Ifj. Knézy Jenő először látogat édesapja szülővárosába, Nagyváradra 
A Nagyváradi Atlétikai Club centenáriumára szervezett gálamérkőzés egyik kommentátora ifj. Knézy Jenő lesz, akinek 2003-ban elhunyt legendás hírű édesapja Nagyváradon született. Az alábbiakban az Eurosport és a Duna TV riporterével készült interjút közöljük.
– Mesélne arról, hogyan lett sportriporter?
– Lassan 15 éve kommentátorkodom, 1996-ban, az atlantai olimpia ideje alatt kezdtem az Eurosportnál. Nagyon nem akartam ezt az egészet. Túl voltam egy súlyos sérülésen, addig aktív kosárlabdázó voltam. Nem tudtam folytatni a játékot, és ekkor mondta az édesapám, hogy próbáljam meg a kommentátorkodást. Azóta dolgoztam vagy dolgozom az Eurosportnál, az MTV-nél, a TV3-nál, és már négy éve a Duna TV munkatársa is vagyok, aminek nagyon örülök.
– Előbb szóba hozta édesapját, aki éppen nagyváradi születésű. Önnek milyen emlékei vannak Nagyváradról?
– Emlékeim nincsenek, várakozásaim viszont igen. Még nem voltam ott soha, viszont nagyon várom már, hogy megnézzem apu szülővárosát. Azt tudom, hogy ő sem élt ott sokáig. Negyvennégy augusztusában született, és akkortájt nagyon sűrűn változtak a frontvonalak. Jöttek az oroszok, mindenki menekült, amerre tudott. Ha lesz rá időm, akkor kinyomozom, Nagyváradon belül hol, melyik házban laktak. Örülök, hogy végre eljuthatok a városba.
– Évek óta figyelem a közvetítéseit különböző sporteseményekről, és tudom, hogy történelemi témákban otthon van. Egy ilyen kezdeményezésnek milyen üzenete lehet? Mert ugye van már Európai Unió, schengeni határ, amelyeknek köszönhetően nyugodtan lehet utazni is.
– Mindenféle pátosz nélkül mondhatom, hogy volt egy ország, amely a XX. században több részre szakadt, nagyon sokan és sokat bántották, és rengeteg magyar a határokon kívül rekedt, önhibáján kívül. Ráadásul ezekről a történésekről sokáig nem lehetett beszélni, megemlékezni, el kellett hallgatni. Örülök, hogy most van lehetőség arra, hogy végre beszéljünk róla, és hogy lehet találkozni a határon túli magyarokkal. Erre is tökéletes alkalom a NAC centenáriumának a megünneplése. Bízom benne, hogy a Nagyváradon élő magyarok közül sokan ott lesznek majd.
– A magyar labdarúgásban hol kellene hogy legyen a helye az első vidéki bajnokcsapatnak?
– Mindenképpen fontos helyen, hiszen egy nagyon jó csapatról beszélünk. Amikor bajnok lett a NAC, a Ferencváros volt a második, és a Kolozsvár a harmadik. Üzenet értéke volt, hogy vidéki csapat nyert. Mindig is szerettem a kuriózumokat, például azt, amikor a Győr Rába ETO néven Verebes Józseffel bajnok lett, vagy azt, amikor a Körmend kosárcsapata végzett első helyen.
– Milyen feladata lesz a gálameccsen? Ez azért fontos, mert a magyar rádiózás két leglegendásabb alakja, Szepesi György és Novotny Zoltán is ott lesznek a mérkőzésen.
– Ennek különösen örülök. Novotny Zolival már többször dolgoztam együtt, Gyuri bácsi pedig sokszor tisztelt meg azzal, hogy nyilatkozott nekem. Jóban vagyunk, többször volt benn nálam a műsoromban. Biztos, hogy nagyon jó lesz velük együtt dolgozni, valamint az is, hogy senkinek nem szabad komoly, szakszerű közvetítést várnia. A hangulatnak megfelelően – mivel hárman leszünk a klasszikus riporterállásban – ez egy beszélgetős, sztorizgatós, nosztalgiázós közvetítés lesz – kicsit más, mint amilyet megszokhattak a szurkolók a mostani televíziós sportműsorokban.
– A Duna Televízióról köztudott, hogy a határon túli magyarok sorsa a szívügye. Mit jelent a csatornának egy ilyen esemény médiatámogatása?
– Ha kronológiai sorrendben haladunk, akkor nyugodtan mondhatom: a szervezők először engem kerestek meg, és akkor még nem is volt szó a Duna TV-ről. Amint letettem a telefont, elkezdtem azon gondolkodni, hogy a Duna TV-nek kevés jobban fekvő dolog van, mint a Nagyvárad centenáriumáról való tudósítás. Egyből felhívtam Riskó Géza főszerkesztőt, hogy kaptam ezt a felkérést, és nekünk ezzel az eseménnyel valamit kellene kezdenünk. Abszolút nyitott fülekre talált az ötlet, egyből felkerült az elnökségi szintre a lehetőség
A Nagyváradi Atlétikai Club centenáriumára szervezett gálamérkőzés egyik kommentátora ifj. Knézy Jenő lesz, akinek 2003-ban elhunyt legendás hírű édesapja Nagyváradon született. Az alábbiakban az Eurosport és a Duna TV riporterével készült interjút közöljük.
– Mesélne arról, hogyan lett sportriporter?
– Lassan 15 éve kommentátorkodom, 1996-ban, az atlantai olimpia ideje alatt kezdtem az Eurosportnál. Nagyon nem akartam ezt az egészet. Túl voltam egy súlyos sérülésen, addig aktív kosárlabdázó voltam. Nem tudtam folytatni a játékot, és ekkor mondta az édesapám, hogy próbáljam meg a kommentátorkodást. Azóta dolgoztam vagy dolgozom az Eurosportnál, az MTV-nél, a TV3-nál, és már négy éve a Duna TV munkatársa is vagyok, aminek nagyon örülök.
– Előbb szóba hozta édesapját, aki éppen nagyváradi születésű. Önnek milyen emlékei vannak Nagyváradról?
– Emlékeim nincsenek, várakozásaim viszont igen. Még nem voltam ott soha, viszont nagyon várom már, hogy megnézzem apu szülővárosát. Azt tudom, hogy ő sem élt ott sokáig. Negyvennégy augusztusában született, és akkortájt nagyon sűrűn változtak a frontvonalak. Jöttek az oroszok, mindenki menekült, amerre tudott. Ha lesz rá időm, akkor kinyomozom, Nagyváradon belül hol, melyik házban laktak. Örülök, hogy végre eljuthatok a városba.
– Évek óta figyelem a közvetítéseit különböző sporteseményekről, és tudom, hogy történelemi témákban otthon van. Egy ilyen kezdeményezésnek milyen üzenete lehet? Mert ugye van már Európai Unió, schengeni határ, amelyeknek köszönhetően nyugodtan lehet utazni is.
– Mindenféle pátosz nélkül mondhatom, hogy volt egy ország, amely a XX. században több részre szakadt, nagyon sokan és sokat bántották, és rengeteg magyar a határokon kívül rekedt, önhibáján kívül. Ráadásul ezekről a történésekről sokáig nem lehetett beszélni, megemlékezni, el kellett hallgatni. Örülök, hogy most van lehetőség arra, hogy végre beszéljünk róla, és hogy lehet találkozni a határon túli magyarokkal. Erre is tökéletes alkalom a NAC centenáriumának a megünneplése. Bízom benne, hogy a Nagyváradon élő magyarok közül sokan ott lesznek majd.
– A magyar labdarúgásban hol kellene hogy legyen a helye az első vidéki bajnokcsapatnak?
– Mindenképpen fontos helyen, hiszen egy nagyon jó csapatról beszélünk. Amikor bajnok lett a NAC, a Ferencváros volt a második, és a Kolozsvár a harmadik. Üzenet értéke volt, hogy vidéki csapat nyert. Mindig is szerettem a kuriózumokat, például azt, amikor a Győr Rába ETO néven Verebes Józseffel bajnok lett, vagy azt, amikor a Körmend kosárcsapata végzett első helyen.
– Milyen feladata lesz a gálameccsen? Ez azért fontos, mert a magyar rádiózás két leglegendásabb alakja, Szepesi György és Novotny Zoltán is ott lesznek a mérkőzésen.
– Ennek különösen örülök. Novotny Zolival már többször dolgoztam együtt, Gyuri bácsi pedig sokszor tisztelt meg azzal, hogy nyilatkozott nekem. Jóban vagyunk, többször volt benn nálam a műsoromban. Biztos, hogy nagyon jó lesz velük együtt dolgozni, valamint az is, hogy senkinek nem szabad komoly, szakszerű közvetítést várnia. A hangulatnak megfelelően – mivel hárman leszünk a klasszikus riporterállásban – ez egy beszélgetős, sztorizgatós, nosztalgiázós közvetítés lesz – kicsit más, mint amilyet megszokhattak a szurkolók a mostani televíziós sportműsorokban.
– A Duna Televízióról köztudott, hogy a határon túli magyarok sorsa a szívügye. Mit jelent a csatornának egy ilyen esemény médiatámogatása?
– Ha kronológiai sorrendben haladunk, akkor nyugodtan mondhatom: a szervezők először engem kerestek meg, és akkor még nem is volt szó a Duna TV-ről. Amint letettem a telefont, elkezdtem azon gondolkodni, hogy a Duna TV-nek kevés jobban fekvő dolog van, mint a Nagyvárad centenáriumáról való tudósítás. Egyből felhívtam Riskó Géza főszerkesztőt, hogy kaptam ezt a felkérést, és nekünk ezzel az eseménnyel valamit kellene kezdenünk. Abszolút nyitott fülekre talált az ötlet, egyből felkerült az elnökségi szintre a lehetőség
