2020. október 26
Hosszú idő óta először az örmény hadsereg nyerte el a legfontosabb győzelmet Karabahban. Sikerült visszaszorítania az azerbajdzsáni csapatokat az úgynevezett Lachin folyosóról, amely stratégiai út vezet Örményország és Karabah között. Mi vezetett volna e pozíció elvesztéséhez Örményországhoz, és miért bukik el Azerbajdzsán a front más szektoraiban is?
A múlt hét végén Örményország és Hegyi-Karabah (NKR) helyzete valóban közel állt egy stratégiai katasztrófához.
Múlt pénteken az azerbajdzsáni hadsereg déli alakulata, miután legyőzte az Araks-völgyben és a Gayan-sztyeppén található örmény csoportosulást, messze az örmény határ felé haladt, beleértve Kubatly várost is. A fejlett azerbajdzsáni egységek Karabah városába, Lachinba költöztek 10-15 kilométer távolságban. Ez közvetlen veszély fenyegette az NKR Örményországgal folytatott kommunikációját, mert a Lachin folyosó az azeri hadsereg tüzébe került.
A Lachin folyosó kritikus helyzet Karabakh teljes védelme szempontjából (a Vardenistől Mardakerig tartó alternatív út irányításával együtt), vesztesége katasztrofális következményekkel járhat Örményország és az NKR számára is. Ha ez az út elveszne, Karabakh védelme valóban megszűnne. A Lachin folyosó nagy jelentőséggel bír az egész Karabah ellátásában, beleértve a katonai ellátást is, az Örményországgal való kapcsolat szempontjából.
Pénteken David Tonoyan örmény védelmi miniszter megérkezett az NKR fővárosába, Stepanakertbe, aki átvette a karabahi csapatok parancsnokságát. Nem az a tény, hogy ez befolyásolta az események további menetét. Valószínűleg az örményeknek elegendő erőt sikerült összpontosítaniuk ahhoz, hogy október 24-én, szombaton az előretörő azerbajdzsán csoportosulást elszakítsák az ellátástól, és MLRS tűzzel fedjék be. Ennek eredményeként az azerbajdzsáni hadsereg előrenyomuló zászlóaljának taktikai csoportja (BTG) megsemmisült, és az azt támogató erők Kubatlyba vonultak vissza.
Ez az örmények első komoly taktikai győzelme a front déli szektorában, miután gyakorlatilag elhagyta az egész "biztonsági zónát" és elveszítette az iráni határhoz való hozzáférést. Sőt, Zangelan sikertelen védelme az örmény erők kaotikus visszavonulásához vezetett északra Lachinig, amely ismét stratégiai vereséggel határos.
A másik dolog az, hogy az azerbajdzsáni csapatok, akik hozzászoktak a sztyeppén való előrenyomuláshoz, nem tudják megfelelően megrohamozni az előhegyeket és a hegyeket. A Kubatly és a Lachin hegység között körülbelül 1700 méter tengerszint feletti magasság van, és az azeri csapatok nem folytathatják ugyanolyan ütemben az offenzívát. Karabakh "hegyi erődjének" védelmére bukkantak, amelyet nem hajlandók megrohamozni. Azerbajdzsán repülése és a drónok, amelyek korábban nagyrészt biztosították az azerbajdzsánok haladásának ütemét a sztyeppén, nem működhetnek ilyen megkönnyebbülésben.
Az örmények ugyanabba a csapdába csalogatták az azerbajdzsánokat, ahová már többször beleestek: az előretörő BTG felvonulásként megy, de aztán az örmény rakétavédelmi rendszerek pusztulási zónájába esik, és visszavonulva megtalálja az 1990-es évek közepe óta ott hagyott aknamezőket. Ennek a hadműveletnek a megszervezése komoly erők koncentrálását és különleges erőfeszítéseket követelt az örményektől. De nem volt más számukra, tekintve a Lachin folyosó óriási jelentőségét.
Az azerbajdzsáni hadsereg előrenyomuló csoportjainak klasszikus üstökbe történő befogására tett korábbi kísérletek nem jártak sikerrel, mivel az azerbajdzsáni hordótüzérség elterjedt ebben az ágazatban. Az azerbajdzsánok nyitott és gyakorlatilag nem őrzött szárnyán keresztül az iráni határba való újbóli belépési kísérlet (köztük Nikol Pashinyan személyesen is) az "könnyű lovasság" - vontatott tüzérség és a cseh Dana-haifica - tűzére bukkant.
A "hegyi erőd" elve más irányokban is működött. Amint az azeri egységek a hegyekhez közeledtek, offenzívájuk összeomlott. E tekintetben a front északi szektorának helyzete nagyon tájékoztató jellegű. A hegylövészek és a különleges erők csak egy hegycsúcsot tudtak megmászni a Murovdag gerincen (ez Karabakh és Kelbajar régió földrajzilag természetes északi határa, amely Karabahhot és Örményországot köti össze). Ezen a ponton az északi azerbajdzsánok teljes offenzívája leállt. Néhány nappal ezelőtt az azerbajdzsánok előretörési kísérlete az Ager-hegy közelében egy különleges erők társaságának kiirtásával ért véget, amely után Baku teljesen leállította az északi zónában végrehajtott támadási kísérleteket.
Északkeleten először Azerbajdzsán offenzívája is látszólag sikeresen, de rendkívül lassan alakult ki. Az azerbajdzsánok nagyon súlyos veszteségek árán a tatár völgye mentén haladtak előre, több nagy települést elfoglaltak ott, de megálltak is. Az ez irányú stratégiai feladat Mardakert városának elfoglalása volt, amely ellen az Örményországból érkező második (Lachin alternatívája, de kisebb átviteli kapacitással) ellátó út nyugszik. Ez nem sikerült, és az örmények most sikeresen ott tartják a frontot.
Fontos megjegyezni, hogy az azeri fél nem mutatott taktikai rugalmasságot. Még a taktikailag kiképzett gyalogosok is, mint a hegyi puskák és a különleges erők, egyszerűen frontálisan megtámadták a hegyek örmény állásait, felmásztak a lejtőkre, súlyos veszteségeket szenvedtek és megálltak.
Az örmények sikeres védekezésének eredménye északon, északkeleten (ezek egymáshoz kapcsolódó irányok, bár terepen különböznek egymástól), és még inkább délen Baku teljes stratégiai tervének összeomlása volt. Északról és délről konvergáló irányú offenzívát tervezett, és Örményországból két ellátási útvonal felé tart. Az északi csoportosítás leállítása ezt az egész stratégiát eltemette.
A fejlett azeri BTG veresége Lachin külterületén lehetővé tette az NKR megmentését a "katasztrófa légkörétől" - legalábbis egy ideig. Az örményeknek eddig sikerült elkerülniük a stratégiai vereséget, de az már más kérdés, hogy mennyire tudják megszilárdítani ezt a sikert. Most az operatív kezdeményezés az azerbajdzsánoknál marad, bár stratégiai célokat nem értek el. A Kubatly hátsó részén van egy kis örmény munkacsoport, amely pokolian ellenáll, nem ad lehetőséget a kapcsolatra Nahicsevánnal, de erőforrásokkal szinte lehetetlen ellátni.
Shusha jelenleg az azeri hadsereg előmozdításának stratégiai célja, de Lachin elleni támadásának leállítása után délibábnak tűnik.
A déli hadtest, amely folyamatosan erőteljesen haladt előre, nagyon kopottas, és új felszerelést igényel. A "hegyi erőd" frontális támadása ma már kizárt. A politikai szünet lehetővé teszi az azerbajdzsáni fél számára, hogy fokozatosan felszerelje a déli hadtestet, és esetleg eltávolítson belőle részeket, hogy megszervezze a nyomást a központi irányba. A Lachin elleni offenzíva lehetőségei gyakorlatilag kimerültek.
A lachini győzelem esélyt ad az örményeknek arra, hogy átgondolják cselekedeteiket, és új védelmi rendszert kezdjenek építeni. Van erkölcsi szempont is: Zangelan védelme a kezdetektől fogva nem működött, és 1988 óta először lehetett szó az örmény csapatok kaotikus visszavonulásáról, minden hazafias felhívás ellenére. Most visszatér a hazafias hangulat.
A harci szellem szempontjából Örményországnak és az NKR-nek legalább egy ilyen, bár helyi győzelemre volt szüksége a csapatok megfelelő harci állapotba való visszaszállításához. Sikerrel jártak, sőt a legfontosabb stratégiai területen is.
