https://www.nyugatijelen.com/allaspont/hollai_hehs_otto/a_kaosz_es_a_felelem_politikaja.php
Írta: Hollai Hehs Ottó 2020. október 26.,
A neves olasz író, publicista, filozófus, és szemiotikus (Szemiotika = jeltan, jelelmélet), Umberto Eco még 1989-ben írta „Az új középkor” című esszékötetét. A kötet címét viselő esszében Ego azt véleményezi, hogy az utóbbi évek történései sokban hasonlítanak középkori eseményekhez, bizonyos régi tendenciák állandóan ismétlődnek. Elméletét sokan bírálták, de sokan figyelmeztetésnek veszik, mert minden régi kórból át lehet venni elképzeléseket, de ne a rosszat másoljuk le, régi, bigott, fanatikus szokásokat, ez veszedelmes, sőt végzetes lehet társadalmunkra.
Ne foglalkozzunk a „mindentudó” olasz, vagy más teoretikusok állításaival, melyek jelenünket középkori állapotokhoz hasonlítják, nézzünk meg néhány olyan jelenséget, melyek kétségtelenül inkább a sötét középkorra, mint mai modern világunkra jellemzőek.
A középkori feudális rendszerben a különböző társadalmi és gazdasági adottságoknak megfelelően eltérő rendek alakultak, általában jól elkülönülve létezett egy egyházi, egy nemesi, és egy polgári rend. A jobbágyokat, vagy régebben a rabszolgákat, nem sorolták be, nagy figyelmet nem szenteltek nekik.
Ma, kísértetiesen hasonló a világ társadalmának „rendi” elosztása a feudális rendszerhez. Létezik egy felül elhelyezkedő rend, a dúsgazdagok kicsiny csoportja, akiket nem is ismerünk, de végeredményben ők irányítják a világot. (Mint régen a császárok, királyok, hadurak). Az egyházi rend már nem létezik, de van egy széles réteg, a dolgozók tömege, akik munkájukért fizetést, vagy részesedést kapnak, itt is vannak különbségek, de közös ebben a csoportban, hogy bár a demokrácia szabályainak megfelelően minden négy évben megválaszthatják vezetőiket, valóban lényeges beleszólásuk nincs életük elrendezésében. A harmadik réteg, a lecsúszottak, vagy a már szegényen születetteké, és soha fel nem emelkedőké, akik szerényen megélnek valahogy, de reményük egy jobb életre minimális. A régi rabszolga- és jobbágysorshoz hasonlóak is vannak elegen világunkban – és számuk veszedelmesen növekszik –, ezek a mai Afrika és Ázsia egyes nagyon szegény országainak elfelejtett, kisemmizett polgárai. Nem jövök most statisztikai adatokkal, mindenki utána nézhet a számoknak. Másik érdekes hasonlóság a középkorral, hogy akkor létezett egy közös európai latin nyelv és ennek ismerete, kultúrát, műveltséget adott, és elválasztotta az értelmiséget az átlagembertől. Ma vannak világpolgárok, a nyílt társadalom „építői”, akik a világot globalizálják, és megvetik, lenézik a maradian, nemzetállamokban gondolkodó, keresztény kultúrában még reménykedő polgártársukat.
A leglényegesebb hasonlóság viszont, hogy mi, a nagy tömeg hűbéresei, vazallusai vagyunk a magánkézben lévő bankrendszernek, nélkülük nem tudunk létezni. Ez a modernkori feudalizmus!
Sok hasonlóságot lehetne még felfedni, de nem teszem, sokan ezt biztosan üres spekulációnak veszik.
Jó, lehet, hogy igazuk van. Akkor lássunk valami mást.
A középkori inkvizíció véres tetteit részletesen ismerjük a történelmi leírásokból. A bűnösök, az állítólagos gonosztevők, vagy a másképp gondolkodók kivégzési módszereinek részletes leírásait – a szörnyűségeket – mindenki megtalálja az interneten, és azt is tudjuk, hogy az ókorból ránk maradt büntetési módot, a megkövezést a középkorban is alkalmazták. Ez mindig halálos ítéletet jelentett, és amolyan népítélet, lincselés volt. Nos, a közelmúltban olvastam: Az úgynevezett Iszlám Állam és Szaúd-Arábia számos bűncselekményre szinte azonos büntetést ír elő, többek között halálbüntetés jár istenkáromlásért, gyilkosságért, homoszexuális kapcsolatért, lopásért vagy árulásért, megkövezés általi halálbüntetés jár házasságtörésért és kéz- és lábamputálás jár banditizmusért. A szöveg idézet egy hivatalos jelentésből.
Igen, Szaúd-Arábiában, 2014-ben több mint 87 embert végeztek ki, főként lefejezés által.
Tehát a középkor még el sem tűnt, a folytatólagosság megmaradt, és nem valószínű, hogy a különben szupergazdag, szupermodern arab országban a közeljövőben valami változna.
A középkor azonban már nálunk, Európában, is megjelent, egyelőre apró „kísérletezésképpen”, de félő, hogy szokássá válhat.
Napjaink Franciaországában 1977 óta nincs hivatalos lefejezés, akkor végeztek ki egy halálraítéltet nyaktilóval, ahogy a guillotine-t magyarul nevezik. A csodálatos eszközt már a régi perzsák is használták, doktor Guillotin képviselő úr csak modernizálta és javasolta alkalmazását. Különben a nyaktiló a francia forradalom jelképévé vált.
A napokban a francia fővárosban egyszerűen lefejeztek egy pedagógust, mert szólásszabadságra tanította tanítványait. Lehet, hogy ez csak a kezdet?!
Hát itt áll ma Európa, az Unió, egy világjárvánnyal, ami káoszt és félelmet okozott, de ez nem elég, ránk szabadítottak egy másik világból, egy egészen másképpen gondolkodó, lélekben, szellemben, habitusában (belső készségállapot, hangolódás) tőlünk távol álló embercsoportot, és ránk kényszerítik, hogy velük együtt éljünk.
Megjegyzem, nincs semmi kifogásom az iszlám ellen, mindenki gyakorolja vallását, ahogy hiszi, ahogy szereti, ahogy tanulta. De könyörgöm, minket hagyjanak ki a játékból, nekünk már van egy hitünk, ezzel szeretnénk maradni.
A fehér fajt, az ún. keresztény civilizációt, erőszakkal összekeverni a muszlimokkal bűn, kultúránk pusztuláshoz vezet, és a felelősök, Isten és emberrel szemben vétkeznek, és elnyerik méltó büntetésüket. Ez nem szent, papi beszéd, ezt a tények ismeretében ki lehet mondani, és be fog következni.
Politikusaink minden terrorista gaztett után elítélik az akciót, felháborodnak, és konkrét intézkedéseket ígérnek. Ezzel maradunk!
Csak ne hallanám, nap mit nap többször ezt az elavult, értéktelen kifejezést, hogy demokrácia, demokrata értékek megvédése, és így tovább. Miről beszélnek, hol van ma demokrácia?
Rengeteg előadást hallani ma az interneten, melyek bírálják a rendszert, gazdasági, biztonsági, és egészségügyi politikájával egyetemben. Sok felszólalónak, előadónak igaza van, persze hallani sok marhaságot is. Valójában azonban semmi nem változik, a dolgok mennek előre, de mindenki úgy érzi, hogy az út vége teljesen bizonytalan, nem tudjuk hova érkezünk, és azt sem tudjuk, hogy sorsunk jóra változhat-e, vagy még rosszabbra.
A mai politika a félelem és káosz politikája, és ebből a két nagyon rosszból nekünk, embereknek, állampolgároknak ki kellene evickélnünk, mert különben társadalmunk elpusztul.
Ideje, hogy az okosak, szakértőink, szónokaink a háttérből a színre lépjenek, és kivezető utat mutassanak.
