http://www.erdely.ma/publicisztika.php?id=97382&cim=uj_eletet_kinalok
Próbálom meggyőzni környezetemet: tudok megoldást, kiutat a soha véget nem érőnek mutatkozó gazdasági vagy akármilyen válságunkból. Adjuk el mindenünket, már azt a kicsit, ami van, és vegyünk a pénzből a világ egyik eldugott szegletében, mondjuk valahol Keresztúr és Héjjasfalva között – mert ott mindenre jó a termőföld, a zöldség, gyümölcs is szereti a vidéket – fejenként legkevesebb öt-tíz hektárnyi területet, és kezdjünk önellátó gazdálkodásba.
Ha elegen lennénk, mindent meg tudnánk termelni, ami saját szükségleteink kielégítésére kell, nem halnánk tehát éhen, és meglehet, messze nyugodtabb életmódot vinnénk, mint most. Nem függnénk a világgazdaságtól, sőt egy olyan évezredes tapasztalatokon alapuló mintát hívnánk segítségül, mely többek szerint az emberiség hajdani bölcsője volt, így, miért ne, jövőbeli mentőcsónakja is lehet.Mindez viszont csak egy teljesen zárt rendszerben működne, melyből nem lenne átjárás a „másik” világba. Gondoljanak csak a kommunizmusra: amíg nem tudták, hogy mi van „túl”, addig itt is tűrhető volt.
Egyetlen gondunk a régi emlékekkel lenne. Mi van, ha valaki mondjuk egy kiadós kaszálás után 3D-s mozira, omnibusztetőre vagy Isten ments, netkapcsolatra vágyna? Rögtön rebellisként címkéznénk, és bevetnénk ellene a kötelezően mindenki termel elméletet lyukasztó főállású agykurkászunkat, a falu sámánját, aki törölné a hibás gondolatokat. A táltos mellett lenne még egy here a kommunában: én szervezném meg a termelést, és biztosítanám az árucsere zökkenőmentességét is. Egy idő után pedig, hogy könnyítsek a barteles kereskedelmen, mondjuk máthé név alatt piacra dobnék egy olyan értékkel bíró tárgyat, mely az árucserét könnyítené: egy máthé pl. egy kiló kenyeret érne. Tudom, ez már pénz, ám érthető okokból nem nevezhetnék így. A máthé-raktárban – figyelem, ez nem egy bank! – kölcsönt is adnék, vagyis kis közösségünket segíteném. A törleszteni nem tudó adósok pedig, hisz óhatatlanul ilyenek is lesznek, majd a raktárnak dolgoznának, de ígérem, senki semmilyen hiányban nem szenvedne. Úgy érzem tehát, jó élet lenne ez, egyszerű és könnyű. Fontolják meg, jöjjenek, társuljunk, kezdjünk együtt új életet! További részletek és elérhetőség a Hargita Népe szerkesztőségében. Máthé László Ferenc Hargita Népe
Megjegyzés
A felvetett helyi pénz az egy kilót kenyeret érő máthé ötlete nem friss és nem is újdonság, ugyanúgy a barteles kereskedelem sem. A máthé értéki biztosítója - mint ahogy máshol Európában is - általában egy szövetkezeti struktúra, mert nem igen lehet másképpen az állambácsi felé adminisztrációs-szociális-gazdasági dolgokban eljárni - hiszen a függőség létezik és létezni is fog!.
A kisközösségek kialakulása pedig adott ha az éppen egy ökofalu jövőképébe belefér. Ennek támogatási lehetőségei a kistérségi szinten is megoldható, azaz pályázattal is erősíthető ez a ökofaluvá alakuló kisközösség.
A máthé-raktár mint olyan nem igen létezhet a levegőbe, ezért ha már megalakult jó, ha meg nem akkor a kisközösségbe belépőknek egyenrangú munka és megélhetési lehetősége biztosítása végett szükség van arra a szövetkezési formára is. Szerintünk semmi probléma nem akad abból, hogy ha a máthé-t egy mezőbank vagy hitelszövetkezet is támogatja, sőt!
Ami a cikkben megfogalmazódik azaz a régi emlékekkel való vívódás pedig nem olyan nehéz és megvalósítatlan, hogy ha a kisközösségben iskolaépületében a modern technológia is jelen van.
A gond csak az, hogy a mennyire komoly az ilyen ajánlat hiszen a most az országban levő vad kapitalizmusban sok olyan dolog nincs letisztázva, amely egy ilyen kisközösség kialakulását elősegíti, fenntartja mint pld. az ökofalu-közösség elől járója vagy az orvosi ellátás,óvodai és iskolai ellátás, stb.
Szivesen közreműködnénk ha a cikkíró megkeres bennünket (Erdélyi Polgár)
