszen itt is minden haszon egy fővárosi cég zsebébe kerül, ők is a Regátba adóznak. Elgondolkodtató, hogy milyen sorsra jutottak ásványvizeink, s ki húz ma hasznot belőlük