http://manna.ro/kozter/korodi-ujrairna-verespatakot-2011-09-02.html
„Nagyon radikálisan újra kell tárgyalni a bányakoncessziós szerződést, ezt már 2008 óta mondom. A román állam nagyon fontos ásványkincs-tartalékáról beszélünk. Ezt a projektet úgy, ahogy a '90-es évek végén elgondolták, nem szabadna kivitelezni."
Lemondott tegnap Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsosi tisztségéről, mivel ellenzi a verespataki ciántechnológiás aranykitermelést, miközben Traian Băsescu államfő meggyőződéses híve a bányanyitásnak. Nemrég azonban ennél nagyobb horderejű fejlemény is történt, ami gyakorlatilag is siettetheti a ciánalapú bányaberuházást Verespatakon.
Közhasznúvá nyilvánítanák a kitermelési licensszel rendelkező bányákat abban az esetben is, ha magáncég a tulajdonos – áll abban a törvénytervezetben, amelyet a szenátus már elfogadott. A képviselőház jóváhagyására váró tervezet szerint az Roşia Montana Gold Corporationnek (RMGC) már jogában áll kisajátítani a kitermelés helyszínén található ingatlanokat.
A jogszabály ráadásul visszamenőleges hatályú: nemcsak a jövőben licenszet szerző cégekre, hanem a már jelenleg engedély birtokában lévő vállalkozásokra is érvényes. Az RMGC már felvásárolta a megnyitandó nemesfémbánya területén található ingatlanok legjavát, néhányan viszont nem akarják elhagyni házaikat. Amennyiben a tervezetet megszavazza a képviselőház, mindez már nem fog gondot jelenteni a kanadai-román vegyesvállalatnak.
Eközben az állam számára kedvező törvénymódosító indítvánnyal növelnék az úgynevezett bányajáradékot. A jogszabály az adótörvénykönyvet módosítja úgy, hogy a jelenlegi négy százalékról hat százalékra növeli az állam járadékát az ország altalajkincseit kitermelő cégek esetében. Az RMDSZ-t és a közvéleményt egyaránt megosztó aranybánya-beruházásrólKorodi Attilával, az RMDSZ volt környezetvédelmi miniszterével beszélgettünk.
Korodi Attila 2010. február óta a képviselőház külügyi bizottságának elnöke. 2007-2008-ban környezetvédelmi miniszterként azzal vívta ki a zöldek szimpátiáját, hogy leállította az RMGC verespataki beruházásának engedélyezési eljárását.
Mint a verespataki aranybánya-projekt jó ismerője, azt nyilatkozta a sajtónak nemrégiben, hogy bizonyos kérdésekben egyetért az államfővel, aki nyíltan támogatja az aranykitermelést. Mivel ért pontosan egyet?
Egy dologban egyet tudok érteni az államfővel: azt az aranyat, amely azokban a hegységekben található, biztos, hogy ki kell bányászni, mert arra Romániának szüksége van.
Lehetséges ciántechnológiával biztonságos kitermelés?
A szaktárca technikai elemző bizottsága kell, hogy teljes mértékben bizonyosságot találjon arra, hogy a felkínált technológia tud-e garanciákat adni. Követem a környezetvédelmi tárca vezetőjének, Borbély Lászlónak a nyilatkozatait, úgy tűnik, a minisztérium plusz kéréseket is megfogalmazott a beruházó fele. Ez egy folyamatos szakmai vita lesz, a legjobb, ha a döntést senki nem hamarkodja el, hanem megalapozottan hozza meg.
A technikai elemző bizottságon belül is folyik a vita, a legnagyobb gondot és fejtörést a projekt léptéke adja.
Túl gyorsan próbálnák kitermelni a nemesfémet?
Túl nagy méretben és túl gyorsan.
Még mindig feszegetném a kérdést, lehetséges biztonságosan tárolni azt a hatalmas mennyiségű ciánszármazékot, amely a kitermelés után marad?
Nem mint szakértő, hanem mint a projekt jó ismerője mondom: ott biztonságos tárolást nagyon komplex technológiával lehet elérni. A kérdés az, a beruházó ad-e elégséges garanciát és beruházást ehhez. És itt megemlítem a földgát méretét, valamint a karsztos talajt.
A projekt ismerőjeként mit tud a beruházás költségvetéséről, az RMGC mennyit szán a környezetbiztonságra abszolút összegben és/vagy az egymilliárd dollárosra tervezett beruházás mekkora hányadát?
Az aktualizált szakmai tanulmányt nem olvastam, ezért pontos adatokat nem tudok a válaszban megfogalmazni. A kérdés mindig az, hogy lehet-e egy balesetet pénzben mérni?
Hogyan értékeli az államfőnek a gesztusát, hogy nyíltan támogatja a projektet?
Az államfő politikus, politikusként nyugodtan nyilatkozhat. Természetesen egy államfői pozícióból ez kicsit már másabb. Viszont az jó lenne, ha ebben a témában minél kevesebb nyilatkozat hangzana el, hogy a szakértőkön ne legyen akkora nyomás.
Párttagok a technikai bizottság szakértői? Ha nem, milyen jellegű nyomást gyakorolhatnak rájuk a politikusok?
Itt elégséges csak naponta a tévécsatornákat nézni, rádiókat hallgatni vagy az újságok hasábjain megjelenő cikkeket olvasni ezekről az egyértelmű kijelentésekről, és rájövünk, hogy a szakértő azt gondolja, vajon neki milyen szerepe van, ha mások talán már el is döntötték a projekt sorsát. A szakértő felelősségének súlyát nem holnap vagy holnapután fogjuk leghamarabb érezni, hanem öt-tíz év múlva.
Egyes vélemények szerint a román hatóságok kedvező nyilatkozatainak hatására nő a vállalat részvényeinek értéke, az anyavállalat pedig a tőzsdei befektetők manipulálása révén képes csak megélni. Feltételezhető valamiféle összejátszás a háttérben?
Ezt nem tudom. Azt viszont tudom, és meglepő volt számomra, hogy abban az időszakban, amikor tárcavezető voltam, és akár az én tárcám, akár az igazságügy hozott néhány negatív döntést, a vállalat részvényeinek ára pedig nagyon lecsökkent, nem láttam az igyekezetet a vállalat részéről, hogy mindent megtenne hasonló helyzetek elkerüléséért.
Ez azt is jelenthette, nagyon sokan örültek a részvények áringadozásának, mert nagyon jól lehetett ebből profitokat termelni. Az elmúlt 13 év biztos nem volt veszteséges periódus a kereskedelmi társaság menedzsmentje számára.
Legyen tehát Verespatakon ciántechnológiás nemesfém-kitermelés, vagy sem?
Nagyon szigorú feltételek mellett esetleg lehet erre gondolni, viszont a legegészségesebb az lenne, ha ezt el lehetne kerülni. De hiába kérte fel az Európai Parlament az Európai Bizottságot, hogy ne csak jogszabályi kerettel, hanem ténylegesen is támogassa azokat a kutatásokat, amelyek ipari léptékre fejlesztenék a ciánmentes bányászati technológiákat, ez a támogatás az elmúlt időszakban sajnos nem működött.
Egyes vélemények szerint az államfőnek az az érve, hogy növelni kell a román aranytartalékot, csak ürügy, hiszen ha a román állam a piaci ár alatt adná el a központi banknak a kitermelt nemesfémet, illegális állami támogatásnak minősülne, ha viszont piaci áron, a jegybank bárhonnan be tudná szerezni. Mit gondol erről?
Aranytartalék ide vagy oda, ez egy olyan stratégiai beruházás, amelyet a román államnak nem szabadna magánkézben hagynia. A magántőke csak szakmai befektetés, magánmenedzsment szintjén szabadna, hogy megjelenjen. Nagyon radikálisan újra kell tárgyalni a bányakoncessziós szerződést, ezt már 2008 óta mondom. A román állam nagyon fontos ásványkincs-tartalékáról beszélünk. Ezt a projektet úgy, ahogy a '90-es évek végén elgondolták, nem szabadna kivitelezni.
Az természetesen fontos, hogy legyenek szakmai befektetők, de kisebbségi részvénnyel, amit azért kapnak meg, hogy garantálják a maximális teljesítményt. Itt most valahogy fordítva van: a magánbefektetőé a nyereség nagy része, és a román állam mintha egy szerény szakmai befektető lenne, bábáskodik az ügy felett.
És ismételten kezdhetném úgy, hogy aranytartalék ide vagy oda, először környezetvédelmi szempontból kell biztonságot teremteni, ezért a tulajdonosi rész újratárgyalása után újra kell tárgyalni a projekt méreteit és ütemezését. Egy bányaprojekt lehet a fenntartható fejlődés része, de ennek garantálása komoly erőfeszítést jelent egy állam részéről.
A jelenlegi állás szerint a román államnak 19,31 százalékos részesedése van a kitermelésre pályázó Roşia Montana Gold Corporation vállalatban a Minvest Deva állami cégen keresztül, ehhez képest a kitermelt arany 4 százalékára lenne jogosult. Ön milyen arányokat tartana elfogadhatónak?
Általában a szakmai befektetők 10-25%-os nyereséget kapnak a profithozamból. Most ebben az esetben természetes, hogy a tárgyalást nyitottá kell tenni, de a nyereségarányt nem szabad szem elől veszíteni.
Mit gondol, a román állam miért köt annyira előnytelen szerződéseket a stratégiai beruházásoknál (Verespatak, észak-erdélyi autópálya), hogy azok nemcsak hogy újratárgyalásra szorulnak, hanem az újratárgyalásba a másik szerződő fél is gyorsan belemegy?
Nem vonnék párhuzamot az észak-erdélyi autópálya és Verespatak között, az autópálya ügye geopolitikai kérdés volt a szerződés megkötésének pillanatában. Erről a beruházásról viszont csak egyet tudok, hogy a ’90-es években fejetlenség és meggondolatlanság volt.
A zöldek nagyon sokszor úgy fogalmaznak, hogy Verespatakkal kapcsolatban az RMDSZ részéről egyfajta pálfordulás érhető tetten. Évekkel ezelőtt Öntől is lehetett olvasni olyanokat, hogy határozottan ellenzi a ciántechnológiás projektet.
A jelenlegi szakmai tapasztalattal Romániában igen veszélyes ciántechnológiákkal dolgozni. Ezért legalább kétszer meg kell, hogy gondolja bárki, aki ebben a témában dönt. Amúgy az én megérzésem szerint ugyanekkora veszélyességi rizikót jelent a nagy mennyiségű nehézfémmel telített zagy tározása is.
Az RMDSZ-ben különböző emberek tevékenykednek, az álláspontok tehát lehetnek különbözőek, árnyaltabbak. Az én álláspontom is sokkal árnyaltabb, viszont koherens, ha végigkövetjük. Szövetségi szinten nincs közös álláspont, mert az én időmben is, amíg tárcavezető voltam, viták folytak erről. Annyira árnyaltak a szövetségben a nézetkülönbségek, hogy nem biztos, hogy lehetséges hivatalos álláspontot kialakítani.
„Nagyon radikálisan újra kell tárgyalni a bányakoncessziós szerződést, ezt már 2008 óta mondom. A román állam nagyon fontos ásványkincs-tartalékáról beszélünk. Ezt a projektet úgy, ahogy a '90-es évek végén elgondolták, nem szabadna kivitelezni."
Lemondott tegnap Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsosi tisztségéről, mivel ellenzi a verespataki ciántechnológiás aranykitermelést, miközben Traian Băsescu államfő meggyőződéses híve a bányanyitásnak. Nemrég azonban ennél nagyobb horderejű fejlemény is történt, ami gyakorlatilag is siettetheti a ciánalapú bányaberuházást Verespatakon.
Közhasznúvá nyilvánítanák a kitermelési licensszel rendelkező bányákat abban az esetben is, ha magáncég a tulajdonos – áll abban a törvénytervezetben, amelyet a szenátus már elfogadott. A képviselőház jóváhagyására váró tervezet szerint az Roşia Montana Gold Corporationnek (RMGC) már jogában áll kisajátítani a kitermelés helyszínén található ingatlanokat.
A jogszabály ráadásul visszamenőleges hatályú: nemcsak a jövőben licenszet szerző cégekre, hanem a már jelenleg engedély birtokában lévő vállalkozásokra is érvényes. Az RMGC már felvásárolta a megnyitandó nemesfémbánya területén található ingatlanok legjavát, néhányan viszont nem akarják elhagyni házaikat. Amennyiben a tervezetet megszavazza a képviselőház, mindez már nem fog gondot jelenteni a kanadai-román vegyesvállalatnak.
Eközben az állam számára kedvező törvénymódosító indítvánnyal növelnék az úgynevezett bányajáradékot. A jogszabály az adótörvénykönyvet módosítja úgy, hogy a jelenlegi négy százalékról hat százalékra növeli az állam járadékát az ország altalajkincseit kitermelő cégek esetében. Az RMDSZ-t és a közvéleményt egyaránt megosztó aranybánya-beruházásrólKorodi Attilával, az RMDSZ volt környezetvédelmi miniszterével beszélgettünk.
Korodi Attila 2010. február óta a képviselőház külügyi bizottságának elnöke. 2007-2008-ban környezetvédelmi miniszterként azzal vívta ki a zöldek szimpátiáját, hogy leállította az RMGC verespataki beruházásának engedélyezési eljárását.
Mint a verespataki aranybánya-projekt jó ismerője, azt nyilatkozta a sajtónak nemrégiben, hogy bizonyos kérdésekben egyetért az államfővel, aki nyíltan támogatja az aranykitermelést. Mivel ért pontosan egyet?
Egy dologban egyet tudok érteni az államfővel: azt az aranyat, amely azokban a hegységekben található, biztos, hogy ki kell bányászni, mert arra Romániának szüksége van.
Lehetséges ciántechnológiával biztonságos kitermelés?
A szaktárca technikai elemző bizottsága kell, hogy teljes mértékben bizonyosságot találjon arra, hogy a felkínált technológia tud-e garanciákat adni. Követem a környezetvédelmi tárca vezetőjének, Borbély Lászlónak a nyilatkozatait, úgy tűnik, a minisztérium plusz kéréseket is megfogalmazott a beruházó fele. Ez egy folyamatos szakmai vita lesz, a legjobb, ha a döntést senki nem hamarkodja el, hanem megalapozottan hozza meg.
A technikai elemző bizottságon belül is folyik a vita, a legnagyobb gondot és fejtörést a projekt léptéke adja.
Túl gyorsan próbálnák kitermelni a nemesfémet?
Túl nagy méretben és túl gyorsan.
Még mindig feszegetném a kérdést, lehetséges biztonságosan tárolni azt a hatalmas mennyiségű ciánszármazékot, amely a kitermelés után marad?
Nem mint szakértő, hanem mint a projekt jó ismerője mondom: ott biztonságos tárolást nagyon komplex technológiával lehet elérni. A kérdés az, a beruházó ad-e elégséges garanciát és beruházást ehhez. És itt megemlítem a földgát méretét, valamint a karsztos talajt.
A projekt ismerőjeként mit tud a beruházás költségvetéséről, az RMGC mennyit szán a környezetbiztonságra abszolút összegben és/vagy az egymilliárd dollárosra tervezett beruházás mekkora hányadát?
Az aktualizált szakmai tanulmányt nem olvastam, ezért pontos adatokat nem tudok a válaszban megfogalmazni. A kérdés mindig az, hogy lehet-e egy balesetet pénzben mérni?
Hogyan értékeli az államfőnek a gesztusát, hogy nyíltan támogatja a projektet?
Az államfő politikus, politikusként nyugodtan nyilatkozhat. Természetesen egy államfői pozícióból ez kicsit már másabb. Viszont az jó lenne, ha ebben a témában minél kevesebb nyilatkozat hangzana el, hogy a szakértőkön ne legyen akkora nyomás.
Párttagok a technikai bizottság szakértői? Ha nem, milyen jellegű nyomást gyakorolhatnak rájuk a politikusok?
Itt elégséges csak naponta a tévécsatornákat nézni, rádiókat hallgatni vagy az újságok hasábjain megjelenő cikkeket olvasni ezekről az egyértelmű kijelentésekről, és rájövünk, hogy a szakértő azt gondolja, vajon neki milyen szerepe van, ha mások talán már el is döntötték a projekt sorsát. A szakértő felelősségének súlyát nem holnap vagy holnapután fogjuk leghamarabb érezni, hanem öt-tíz év múlva.
Egyes vélemények szerint a román hatóságok kedvező nyilatkozatainak hatására nő a vállalat részvényeinek értéke, az anyavállalat pedig a tőzsdei befektetők manipulálása révén képes csak megélni. Feltételezhető valamiféle összejátszás a háttérben?
Ezt nem tudom. Azt viszont tudom, és meglepő volt számomra, hogy abban az időszakban, amikor tárcavezető voltam, és akár az én tárcám, akár az igazságügy hozott néhány negatív döntést, a vállalat részvényeinek ára pedig nagyon lecsökkent, nem láttam az igyekezetet a vállalat részéről, hogy mindent megtenne hasonló helyzetek elkerüléséért.
Ez azt is jelenthette, nagyon sokan örültek a részvények áringadozásának, mert nagyon jól lehetett ebből profitokat termelni. Az elmúlt 13 év biztos nem volt veszteséges periódus a kereskedelmi társaság menedzsmentje számára.
Legyen tehát Verespatakon ciántechnológiás nemesfém-kitermelés, vagy sem?
Nagyon szigorú feltételek mellett esetleg lehet erre gondolni, viszont a legegészségesebb az lenne, ha ezt el lehetne kerülni. De hiába kérte fel az Európai Parlament az Európai Bizottságot, hogy ne csak jogszabályi kerettel, hanem ténylegesen is támogassa azokat a kutatásokat, amelyek ipari léptékre fejlesztenék a ciánmentes bányászati technológiákat, ez a támogatás az elmúlt időszakban sajnos nem működött.
Egyes vélemények szerint az államfőnek az az érve, hogy növelni kell a román aranytartalékot, csak ürügy, hiszen ha a román állam a piaci ár alatt adná el a központi banknak a kitermelt nemesfémet, illegális állami támogatásnak minősülne, ha viszont piaci áron, a jegybank bárhonnan be tudná szerezni. Mit gondol erről?
Aranytartalék ide vagy oda, ez egy olyan stratégiai beruházás, amelyet a román államnak nem szabadna magánkézben hagynia. A magántőke csak szakmai befektetés, magánmenedzsment szintjén szabadna, hogy megjelenjen. Nagyon radikálisan újra kell tárgyalni a bányakoncessziós szerződést, ezt már 2008 óta mondom. A román állam nagyon fontos ásványkincs-tartalékáról beszélünk. Ezt a projektet úgy, ahogy a '90-es évek végén elgondolták, nem szabadna kivitelezni.
Az természetesen fontos, hogy legyenek szakmai befektetők, de kisebbségi részvénnyel, amit azért kapnak meg, hogy garantálják a maximális teljesítményt. Itt most valahogy fordítva van: a magánbefektetőé a nyereség nagy része, és a román állam mintha egy szerény szakmai befektető lenne, bábáskodik az ügy felett.
És ismételten kezdhetném úgy, hogy aranytartalék ide vagy oda, először környezetvédelmi szempontból kell biztonságot teremteni, ezért a tulajdonosi rész újratárgyalása után újra kell tárgyalni a projekt méreteit és ütemezését. Egy bányaprojekt lehet a fenntartható fejlődés része, de ennek garantálása komoly erőfeszítést jelent egy állam részéről.
A jelenlegi állás szerint a román államnak 19,31 százalékos részesedése van a kitermelésre pályázó Roşia Montana Gold Corporation vállalatban a Minvest Deva állami cégen keresztül, ehhez képest a kitermelt arany 4 százalékára lenne jogosult. Ön milyen arányokat tartana elfogadhatónak?
Általában a szakmai befektetők 10-25%-os nyereséget kapnak a profithozamból. Most ebben az esetben természetes, hogy a tárgyalást nyitottá kell tenni, de a nyereségarányt nem szabad szem elől veszíteni.
Mit gondol, a román állam miért köt annyira előnytelen szerződéseket a stratégiai beruházásoknál (Verespatak, észak-erdélyi autópálya), hogy azok nemcsak hogy újratárgyalásra szorulnak, hanem az újratárgyalásba a másik szerződő fél is gyorsan belemegy?
Nem vonnék párhuzamot az észak-erdélyi autópálya és Verespatak között, az autópálya ügye geopolitikai kérdés volt a szerződés megkötésének pillanatában. Erről a beruházásról viszont csak egyet tudok, hogy a ’90-es években fejetlenség és meggondolatlanság volt.
A zöldek nagyon sokszor úgy fogalmaznak, hogy Verespatakkal kapcsolatban az RMDSZ részéről egyfajta pálfordulás érhető tetten. Évekkel ezelőtt Öntől is lehetett olvasni olyanokat, hogy határozottan ellenzi a ciántechnológiás projektet.
A jelenlegi szakmai tapasztalattal Romániában igen veszélyes ciántechnológiákkal dolgozni. Ezért legalább kétszer meg kell, hogy gondolja bárki, aki ebben a témában dönt. Amúgy az én megérzésem szerint ugyanekkora veszélyességi rizikót jelent a nagy mennyiségű nehézfémmel telített zagy tározása is.
Az RMDSZ-ben különböző emberek tevékenykednek, az álláspontok tehát lehetnek különbözőek, árnyaltabbak. Az én álláspontom is sokkal árnyaltabb, viszont koherens, ha végigkövetjük. Szövetségi szinten nincs közös álláspont, mert az én időmben is, amíg tárcavezető voltam, viták folytak erről. Annyira árnyaltak a szövetségben a nézetkülönbségek, hogy nem biztos, hogy lehetséges hivatalos álláspontot kialakítani.
