Van annak valami családi meghittsége, ha apa és fia önállóan gazdálkodnak ugyan, de szinte mindenben segítenek egymásnak. Bélzerinden id. Puskás Sándor 9,3, míg a fia, Sándor 11 hektáron, külön gazdálkodik.
Téesznyugdíj mellett
Az apának a havi 350 lej téesznyugdíja mellett gazdálkodnia is kell a megélhetéshez. A 9,3 hektár föld megműveléséhez traktorral, vetőgéppel, tárcsás-boronával, műtrágyaszóróval, kaszagéppel rendelkezik, csakhogy nem vezet gépjárművet. Ezért megegyezés szerint Gyarmati Sándor a Puskás traktorjával mindkettejüknek a földjét megdolgozza. Az 1 hektár kenyérbúza 3000 kilós, a 2 hektár takarmánybúza 4000 kilós átlagtermésével Puskás Sándor elégedett, a búzát a padláson tárolja a jobb árak reményében. A 2 hektár napraforgó összesen 25 mázsás termésétől nem volt elragadtatva, de sikerült eladnia kilóját 1,5 lejért. A 2,5 hektár kukorica betakarítása a végéhez közeledik. Mivel kombájnja sem neki, sem a fiának nincs, a kukoricát szemesen, bérben törik le nekik, hektáronként 320 lejért, csakhogy magas nedvességtartama, a padláson állandóan forgatni kell. A 2 tehén, a 2 borjú, a 2 ló, a 3 anyakoca – 2 közülük hamarosan fial – sok gabonát elfogyaszt. Eladó gabonája is kerül elég, de mostanában nem jönnek a komoly felvásárlók. Akik mégis idevetődnek, csak 0,5 lejt kínálnak kilójáért. Annál nagyobb keletük van a hízott borjaknak, amelyek után a kupecek gyakran érdeklődnek. A tehéntej nagy részét a borjak és a malacok hizlalására használják, de 1-2 állandó tejkuncsaftjuk is van. A malacnak párját tűrhető áron, 160 lejért adták itthonról, habár tavaly annak a párja is 220 lejért kelt.
Felvásárló reményében
Közben belép a szobába az ifjabbik Puskás Sándor, akinek a 11 hektáron történő gazdálkodás mellett a nadabi kábelgyárban is kell dolgoznia. Két gyermekével és a feleségével a 11 hektár föld hasznából nehezen tudnának megélni. Az fáj neki a legjobban, hogy az állam az üzemanyag árkedvezménnyel a kisgazdákat nem támogatta, csakis a jogi személyiséggel rendelkező társulásokat, miközben a kisgazdák nem tudják eladni állataikat, terményeiket. A választási malacait nem is viszi a piacra, mivel ott nevetséges árat, 60-70 lejt kínálnak darabjáért. Tavaly 17 bárányt adott el egy szebeni származású juhásznak, aki azóta sem fizette ki őket, mivel – állítólag – maga sem kapta még meg a pénzét. Saját traktorával, mezőgazdasági felszerelésével maga munkálja meg a 11 hektár földjét, mégis alig van nyeresége. Ha ősszel, betakarítás után összeadja a költségeket, illetve a betakarított termények értékét, örül, ha nincs vesztesége.
Az információt, hogy máshol manapság a búzának kilójáért 0,7-0,75 lejt is kínálnak, hitetlenkedve fogadták. Szerintük ugyanis Bélzerinden nagy mennyiségű eladó gabona található, ám az ide vetődő felvásárlók 0,5 lejért akarnák elvinni kilóját. A frissen betakarított szemes kukoricát beszállítva felvásárolják ugyan kilónként 0,55 lejért, csakhogy levonnak az árból 12%-ot a magas nedvességtartalomra, ezért végeredményben kilójáért 0,484 lejt fizetnek – valamikor. Maga csak 3 fias kocát, süldőket és juhokat nevel, amelyeket távollétében az apja is el tud látni. Neki a gyárban is dolgoznia kell, havi 650 lejért és az ebédjegyekért. Meg aztán a betegbiztosítás, a nyugdíjjogosultság is sokat nyom a latban. Éppen ezért gondolkozik valamilyen egyéni vállalkozásformának a bejegyeztetésén, amivel fizetné az egészségbiztosítást, a nyugdíjalapot, minden szubvenciót megkaphatna, ráadásul hivatalos okmányokkal tudná igazolni gabonájának az eredetét, ami megkönnyíthetné az értékesítést is. Legsürgősebben azonban a búzára kellene méltányos árat kínáló, fizetőképes felvásárlót találni.
Megoldás a láthatáron
Puskásék értékesítési gondjaival megkerestük a Simonyifalván lakó, de Bélzerinden gazdálkodó Molnár Imre agronómust, aki elmondta: amikor a maga napraforgóját értékesítette, felajánlotta Puskáséknak a segítséget. A maga búzáját tavaszig nem akarja eladni, ha viszont a bélzerindiek mostanában kívánják azt értékesíteni, annyiban segíthet nekik, hogy felajánlja a simonyifalvi farmját, ahova elhozhatják a gabonájukat, de csak akkor, ha összegyűlik egy kamionra való, hozzávetőleg 30 tonna. Segíthet nekik a felvásárló keresésében is. Előzőleg mindenki kérjen igazolást a községházáról a gabonájára, mérje le a sajátját, hogy el tudják majd osztani a pénzt. Ha kifizetik az elevátor által elhasznált villanyáramot, gyorsan megrakodik a kamion. Komoly, nagybani felvásárló ugyanis egy szállítmány összegyűjtéséért nem járja be a falut, nem várja meg, amíg 30 tonnát felzsákolnak. Az beáll egy nagy raktárba, ahonnan elevátorral, gyorsan felkerül a gabona a raktérbe. Hasonlóképpen történhet a műtrágyavásárlás is, amiben szintén segíthet a bélzerindieknek. Maga ugyanis Glogovácról, nagyban, olcsóbban szokta vásárolni a műtrágyát, amit viszont szintén csakis nagy mennyiségben szállítanak ingyen haza. Ha a bélzerindiek igénylik, szívesen segít nekik. Összefogva, a kisjenői áraknál olcsóbban, kényelmesebben vásárolhatnak – mondta el érdeklődésünkre Molnár Imre agronómus.Balta János
