Az ember azt hinné, hogy ha már évtizedeket húzott le a kommunista rendszerben, majd közel annyit ebben a újban, akkor nagy meglepetések már nem érhetik. Mondanom sem kell, hogy ismét tévedtem. Ha ugyanis választási kampány van, akkor az mindent felülír, akkor a határ nem a csillagos ég, hanem sokkal odébb van. Nézzük például ezt:
Június negyedikérõl már Szentmiklóson már évek óta megemlékezünk, hisz ha akarnánk se tudnánk feledni azt az átkos napot. Két éve az Országgyûlés törvényt hozott, ami új nevet, új tartalmat kapcsol eme tavaszi naphoz. Ettõl persze nem változott meg minden egy csapásra, de idõvel talán sikerül olyan helyzetet teremteti szerte a Kárpát-medencében, hogy a gyász helyét átvegye az összetartozás öröme.
Napokon belül helyhatósági választások lesznek, ilyenkor mennyei manna minden közszereplési lehetõség. Ne lepõdjünk meg tehát azon, hogy érkezik Székelyföld elsõ elefántja a nemzet porcelánboltjába, a fejét vidáman lóbálva, ormányával jobbra-balra csapkodva. Ünnepelni jött a trianoni békeszerzõdés aláírását! Még szerencse, hogy a rendezvény szabad téren lesz, így nem áll fenn a veszély, hogy rájuk szakad a plafon. Azt ellenben ne várja el tõlem, hogy ott legyek, s vele együtt ünnepeljek!
