Az alábbi anyagot a Hírvivő-ből vettük át, köszönet érte a Szabó Mihály felelős szerkesztőnek! A cikkben említett "ifi"-sek szolgálatkészsége más csoportoknak, közösségeknek is lehet példamutató munkastílus, meg merjük említeni a "kaláka" fogalmát is, hiszen tábort meg lehet szervezni ebben a formában is, mindamellett, hogy ez a közösség kiforrását, összetartását is erősíti. De lássuk a cikket:
Úgy érzem ez lehetne a mottója a 2011 augusztus 18-21 között Parajdon megszervezett ifitábornak, amelyen 8 medgyesi fiatal a segédlelkész vezetésével részt vett. Mint ilyenkor lenni szokott, már az itthoni előkészületek megpezsdítették az ifi életét. Mindenkinek volt ötlete, elvárása, és kisebb-nagyobb buktatókkal sikerült a tábort megszervezni. 15-től 30 évesig szinte minden korosztály jelen volt, olyanok voltunk, mint egy kis gyülekezet.
Mindenki hamar megtalálta a helyét, és amit legelső pozitívumnak könyvelhettünk el, az volt, hogy senkit sem kellett noszogatni, mindenki végezte a dolgát, és ebből látszott, hogy a szolgálat fogalma egyáltalán nem idegen a medgyesi fiatalok számára.
A csoportos beszélgetések, áhítatok, bibliaórák, a közös éneklés, vagy éppen a vitatkozás segített abban, hogy jobban összeforrjunk, egymást jobban megismerjük. A kirándulások, a program spontán átszervezése (nincsenek véletlenek) segítették a változatosságot, és az alkalmazkodni tudást.
Korondra, a Sószorosba, és Szovátára látogattunk el, majd szombat este részt vettünk egy ifjúsági istentiszteleten, ahol több ifjúsági csoport is jelen volt. Jó volt másokkal találkozni, hallani a mások énekét, amibe mi is bekapcsolódhattunk. Vasárnap részt vettünk a délelőtti istentiszteleten, majd hazafelé jövet Segesvárt látogattuk meg. Fáradtan érkeztünk, de mindenki úgy érezte, hogy jó volt. A fiatalok által írt tábori beszámolókban több volt a pozitívum, de az őszinte kritika is helyet kapott.
Mindig hittem, és tudtam, hogy az ifi elemeit a nyári táborozás tölti fel, hiszen itt másképp tudunk együtt lenni, jobban összekovácsolódunk, jobban látjuk egymás erényeit és hibáit, többet beszélgetünk lelki dolgainkról, valamint arról, hogy mi jó az ifi életében, és mit lehet még javítani.
Végül marad a kérdés: mitől közösség a közösség? Mindig jó tapasztalni azt, hogy van Valaki, aki erejével és Szentlelkével munkálkodik közöttünk. Tudjuk azt, hogy közösséggé úgy válhatunk, ha van valami ami közös, és a csoportban közlés történik: azaz előbb adok valamit a csoportnak, és csak azután várok el. Van egy közösségi játék, amelyben valaki megáll középen, és a többiek körben állva közelednek felé. Ahogy közelednek, nemcsak a középen állóhoz, hanem egymáshoz is közelebb kerülnek, egyre szorosabban.
Ha Krisztus van a középen, az imádság, ének, a közös tevékenységek, valamint az egymás iránti tisztelet és szeretet közösséggé formálják azt a csapatot, ahol a hit szerzőjére és beteljesítőjére figyelünk oda.
Végül szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult a szervezéshez, és a tábor lebonyolításához, az egyházközségnek az anyagi és a lelki támogatásért, és Isten áldását
Simon István medgyesi segédlelkész
