Augusztus 10
A leggyakoribb változat szerint a szkíták a Fekete-tenger északi részén alakultak ki. Őseik kultúráját a bronzkor Yamnaya régészeti kultúrájának nevezik.
Ez valóban?
Először forduljunk az írásbeli forrásokhoz.
Herodotus a „történelem” negyedik könyvében a szkíták származásának több változatát írja le: Zeuszból és Borysthenes lányából, Herculesből és a kimérából. Maga Herodotus azonban azt írja, hogy nem bízik ezen információkban. És idézi a harmadik verziót: "A szkíták nomád törzsei Ázsiában éltek. Amikor a masszázsok fegyverrel kényszerítették õket, a szkíták átléptek az Ararakba és megérkeztek a kamerák földjére."
Amellett, hogy Herodotos a szkíták ázsiai eredetére utal, leírást ad nekik: mindegyiknek világoskék szeme és vörös haja van.
Gaius Plinius Secundus (Plinius Idősebb) a "Természettudomány" című értekezés 6. könyvében azt írja: "Serik lakosa meghaladja az emberek méretét, vörös hajú, kék szemük és durva hangjuk vannak." Ez pontosan megegyezik a szkíták Herodótus leírásával.
Mivel sem Herodotus, sem Plinius már nem említ egyetlen embert, aki ilyen leírás alá tartozik, akkor nyilvánvalóan ugyanazon emberekről beszélünk.
Hadd emlékeztessem Önöket, hogy a rómaiak szemében Serika egy olyan régió, amely magában foglalja a modern Nyugat-Mongóliát, Dél-Szibériát, Kelet-Kazahsztánt és Xinjiangi Ujgur körzetet. Abban az időben ott éltek Saks, Tochars és népek, amelyeket a modern tudomány szibériai szkítáknak hív.
A régészeti adatok teljes mértékben megerősítik ezt az információt. A felfedezett Tarim múmiák, a Sakai és Pazyryki-hegyekből mumifikált maradványok az antropológiai megjelenés teljes egybeesését adják az ősi szerzők leírásaival.
Sőt, a tudósok megállapították, hogy a szkíta-hegyek dél-szibériai térségben, különösen a Tuva-i Turano-Uyuk-depresszióban (az Arzhan-1 és az Arzhan-2 dombok) legalább 200 évvel régebbek, mint a Fekete-tenger északi részén található legrégibb szkíta-hegyek. Ez lehetővé tette a tudósoknak, hogy ne a szkíta, hanem a szkíta-szibériai kulturális közösségről beszéljenek, és hogy terjedése nem nyugatról keletre ment, ahogyan azt korábban gondoltuk, hanem keletről nyugatra. És ez megfelel Herodotos szavainak is, miszerint a szkíták Ázsia mélyéből származtak.
Végül térjünk át a paleogenetika adataihoz.
A Yamnaya kultúra hordozói domináns R1b haplocsoportot tartalmaztak (Z2103, M269, L23 és P297 alkódok). Hasonló kép származik kultúrájával - Dél-Szibéria Afanasjev kultúrájával. Az Afanasyevskaya kultúrát felváltó Karasuk kultúra a legteljesebb genetikai analógiákat találja az okunevok és a cimmerieknél.
A tudósok kutatása szerint azonban a szkíták genetikai összetétele általában egységes volt a Sayan-Altai-tól a Fekete-tenger térségéig. Domináns haplocsoportuk az R1a volt (M17, Z2124 alkódok). Ezen felül, az eredmények egy nagyszabásúAz Y-kromoszóma- és mitokondriális vizsgálatokat, valamint az SNP-k elemzését, melyeket 2009-ben végeztek, szintén támasztják alá a régészeti bizonyítékokat: a bronz- és vaskorban Dél-Szibéria lakosai szőke és kék szeműek.
Ezek a tanulmányok a szkíták ősi kultúrájára mutatnak. De kiderül, hogy nem a Fekete-tenger északi részének yamnaya kultúrája, hanem Dél-Szibéria Andronovo kultúrája.
Kiderült, hogy a Jamnikok, az R1b haplocsoport hordozói, nem lehetett volna a szkíták, az R1a hordozói genetikai ősei. A szkítákban rejlő R1a-Z2124 haplocsoport azonban a késő neolitikum óta nyomon követhető Dél-Szibériában (és sehol másutt).
Ezért a szkíta kultúrájának eredetét és a szkíta genetikai gyökereit pontosan Dél-Szibériában kell keresni, amit mind az írott ókori források, mind a régészet és a paleogenetika modern adatai megerősítik
