http://blog.erdely.ma/arus_zsolt/2011/09/02/barati-jobb/
2011. szeptember 2., Árus Zsolt
Van a megyei önkormányzatnak egy programja, célja kis, eldugott települések villamosítása. Ennek keretében nem túl nagy ráfordítással sikerült az elmúlt években eljuttatni a civilizációt a megye több pontjára.
Volt az államnak egy programja, témája szintén a villamosítás, neve: “Villamosítás 2007-2009″. Bekértek minden megyébõl listákat az elvégzendõ munkálatokról, terveket, prioritás-listákat, stb. Történt mindez - természetesen - 2008 késõ nyarán. Aztán a program lejárt, de legtöbb helyen még bár hozzá se láttak semmiféle munkálathoz. Persze vannak kivételek is, ilyen - mily meglepõ - Hargita megyében Galócás, ahol szerzõdés kötöttek a hálózat bõvítésére, a munka egy részét a vállalkozó el is végezte, azt az állam talán ki is fizette, de mint mondám, a program véget ért (idõhöz volt kötve), s azzal annyi. Ha a község azt akarja, hogy a munkát fejezzék be, pénz után kell nézzen.
Az ugye köztudott, mert a sajtóban is sokszor téma volt, hogy a megyei jelenlegi vezetõje igen rossz viszonyt ápol a román többségû településekkel. Meg a nyilvánosság elõtt a nagy háborúzás, hadd lássa a székely, hogy milyen jó magyar az elnök. Hogy a háttérben mi zajlik, az már kevésbé ismert. Erre példa az a határozat, ami a megyei képviselõtestület augusztusi ülésén született: eldöntetett ugyanis, hogy 300.000 lejt kap Galócás a fent említett munkálatra.
A megyei önkormányzat ülésein már régóta gyakorlat, hogy az elnök önkényesen vezeti az ülést, megesett már az is, hogy nyíltan elmondta: látom, hogy jelentkezik, de nem adok szót, pereljen be, ha gondolja. Ez a viselkedés a jelek szerint összefüggésben van a napirenden levõ témával is. Magyarán: ha kényes a téma, akkor megpróbálja belém fojtani a szót. Ez történt most is, hiába jelentkeztem, körülnézett, kijelentette, hogy látja senki sem kér szót, s azzal szavazásra bocsátotta a tervezetet. Ezzel egy dolgot ért el: mivel nem volt módom elmondani az alábbiakat az eldugott egerszéki kultúrházban, hát garantáltan elmondom itt, a nagyobb nyilvánosság elõtt.
Van ugyanis egy olyan megyei képviselõ, aki az északi régióban lakik, s az Electricától húz havonta szép kis fizetést, úgy nettó 3500 lej körülit. A felesége állami alkalmazott, õ is 2000 lej felett keres, nem fenyegeti tehát õket a nélkülözés. Ezek után akár furcsa is lehet, hogy az illetõ még egy cégtõl kap fizetést, s még furcsább annak összege: a vagyonbevallása szerint havi 180 lej! Érdemes ennyi pénzért dolgozni a mai világban? - kérdezi joggal a tisztelt olvasó. Nos, attól függ. Közszájon forgó információ ugyanis, hogy a céget hõsünk alapította még 1996-ban, s hogy nem volt rossz az ötlet, azt az is bizonyítja, hogy volt olyan év, hogy 758.000 lej nettó profitot termelt, s még a válság kellõs közepén, 2010-ben is meghozta a közel 100.000 lejt. Ennek ellenére pár éve eladta a céget a testvérének. A rossz nyelvek szerint ennek egyetlen, de igen nyomós oka volt: a cég villanyszereléssel foglalkozik, s komoly megrendeléseket kapott (kap?), nyilván a tisztességes verseny, nyílt árverés útján, … az Electricától. Nem kell nagy fantázia kitalálni, de a rend kedvéért le is írom: a szóban forgó cég végzi ama villamosítási munkálatokat Galócáson.
A haszon ugyebár minimum kettõs, mert még azt is el tudja mondani megyénk elsõ embere, hogy dehogy bántja õ a román többségû településeket! Lám, az idén a villamosításra szánt összeg negyedét egyetlen román község kapta, miközben magyar falvak csak álmodoznak arról, hogy vezetékes áramot kapjanak.
Hogy el ne feledjem: történetünk hõse az RMDSZ listáján jutott be a képviselõtestületbe, sõt, magas tisztséget visel a pártban. Ez sem utolsó szempont, ugyebár
Volt az államnak egy programja, témája szintén a villamosítás, neve: “Villamosítás 2007-2009″. Bekértek minden megyébõl listákat az elvégzendõ munkálatokról, terveket, prioritás-listákat, stb. Történt mindez - természetesen - 2008 késõ nyarán. Aztán a program lejárt, de legtöbb helyen még bár hozzá se láttak semmiféle munkálathoz. Persze vannak kivételek is, ilyen - mily meglepõ - Hargita megyében Galócás, ahol szerzõdés kötöttek a hálózat bõvítésére, a munka egy részét a vállalkozó el is végezte, azt az állam talán ki is fizette, de mint mondám, a program véget ért (idõhöz volt kötve), s azzal annyi. Ha a község azt akarja, hogy a munkát fejezzék be, pénz után kell nézzen.
Az ugye köztudott, mert a sajtóban is sokszor téma volt, hogy a megyei jelenlegi vezetõje igen rossz viszonyt ápol a román többségû településekkel. Meg a nyilvánosság elõtt a nagy háborúzás, hadd lássa a székely, hogy milyen jó magyar az elnök. Hogy a háttérben mi zajlik, az már kevésbé ismert. Erre példa az a határozat, ami a megyei képviselõtestület augusztusi ülésén született: eldöntetett ugyanis, hogy 300.000 lejt kap Galócás a fent említett munkálatra.
A megyei önkormányzat ülésein már régóta gyakorlat, hogy az elnök önkényesen vezeti az ülést, megesett már az is, hogy nyíltan elmondta: látom, hogy jelentkezik, de nem adok szót, pereljen be, ha gondolja. Ez a viselkedés a jelek szerint összefüggésben van a napirenden levõ témával is. Magyarán: ha kényes a téma, akkor megpróbálja belém fojtani a szót. Ez történt most is, hiába jelentkeztem, körülnézett, kijelentette, hogy látja senki sem kér szót, s azzal szavazásra bocsátotta a tervezetet. Ezzel egy dolgot ért el: mivel nem volt módom elmondani az alábbiakat az eldugott egerszéki kultúrházban, hát garantáltan elmondom itt, a nagyobb nyilvánosság elõtt.
Van ugyanis egy olyan megyei képviselõ, aki az északi régióban lakik, s az Electricától húz havonta szép kis fizetést, úgy nettó 3500 lej körülit. A felesége állami alkalmazott, õ is 2000 lej felett keres, nem fenyegeti tehát õket a nélkülözés. Ezek után akár furcsa is lehet, hogy az illetõ még egy cégtõl kap fizetést, s még furcsább annak összege: a vagyonbevallása szerint havi 180 lej! Érdemes ennyi pénzért dolgozni a mai világban? - kérdezi joggal a tisztelt olvasó. Nos, attól függ. Közszájon forgó információ ugyanis, hogy a céget hõsünk alapította még 1996-ban, s hogy nem volt rossz az ötlet, azt az is bizonyítja, hogy volt olyan év, hogy 758.000 lej nettó profitot termelt, s még a válság kellõs közepén, 2010-ben is meghozta a közel 100.000 lejt. Ennek ellenére pár éve eladta a céget a testvérének. A rossz nyelvek szerint ennek egyetlen, de igen nyomós oka volt: a cég villanyszereléssel foglalkozik, s komoly megrendeléseket kapott (kap?), nyilván a tisztességes verseny, nyílt árverés útján, … az Electricától. Nem kell nagy fantázia kitalálni, de a rend kedvéért le is írom: a szóban forgó cég végzi ama villamosítási munkálatokat Galócáson.
A haszon ugyebár minimum kettõs, mert még azt is el tudja mondani megyénk elsõ embere, hogy dehogy bántja õ a román többségû településeket! Lám, az idén a villamosításra szánt összeg negyedét egyetlen román község kapta, miközben magyar falvak csak álmodoznak arról, hogy vezetékes áramot kapjanak.
Hogy el ne feledjem: történetünk hõse az RMDSZ listáján jutott be a képviselõtestületbe, sõt, magas tisztséget visel a pártban. Ez sem utolsó szempont, ugyebár
