2011. szeptember 6., kedd

Magyarlapád – ahol eldobják a fakanalat, mégis gulyást főznek



www.szabadsag.ro
Magyarlapád
A szemerkélő eső még ráijeszthetett péntek reggel a III. Magyarlapádi Falunapok szervezőire, de szerencsére délután, mire a hívogató szekerek elindultak falusi körútjukra, már derült volt az idő, akárcsak a szekereken ülő népviseletbe öltözött fiúk-lányok kedve. A muzsikaszó és az ének hívogató szavára össze is gyűlt Magyarlapád apraja-nagyja a réten, amely a háromnapos rendezvénysorozat egyik fő helyszíne volt.
Szabó Dániel, a Magyarlapádi Ifjúsági Szövetség (MISZ) elnöke lapunknak elmondta, hogy sikeresen pályáztak a Bethlen Gábor Alapnál, így az idei falunapok a Tánc a megmaradásért című pályázatnak köszönhetően nagyobb lélegzetvételű rendezvénnyé nőhette ki magát. Ugyanakkor sikerült egy saját szabadtéri színpadot is felállítani, amely más rendezvények színhelyéül is szolgálhat a jövőben – tette hozzá, és azt is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a falu lakossága immár magáénak érzi ezt az ünnepet, így szívesen segít a szervezésben és a lebonyolításban.
A programot úgy próbálták összeállítani, hogy a falu apraja-nagyja megtalálja a kedvére való kikapcsolódási lehetőséget. A legkisebbeket ugráló-vár és kézműves-tevékenységek várták, ahol gyöngyöt fűztek, kis pártákat készítettek a lányok, a fiúk pedig madáretetőt barkácsoltak. A péntek estét karaoke jellegű koncert zárta Szabó Zoltánnal, hajnali négy óráig mulatott a falu népe.
Szombat délelőtt kezdődtek a főleg gyerekeket megmozgató sportvetélkedők. A falumaraton elnevezésű versenyen a település hat pontján elhelyezett különböző színű papírlapokat kellett összegyűjteniük az általános iskolásoknak, akik végigjárták a falut, és bár nem nagy a település, előfordult, hogy egy-egy versenyző a falu olyan pontjára jutott el, ahol eddig még nem járt. Ezt követte a minifoci bajnokság külön az I–IV., illetve az V–VIII. osztályos tanulóknak, amelyekre négy csapat nevezett. A szervezők főleg annak örültek, hogy bár szórványban élnek, de a magyar gyerekek nagy számban vesznek részt a rendezvényeken.
Délután közel ötszáz szurkoló követte a felnőttek minifoci bajnokságát, amelyre tíz csapat nevezett. A nyolc órakor kezdődő eredményhirdetésen Kováts Krisztián, a Fehér Megyei RMDSZ elnöke adta át a díjakat, többek között az 55 éves Pista bácsinak járó „Legjobb kapus” kitüntetést. Ezt követően Szász Andrea koncertezett, majd a szarvasi Monotone Rock Team szórakoztatta a közönséget.
Vasárnap délelőtt ünnepi istentiszteletre került sor, melyre meghívták azokat a falubeli párokat, akik az idén ünneplik 25., illetve 50. házassági évfordulójukat. A tizenhárom pár „menyasszonyai” – mint hajdanán – csokorral a kezükben álltak ismét az Úr asztala körül, és férjükkel együtt ismételték el az évekkel korábban tett esküt. Prédikációjában a lelkipásztor azokhoz a fiatalokhoz is szólt, akik lényegtelennek tartják a házasság intézményét. Elmondta, hogy ha az üzletben vásárolt egy kiló húsról is kapunk papíron elismervényt, akkor egy párkapcsolatban is fontos, hogy létrejöttének írásos dokumentuma szülessen.
Az istentisztelet után Borbándi Andrástól, a falu egyik lelkészétől megtudtuk, hogy a református egyház is bekapcsolódik a falunapok szervezésébe: az ünnepi istentisztelettel biztosítják a mulatság lelki, szellemi hátterét, valamint meghívják Hajdúnánás testvértelepülés küldötteit. Örömmel újságolta, hogy az egyház egy magyarországi pályázaton 600 ezer forintot nyert ifjúsági és cserkésztevékenységek szervezésére. Egy nyolc hónapos programsorozaton szeretnének részt venni a gyerekekkel Erdély-szerte, ezért nagy segítség a támogatás, melyet az utazások, étkezések, és szállások költségeinek fedezésére fognak felhasználni, így tehermentesítve a szülőket. A régóta tervezett felújítási munkálatok azonban még mindig nem kezdődtek el, hisz az imaterem kibővítéséhez, és a ravatalozó ház megépítéséhez szükséges pénz még mindig nem gyűlt össze.
Vasárnap délután újra a rétre gyűlt a falu lakossága. Ezúttal erőpróbákon mérhették össze erejüket a vállalkozó kedvű fiatalok és idősek. A férfiak söröshordót hajítottak, az asszonyok pedig a fakanalat és a fazakat próbálták minél messzebb dobni. Szabó Dániel elmondta, hogy az ötlet egy ismerősétől származik, aki arról panaszkodott, hogy mennyire unja már a főzőcskézést, hogy legszívesebben jó messzire hajítaná a fazakat és a fakanalat. S bár a fazék jó messzire repült, senki nem maradt éhesen, hiszen a gulyásfőző versenyen több mint tíz üstben rotyogott a marha-, sertés- illetve csirkehús egész paprikákkal vagy apróra vágott hagymával. Nagyenyedről, Lőrincrévéről és Magyargombásról is érkeztek csapatok, hogy főzőtudományukat bemutassák.
A férfiak négyes csoportokban kötélhúzásban is összemérhették erejüket, a lovasgazdák pedig a fogathajtó versenyen próbáltak szerencsét: egylovas fogattal, falusi szekerekkel kellett kikerülni a pályán felállított akadályokat, és a lehető legrövidebb idő alatt célba érni.
Délután a néptáncosoké volt a színpad. Honiga András, a Piros Pántlikás zenekar hegedűse elmondta, hogy már két éve rendszeresen járják a környék falvait: Csombord, Felvinc, Magyarbece, Magyarbagó és természetesen Magyarlapád gyerekeinek oktatnak népzenét és néptáncot hetente kétszer. Céljuk a népi kultúra visszatanulása, illetve visszatanítása. Az említett települések tánccsoportjai sorra megcsillogtatták tudásukat a magyarlapádi réten, bebizonyítva, hogy számukra is fontos a hagyományok tisztelete és megőrzése. Honiga András örömmel mesélte, hogy nem csak most találkoznak a fiatalok, hisz idén nyáron Csombordon már szerveztek egy népművészeti tábort, és terveik szerint sorra a többi faluban is megtartják. A közösség tagjai átérzik az ügy fontosságát, ezért lehetőségeikhez mérten támogatják a fiatal zenészeket és táncosokat, de – mondta Honiga András – ha tehetősebb támogatókra találnának, akkor székely és magyarországi együtteseket is meghívnának a táborokba.
Az esti órákban Smici Blues Band, a Medál és a Fluo együttesek léptek fel, majd a rendezvény záróakordjaként ötven világító lámpás emelkedett a magasba, a csillagok közé juttatva a lapádiak kívánságait.

Háromszéki Eszter, Szabadság, 2011-09-06