2011. február 14., hétfő

Királyok, kiskirályok

Írta: Balázs Árpád
2011. február 09.
Dr. Garda Dezső történész egyszer egyik előadásában azt mondta, hogy a közbirtokosságok jelentették egykor a székely önrendelkezés egyik alapját, ez az érték lehet ma az autonómia alapja. Ha szétnézünk a közbirtokosságaink környékén, azt látjuk, jó néhány helyen a betonba öntött vezetők rátelepedtek a közösség vagyonára, meggazdagodtak, a tagság tehetetlen. Sok helyen nem is a közbirtokossági elnök az elnök, hanem a polgármester, ő irányítja az elnököt és a fakitermelést. Az összefonódások léteznek, akárcsak a famaffiás mesékben, ahol polgármester édestestvére a közbirtokossági elnök, aki maga is önkormányzati képviselő, a koma erdőgazda, a keresztgyermek a cenzor, a keresztleány a pénztáros. Mindegyikük táltos paripa helyett a legújabb terepjárót ugratja, ahová gyakran felkapaszkodik a rokonság, az erdész és a rendőr, mert valamennyien a nép javát akarják. Közben fogy az erdő reggel, délben, este, a láncfűrészek dala senkit nem zavar, hiszen a baráti kör tagjai valamennyien zenekedvelők. Jó a kapcsolatuk, nagy a befolyásuk, üzleti, baráti és flekkensütő kapcsolat saját érdekükben, ők mindent elintéznek, mert jó az RMDSZ-es háttér, ha kell, hát intézkednek. Nem félnek ezek már a feljelentéstől, a büntetéstől sem, az idő és a korrupció nekik dolgozik. Így lett az évek során a polgármester király, a közbirtokossági elnök helyi kiskirály, akiket sorra Ezüstfenyő Díjjal jutalmazott a hatalom.Kiment divatból a közösségi kontroll. Egyre többen kiáltják, hogy sok helyen nem gazdálkodnak, hanem garázdálkodnak a közösség vagyonával. Hiába, nem akarják észrevenni, hogy alattunk fűrészelik a fát, az erdőt, a jövőt.