A Beszterce-Naszód megyei település lakói igazi örömünnepet ültek vasárnap: az 1945-ben lerombolt turul szobor helyére most végre sikerült újat helyezni. Ebből az alkalomból jeles egyházi és világi személyiségek érkeztek a faluba, együtt örvendezni a közel 300 fős református gyülekezettel. Az esemény több szempontból is folytatása az 1941-ben megtörtént szoboravatónak. Lapohos Attila református lelkész elmondta: az akkori alkalom még élénken él a helyiek emlékezetében, hatalmas rendezvény volt katonai tiszteletadással, díszsorfallal. Az emlékmű négy sarkán négy levente állt, közülük ketten (Konrádi Árpád és Konrádi Dániel) részt tudtak venni a tegnapi rendezvényen is, egy másik leventét pedig özvegye, Sipos Ilona képviselt, ugyancsak helyet foglalva a szobor mellett.
A rendezvény délben, a helyi református templomban kezdődött, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzőjének igehirdetésével. Prédikációjában a lelkipásztor kiemelte: az örömnek és a bánatnak közös a forrása, hiszen mindkettőt Istentől kapjuk, ezért annyi örömöt kell kérnünk Tőle, amennyivel a bánatot is elhordozhatjuk. – Kijutott nekünk Krisztus szenvedéséből, de bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által – hívta fel a figyelmet az igehirdető, aki szerint azon kell igyekeznünk, hogy életünkben egyensúlyban álljon az öröm és a bánat. – Erdélyi történelmünk is példa arra, hogy csekély tíz esztendők alatt lehetett cselekedni, aztán évszázadokig éltünk ezek emlékéből. Nem várhatjuk, hogy minden napunk örömteli legyen, inkább meg kell tanulnunk a szenvedésben is örvendeni. Aki így él, az tud örülni, tud alkotni – mondta a főjegyző, kifejtve: Várkudu gyülekezete most örvend, hiszen visszakapott valamit, amiről már lemondott, és örvend azért, mert vannak örökösök, fiatalok, akiknek ezt az értéket át lehet adni. – Bármit hozzon a sors, tartsunk ki, álljunk meg ebben a hitben – zárta prédikációját a lelkipásztor.
A Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet férfi kórusa angolul és magyarul adott elõ spirituálékat Brian Johnston vezényletével, majd Lapohos Attila lelkipásztor foglalta össze a szobor visszaállításának, illetve újraállításának történetét, köszönetet mondva mindazoknak, akik segítséget nyújtottak a megvalósításban. A munkálatokhoz az anyagi alapot a Nemzeti Civil Alapnál pályázták meg, a Mezõségi Õrzõkör Közhasznú Alapítvány és a vicei Bástya Egyesület partneri hozzájárulásával. A vasöntvény szobor az eredetihez igazodik, Nagy Ödön csíkszeredai szobrász munkája két és félméteres andezit talapzaton áll a régi helyén: a református templom udvarán. A lelkész szavaiból kiderült: nem csak a helyiek, de a környékbeliek is szívügyüknek tekintették, hogy a szobor ismét ékesítse Várkudut, erről tanúskodott az ünnepség résztvevõinek jelentõs száma is. – Szolgáljon ez az alkalom reménységül arra nézve, hogy a múltban elkövetett igazságtalanságok ideje lejárt, a szobor emlékeztet múltunkra és jövőnkre: így volt, így lesz! – összegezte a lelkész.
Az istentisztelet keretében elhangzott Erkel Ferenc Bánk Bánjának talán legismertebb része, a Hazám, hazám, Rigmányi János operaénekes előadásában, Kilyén Ilka színművész pedig Zsoltár a Magyar nyelvről című műsorával örvendeztette meg a közönséget. Az ünneplés a templomkertben folytatódott, ahol Lezsák Sándor, a magyar országgyûlés alelnöke leplezte le a gyönyörû alkotást, majd ünnepi beszédében felhívta a figyelmet arra, milyen fontos, hogy meg tudjuk õrizni nemzeti mítoszainkat. – Zúgva száll, visszaszáll a magyar turul madár – idézte a politikus, aki szerint a határozott és erős nemzetpolitika feltétele, hogy megtaláljuk azt, ami összeköt, és határozottan elutasítsuk, ami elválasztott minket. Ugyanakkor mindennapjainkban, saját közösségeinkben kell visszahódítanunk mítoszainkat, és élhető világot teremtenünk magunknak. – A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek szülőföldje és sok-sok kötelessége – idézte Tamási Áron gondolatát a politikus. Az ünnepi szónokokhoz csatlakozott Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári főkonzulja, aki kiemelte: ha leborulunk őseink emléke előtt, nagy lépést teszünk előre. – Természeti katasztrófák, válság és különféle nehézségek sújtják közösségeinket. Közösen kell megoldanunk gondjainkat, ebben segít jelképünk, a turul, az Árpád-ház eredetének megszemélyesítője – mondta a fõkonzul. Örömét fejezte ki beszédében Nicolae Moldovan polgármester, elmondva: tiszteli a szimbólumokat, azok jelentését, és a hitet, amely ezt a megvalósítást létrehozta. Ugyanakkor vallja, hogy csak kölcsönös tisztelettel lehet együtt dolgozni és eredményeket elérni a falu életében, ezt pedig a jövőben is szem előtt kell tartani.A leleplezést követő ünnepi műsor részeként Kilyén Ilka színművész újabb verses összeállítással bűvölte el az egybegyűlteket, majd elhangzott a Nemzeti dal Tordai Zsófia előadásában, végül a Himnusszal zárult a program. A templomkerti turul remélhetőleg most már örök időkre vigyázni fogja Várkudu és a környék magyarságát, felsorakozva a Kárpát-medencében található több száz alkotás mellé.(S. B. Á.) Szabadság, 2010-10-11
