Kellemes meglepetésben volt részünk az alábbi cikk olvasásakor, hiszen Kerekes Edit főszerkesztő helyettes riportja nagyon őszinte és ugyanakkor megrázó "helyzetjelentést" jelentetett meg a Szabadság napilapban. Érdemesre tartottuk az újra közlésre, hogy lássák a világ összes táján milyen kemény munka szükségeltetik a Lozsárd-völgyi gazdaembereknek a megmaradásukért.
De íme a cikk:http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/63826
 |
| ROHONYI D. IVÁN FELVÉTELEI– Holnap ünneplik meg Esztényben a műemlék templom felújítását |
A Mezőségen járunk, annak is a peremén. Olyan részében, amely alig esik távolabb a közismert Válaszúttól, mégis a legtöbben nem is tudunk létezéséről. Nem véletlenül. Szamosjenőn (Fundătura) térünk le a szamosújvári főútról, a következő 15–20 kilométer többnyire hepehupás aszfalttöredéken vezet, emiatt a valóságosnál sokkal távolabbra kerülnek a nagyvilágtól ezek a Lozsárd völgyén végigsorakozó, ízig-vérig mezőségi falvak: Lozsárd (Lujerdiu), Móró (Morau), és úticélunk, Esztény (Stoiana), Magyarszarvaskend (Corneşti), Alsótők (Tiocu de Jos), Felsőtők (Tiocu de Sus), Igrice (Igriţia), és a jobb oldali dombok között az igazán apró Ónok (Barlea) és Tötör (Tioltiur). Pedig nem szokványos érdekességeket őrizget a vidék alig néhány tucatnyira apadt magyarsága, ha sorsa mégoly szomorúnak is tűnik: amennyiben semmi nem változik, húsz év múlva már legfeljebb csak turisták szájából hallhatunk magyar szót errefelé.
Ahogy haladunk, egyre szépül a táj. A sima domboldalakat itt-ott erdőcskék tarkítják, aztán meglepő módon beköltözik a lombhullatókkal váltakozó fenyves, az 1437-es parasztfelkelésről híres alparéti Bábolna hegy felé haladva jobbnál jobb, még fel nem fedezett kirándulóhelyeket találni. De kanyarodjunk vissza a völgybe, ahol esetenként iszonyúan román–magyar vegyesen, másszor végtelenül tisztán beszélnek az emberek. A mindennapok valósága a magyar fejfákról is visszaköszön, az E betű lábai is ellenkező irányba nyúlánkoznak. A hívek többnyire idősek, hiszen munkalehetőség hiányában a lakosság legjava rég elköltözött a vidékről. A dombokon vulkanikus tufa „terem”, halványzöld kő, a vistaihoz hasonlatos. Régóta nem bányásszák már, csak a helybeliek vágnak belőle maguknak, ha szükséges.
Méltóságos öregkort kis gyülekezeteknek
Tízéves adatok szerint a községben kétezernél kevesebben laknak, 15 százalékuk magyar. Ez a mintegy kétszáz magyar szétszórtan él a falvakban, így például Felsőtők több mint ötszáz éves református templomának már csak 13 híve van. Jellemző a vidékre a szarvaskendi helyzet, ahol a 19 református családból 17 vegyes – a jelenség nem is újkeletű, hiszen a családok többnyire idősek. Mégis a haláleset miatt tavaly kiírt előrehozott szavazáskor megválasztott többségi polgármester kétnyelvű helységnévtáblákat helyeztetett el: azóta a szarvaskendi eltűnt, az ékezethiányos esztényit elfordították, így a közeli bokor eltakarja, ma már csak a Felsőtőki áll ott és úgy, ahogy kellene, bár több betűjét lekapargálták. |
A községet alkotta falvak négy református templomában az esztényi parókián élő Kun Attila Árpád szolgál, a kendi katolikus templomba a szamosújvári örmény katolikus plébános, Szakács Endre jár ki. Kun Attila 2007-ben, Magyargyerőmonostorról érkezett az esztényi parókiára feleségével, Bertával és három fiukkal, Ákossal, Előddel és Péterrel. Kun Attila minden vasárnap négy istentiszteletet celebrál, mert ragaszkodik hozzá, hogy mindenhova eljusson.
 |
– Kezdetben átmeneti állomásnak tekintettük ezt a helyet, főként a gyerekeink miatt, hiszen a községben ma már magyar óvoda sem működik, az iskola évek óta megszűnt. Esztényben két éve a román nyelvű óvoda és iskola is bezárt, Szarvaskenden több mint 30 éve nincs magyar nyelvű oktatás. A helybeliek nagyon örültek, hogy ideköltöztünk. Itt a lelkész nemcsak pap, hanem tévéjavító, benzinkutas, ajtójavító, gyógyszerészeti tanácsadó, időjárásjelentő stb. Egyszer csak azt vettük észre, hogy részesei vagyunk a közösségnek. Megfogalmazódott bennünk, hogy nem azért kell keseregnünk, ami nincs, hanem inkább annak örüljünk, amink van. Berta néhány évig az óvodában dolgozott, később Válaszúton is, de az intézmények megszűntek, a lehetőségek összeszűkültek, tanító-óvónőként a vidéken ma már nincs munkája. Sorban megfogalmazódtak a feladatok is: három templomot rendbe kell tenni, a parókia kerítését felújítani. A megyei tanács is segített, templomjavításra 700 ezer forintot pályáztunk, de maga az esztényi gyülekezet néhány családja is gyűjtött közel háromezer lejt, az Alsótőkiek is gyűjtöttek saját templomuk javítására. Esztény a 40–50 missziós erdélyi gyülekezetek egyike, azaz a hozzá tartozó gyülekezetek olyan kicsik, hogy nem tudnak eltartani egy lelkipásztort. Az egyház támogat ugyan, ám abból csak a költségvetés negyedére futja. Talán hangsúlyosabban kéne támogatni a missziós gyülekezeteket. A kis gyülekezet olyan, mint az idős ember, meg kell adni neki azt a méltóságot, amellyel az öregkorát megélheti.
 |
A harang neve
– A legrosszabb állapotban az esztényi templom volt, potyogott a vakolat, így hát azt javítottuk elsőként. A leromlott bútorzat cseréjére, belső festésre már nem futotta. Akkor beigazolódott, hogy vannak csodák, hiszen magyarországi lelkész kollégám váratlanul felhívott azzal a kéréssel, hogy segítsek helyet keresni öt budapesti belvárosi fiatalnak, akik önkéntes munkát vállalnának egy erdélyi közösségben, így érkeztek meg hozzánk 2010 szeptemberében, és egyetlen hét alatt felújították a padokat, festettek, és kitakarították a templomot. Külső javításra is nagy szükség van – mondja a lelkész, erről megbizonyosodunk mi magunk is. Az esztényi templom előtt négy hatalmas fa áll, valóban az égig érnek, de mindenképpen sokkal magasabbra nyúlnak a szerény templomnál, vastag törzsüket hárman sem tudnánk átérni. A patyolatfehér hátsó falon félköríves terméskő őrzi az 1600-as évek elején reformátussá lett templom egykori szentélyének nyomait. Az 1700-as évek végén a templomot a Toldalagiak javíttatták. A szószék 1802-ben épült, Kidei Sipos Dávid stílusában. 1848-ban a románok felégetik a parókiát, az irattár odaveszett, az adatokat csak a forradalomig lehet visszakövetni. A templom kisebbik, repedt harangjának neve is van, Heléna, rajta felirat: „Hajnalban ébresztek, ebédre hívok, jelzek vészt, örömöt, Helénának hirdetem örökkön”. |
Tavaly helyi RMDSZ-szervezet is alakult, így egységesebb hangon tudnak tárgyalni az önkormányzattal. Az idők során nagyon sokféle nemzetiségűekkel házasodó, így magukat hol magyarnak, hol románnak, hol zsidónak valló helyi „birtokosok”, a Sorbán család tulajdona a zárt ajtók mögött régi gépeket őrző esztényi malom, ahol ma már senki sem akar gabonát őröltetni, de az ősztől csak tagozatként működő szarvaskendi iskola friss narancssárgára újítva pompázik a modern polgármesteri hivatal mellett. Esztény határában egyelőre befejezetlen, új építmény, öregotthonnak szánták. A községben futballpálya épül, zúgolódnak is a helybeliek, nem érthetik, hogy a pályázati pénzt nem lehetett volna másra, mondjuk egy becsületes aszfaltút megépítésére fordítani.
 |
Szarvaskendben a nemsokára 79 éves Sipos Árpád őrzi az 1890-ben épült katolikus templom kulcsát. Éppen az udvaron dolgozik, amikor elszólítjuk. Itt a mára mintegy húsz főre apadt katolikus gyülekezetnek még a reformáció előtt nagy kőtemploma volt, ennek romjaiból építették 1725-ben a mai, kisebb templomot; alatta a Kapy család sírboltját találjuk.
 |
Alsótők temploma is a XVI. században lett reformátussá. 1820-ban református iskolája volt, amely 1890-ben magyar állami iskolaként működött. A kisebbik szobában lakott a tanítókisasszony, mint regélik, ha kiosztotta a feladatot, átsétálhatott kávézni, de akkor is szemmel tarthatta a gyereksereget. 1931-ben a templom melletti iskolaépület nagyobbik termét kinevezték kultúrotthonnak. A templomot átépítették, a tornya leomlott. Orgonája 1914-ig működött, ma már csak a szemet gyönyörködteti.
 |
Érdekesen köszön ránk a mezőségi vegyesvilág valósága a templomajtókon belül. Minden vidékre jellemző, hogy az egyházhoz, valláshoz való ragaszkodásuk jeléül a hívek saját készítésű kézimunkákat ajándékoznak, amelyekkel a templombelsőket díszítik. A Lozsárd völgyében is sok szeretettel készítik, csinosítják, melegebbé, otthonosabbá, „magukévá” varázsolják velük az egyetlen közösségi gyülekezőhelyet. A terítők behozzák a templomba a közösség sajátságos népművészetét. Míg Kalotaszegen piros–kék–fekete–fehér varrottasokat, vagdalásosokat látunk, errefelé román mintájú szőtteseket ajándékoznak. Csak Esztényben, és a vidék egyik legszebb templomát őrző, alig tucatnyi hívet számláló Felsőtőkön találunk magyar mintákat.
 |
Tucatnyian Felsőtőkön
Felsőtőkön már mindenfelé erdő borítja a magas dombhátakat. A néptelen „magyar” utcán haladunk. A templom dombtetőn rejtőzködik, az utcáról nem is látni. Mindnyájunknak Magyarvalkó jut eszébe, ott találjuk még így, a domb tetejére építve a fallal körülvett templomot. Papilak csak 1869-ben épül, ma romos. Fák, burjánok-virágok közt haladunk fölfelé. Nincs ösvény, látszik, hogy kevesen koptatják az Isten háza felé vezető úton a füvet. Fal sehol, de a templom igazi szépségekben bővelkedik. Eredeti alakjában a XIII. században épülhetett. Román kori részleteket őriz, a XV. században Szűz Mária templomaként említik. Mennyezeti petróleumlámpájában valamikor láng égett. Szentélyének mennyezete különleges: három szakállas férfiarcot látunk, a zárókőben tájainkra nem jellemző módon bizánci kereszt. |
120 évvel ezelőtt Felsőtőkön is magyar általános iskola működött, de ma már a lelkészcsalád elemista gyermekei Válaszútra járnak iskolába. Jó az a hely, szeretik ott, Ákos például kiváló népdalénekes. Nem ingáznak, vasárnaptól péntekig az egész hetet a kollégiumban töltik.
 |
Kunék nem panaszkodnak, pedig helyükben legtöbben ezt tennénk. A helybeliek gondolkodásmódja, élethelyzete miatt az egész községben nemrég bevezetett hálózati ivóvíz szállító csöve csak áthalad Esztényen, nem kértek belőle. A közösség lelki vezetői nem panaszkodnak, pedig az átlagosnál gyakoribb errefelé a rendezetlen család, iszákosság, öngyilkosság, kilátástalanság, az annyira ragályos keserűség. Nem panaszkodnak, pedig Alsótőkön úgy eltelt az idő a hívek felett, hogy már a harangozáshoz is két ember kell. Elhatározás kérdése hát a boldogság, az elégedettség? Nem panaszkodnak. Inkább épülni, építeni próbálnak. Terveket szőnek a gyülekezet méltóságos öregkorához. Olyan terveket, amelyek esetleg változtathatnak valamit, hogy két évtized múlva talán mégse kerüljön lakat minden református templomra. És az apró csodák mindig megteremnek.
 |
Kerekes Edit, Szabadság
