Székelyföld sikere nagyban függ attól, hogy Kovászna és Hargita megyék milyen mértékben tudnak együttműködni – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes pénteken, Sepsiszentgyörgyön, a 4. Sikeres Székelyföld szakmai fórumon.
Markó szerint a rendkívül szigorú megszorító intézkedésekre szükség van, azonban mindennek semmi jelentősége nem lesz, ha néhány fontos területen, egészségügyben és oktatásban nem viszünk véghez néhány fontos reformot. „Amit 20 éven át nem oldottak meg a különböző kormányok, azt most meg kell oldani. Egy rendkívül pazarló, egy rendkívül központosított államban élünk. Egy olyan államban, ahol, ha több év alatt elkészül 42 kilométer autópálya, az sikernek számít” – fogalmazott. Úgy véli, hogy az oktatással kapcsolatos kérdéseket vitató konferencia rendkívül fontos, hiszen „az az ország, amely ki akar lábalni a gazdasági gondokból, elsősorban az oktatását fejleszti”.
Hangsúlyozta: csak az oktatási rendszer hatékonyságának növelésével lehet Székelyföldet fellendíteni. „Ha Székelyföld oktatási stratégiájáról beszélünk, akkor egy viszonylag hátrányos helyzetből kell kitörnünk. A jelenlegi hátrányos helyzetet nem mi okoztuk, azonban mégis nekünk kell megoldanunk” – mondta.
„Nagyon kemény decentralizációt irányoz elő az oktatási törvény” – hangsúlyozta Markó Béla. Az RMDSZ elnöke arról is beszámolt, hogy a törvény előkészítése során több pontban történt módosítás, véleménye szerint az eredeti elképzeléshez viszonyítva a végleges forma nem kompromisszum. A törvény ugyanakkor nagy felelősséget ruház úgy a megyei, mint a helyi önkormányzatokra is: a gimnáziumokért a megyei, a kisebb tanintézményekért pedig a helyi önkormányzat felel majd.
Megjegyzés
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a kormány második embere nem ismeri azt a törvénytervezetet, amiről beszél! Pontosítva a tanügyi törvényről olyant állít, ami nem felel meg a valóságnak...
Milyen decentralizáció az, amely a megyei tanfelügyelőségeket továbbra is fenntartja?
Ez egy olyan intézmény, amit a régi bolsevista korban azért találták ki, hogy a "központ" jobban "kézbe tarthassa" a tanári kollektívákat.
Ez az intézmény rendszer viszont mára már elveszítette a feladatait és napjainkban csak a korrumpálódás lehetőségeit rejti magába, mert hogy lehet azt érteni, hogy egy olyan ember, aki ebben az intézményben csúszó pénzen kerülhet be és aki azután maga is korrumpálódik, mert a családtagjai részére különböző ellenszolgáltatásokat igényelhet...
Élő példák egész sorozatát lehetne a magyar ajkúak között is találni, akik azért, hogy vissza szerezzék az adott csúszópénzt, maguk is elkezdik a "saját szakállra való dolgozást"...
Itt nem szövetségi, liberális vagy polgári pártemberekről van szó, hanem olyanokról, akik ezek árnyékában sütögetik a saját pecsenyéjüket ezzel bemocskolva az őket odatett (odarendelt) politikai alakulatot is...
Az úrhatnámság sok esetben kitermeli azt a fajta hozzáállást amely olyan dolgok elkövetésére is vetemedhet mint amilyen a Báthory középiskolából a kisegítős osztályainak megszüntetését eredményezte. Hazug és undok módon azokon ütöttek a legnagyobbat a kolozsvári tanfelügyelőségiek, akik maguk is az egészségesek segítségére szorulnak! Azokról a fogyatékkal született gyermekek osztályairól van szó akiket éveken át nyugati pénzeken átképeztek és akiknek a jó része beilleszkedhetett a többiek közzé.
Megrendüléssel olvashattuk a kicsi-nagy Mózsika levelét és összeszorult a szívünk, amikor a lelketlen megoldást azaz az osztályok feloszlatását megtudtuk, szégyen és gyalázat!
Hiába szóltak rá a tanfelügyelőségiekre a gyermek védelmisek, hiába volt a szakmabeliek egyöntetű véleménye, hogy kisegítős osztályoknak meg van a helye a Báthoryban a főtanfelügyelők csakazértis továbbvitték az osztályromboló tevékenységüket, s most már kezd derengeni, hogy az iskola berkeiben is voltak segítőik! (Erdély Polgár)
