A pénteki közleményünkhöz képest elmondtuk még azt, hogy sajnálatos, hogy a megye elnöke ahelyett, hogy beismerné, hogy hibázott, azóta is folyamatosan hazugságokat terjeszt újságban, rádióban és tévében a polgári frakcióról. A múlt csütörtöki egyeztetést mi kértük, annak reményében, hogy időben megkapjuk az anyagot is. Habár ez nem történt meg, képviselőink elmentek, s elmondták, hogy nem kaptunk anyagot, illetve elviekben kérték, hogy az anyagot haladéktalanul küldjék szét, illetve hogy ahhoz ragaszkodunk, hogy a költségvetés elosztása legyen méltányos. Ellenben nem volt szó az elnök által emlegetett programok bevételéről a költségvetésbe, illetve azt se ígérte meg senki, hogy megszavazzuk a törvénytelenül előterjesztett költségvetést. A tegnap este megkaptuk a meghívót a következő ülésre, amit vasárnap délután 5 órára hívott össze az elnök. Ezzel kapcsolatban a következőket tartjuk fontosnak leszögezni: - Az elnöknek nem lett volna joga sértetten bezárni az ülést, s most ezt azzal tetőzi, hogy egy ilyen lehetetlen időpontra hívja össze a következőt. Ideje volna belássa, hogy a 21. században élünk, egy jogállamban, ahol a törvényeket még az elnök is be kell tartsa, s nem viselkedhet kényúrként. Ezzel a gesztusával további veszteségeket okoz a megyének, hisz szabadnapon munkába citálja a megyeháza alkalmazottait, márpedig ennek anyagi vonzatai is vannak. Ha fontos lett volna neki az, hogy a megyének minél hamarabb legyen költségvetése, akkor még pénteken összehívhatta volna hétfőre (január 31) a testületet. - Továbbra sem szerepelnek napirenden az általunk még novemberben szabályosan benyújtott határozat-tervezetek, márpedig ez kimeríti a hivatali visszaélés tényállását. A polgári frakció immár másfél éve hiányos, mert az elnök, illetve a vele cinkos RMDSZ-frakció szégyenletes módon csak bírósági ítélet nyomására hajlandó betartani a törvényt. Ugyanakkor érthetetlen számunkra, hogy a szóban olyan bátor székely elnök miért nem meri napirendre tűzni azt a határozat-tervezetet, aminek témája március 15 helyi hivatalos ünneppé való nyilvánítása. Ilyen határozatot már több település elfogadott, s a megye prefektusa nem támadta meg őket, mert ő is tudja, hogy azok nem törvénytelenek. Netán ugyanaz lenne a helyzet, mint a makfalvi székely zászló esetében, ahol miután a rendőrség megállapította, hogy nem törvénytelen a kitűzése, a megye magyar alprefektusa felhívta a polgármestert, s arra kérte, hogy ugyan nem törvénytelen a zászló kitűzése, de őt mind zaklatják ebben az ügyben Bukarestből, tehát arra kéri, hogy vegyék le a zászlót? Netán az elnökkel jó viszonyban levő prefektus kérte meg, hogy ne hozza őt kellemetlen helyzetbe? Ismét kiderül, hogy azért kellenek nekünk magyar prefektusok, hogy a bukaresti óhajokat közvetítsék felénk? A sajtó megkérdezhetné a prefektust is meg az elnököt is, hadd valljanak színt! Árus Zsolt