Remélhetőleg a közszférában dolgozók megszívlelik a tanulságot, ezek irányt szabhatnak a jelenlegi kormánnyal szembeni megnyilvánulásoknak. És ez a rajtaütésszerű ellenállás iránya.
Az elmúlt hónapokban láthattuk, miként vonultak fel a társadalmi rétegek különböző képviselői, előre bejelentett tiltakozó megmozdulások alkalmával, majd ugyanazzal a hévvel hazamentek, anélkül, hogy hatása lett volna akciójuknak.
Ezzel ellentétben a napokban tapasztalt munkabeszüntetés, amely mellőzte a bevett forgatókönyvet, hiszen nem volt bejelentve, talán éppen a spontán (már ha valóban az volt) formája révén volt sikeres. Ráadásul a példa nem hazai találmány, hiszen többek között Belgiumban, egy adott pillanatban az egészségügyi dolgozók döntöttek a teljes leállás mellett, és az akkori kormány megtérdelt.
Van viszont egy szomorúbb tanulság is az egészben, ami nagyjából tükrözi a romániai viszonyokat. Húsz év állítólagos demokrácia után ott tartunk, hogy kizárólag ilyen módszerekkel vagyunk képesek elejét venni a rossz hatalmi döntéseknek, és ezt sem egységesen tesszük, hanem kinél mikor ér éppen csontot a kés. Hogy a többiekkel mi van, az egy más kérdés, elvégre a távoli nyomor nem fáj.
Lehetne vitatkozni afelől, hogy mennyire volt jogos az adóhivatali alkalmazottak megmozdulása, és az érdemjuttatások mennyire szolgálják az eredeti célt (azaz valóban teljesítményre adják-e), viszont mostani lépésükkel bebizonyították, hogy a Boc-kabinetnek van sebezhető pontja, az arrogancia páncélja ellenére.
Érdemes megfontolni, hogy milyen gyakran legyünk „spontánok”, és még a végén kis országunkban elfogadható irányba mozdulhat ez az, vagy ha nem, legalább megelőzzük, hogy mindent szó nélkül lenyelessenek velünk.Nagy Demeter István
