A CEC hitelt ad a Roncstraktor program keretében történő traktorvásárlásra.
A CEC Bank legtöbb hat évre szóló hitellehetőséget biztosít traktorok és önmeghajtású autók beszerzésére a mezőgazdaság számára meghirdetett roncsjármű program keretében.
A CEC Bank május 3-tól indítja a Mezőgazdasági Roncs programot, amely segítségével traktorokat és önmeghajtású mezőgazdasági járműveket lehet beszerezni, a környezetvédelmi minisztérium 2010/2-es számú rendelete alapján – mutat rá a bank közleménye. A Roncstraktor program márciusban kezdődött és előírásai szerint a tulajdonosok leadhatják régi traktorjukat és az új megvásárlásakor 17.000 lejjel kevesebbet kell fizetniük. A CEC által adott hitelből fedezhető a traktorok árának különbözete, a bank nem kéri az ügyfél önrészét. Az állam 2010-ben százmillió lejt fordít a Roncstraktor programra.
Országos juhnyíróversenyt tartanak május 15.-én Szilágysomlyón.
Juhnyíróverseny Szilágysomlyón
Megjelent az erdély ma-ban[ 2010. május 04., 20:12 ]
A versenyre eddig 500-an neveztek be. A nyertesek a jelentős díjak mellet norvég munkaszerződést is kapnak, így meghatározott ideig az északi országban dolgozhatnak. A juhnyíróversenyt 4-edik alkalommal rendezik meg Szilágysomlyón, a Juhtenyésztők Egyesülete, a Megyei Tanács, és a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság támogatásával. A zsűriben finnországi és norvégiai juhtenyésztők is lesznek.Kolozsvári Rádió, Agerpres
Egyre nehezebb a tej értékesítése
Megjelent a Polgári Élet-ben 2010. május 04. kedd 13:06
Veszélybe került a vidéki lakosság megélhetése
Megnehezítette az erdélyi tejtermelő, állattartó gazdák helyzetét az uniós csatlakozás, az egyre szigorúbb minőségi elvárások, másfelől az állami támogatások megvonása, csökkentése és kiszámíthatatlansága miatt – tájékoztatott Székely Csaba malomfalvi gazdamérnök, aki húsz tehén gazdája.
Azonos gondokkal küzdenek mindenhol az állattartó gazdák, mert Romániában, Magyarországgal ellentétben, a tejipar nyersanyagbázisát a kistermelők, a mintegy 4,5 millió parasztgazdaság adja, miután felszámolták a nagy farmokat. Ez idáig a vidéki lakosság megélhetését elsősorban a tejtermelés biztosította. Az ország 2007-es európai uniós csatlakozása után, az idén januártól már csak az EU-konform nyersanyagot lehet feldolgozni és értékesíteni a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. A feldolgozók most már csak a többször bevizsgált, extra minőségű tejet veszik át a termelőktől. „Nagy gondot okoz a fokozott minőségi elvárás, mert a tejnek meg kell felelnie bizonyos paramétereknek, s legújabban még a kémiai összetételét is vizsgálják. Malomfalván is, mint máshol, egyre csökken az állattartók száma, jelenleg hárman vagyunk, akik összesen ötven tehenet tartunk Segítve társaimat megvásároltam a szükséges mérőműszereket és hűtőt. Nagy érvágást jelent az állami szubvenció megvonása is, mert a tavaly még minden liter tejre, amit a feldolgozónak beadtunk, 30 bani ártámogatásban részsültünk. 5000 liter tejre számítva nekem ez az összeg havi 1500-2000 lejt jelentett, ebből ki tudtam fizetni az egyik állatgondozót. Most megszűnt e lehetőség. A tavalyi 500 lej/állat támogatásnak is még csak a kétharmadát folyósították” – nyilatkozta Székely Csaba, aki azt is elmondta, hogy a romániai gazdák nem tudnak versenyképesek maradni a nyugat-európai gazdákkal szemben, mert az ottani országokban olyan összegűek a támogatások, amelyek majdnem teljes egészében biztosítják az önköltségeket. Ezért tudják nagyon olcsón eladni a tejet. „Helyben topogunk, s legnagyobb baj a kiszámíthatatlanság, mert nem tudunk határidőkre alapozni, késnek a bevételek” – mondta a mérnök. Arra a kérdésre, hogy miként látja a székelyföldi állattartás jövőjét, Székely Csaba azt válaszolta, hogy a húsmarha tartására érdemes berendezkedni, mert ehhez nem kell fejőház, meg egyéb drága felszerelés, s jobbak a piaci feltételek, mint a tej esetében.
Bezár a székelykeresztúri vajgyár
Május elsejétől lakatot tesznek a székelykeresztúri vajgyár kapujára, pedig hajdan a jó minőségű termékéről volt híres, de mára már nem tud helytállni a fokozott versenyhelyzetben. 100-150 tejtermelő gazdától nem veszik át a tejet, s mintegy hétezer liter marad feldolgozatlan. Hat olyan településről hordták ide a tejet, amely szegény zónának számít a megyében, hiszen Siklódon, Küsmődön, Etéden nagyon sok téesz-nyugdíjból tengődő gazdának jelentett megélhetést a tejpénz. A Lactate Hargita cég egy évvel korábban még 120 alkalmazottat foglalkoztatott, de mára ez 35-re csökkent, akiket szintén elküldenek. A cégtulajdonos nyilatkozata szerint veszteségessé vált a feldolgozás, de ha javul a helyzet, akkor újra elindítják a feldolgozó üzemet. Szerinte nem fog a gazdák nyakán maradni a tej, mert a környékbeli más feldolgozók begyűjtik, ha megfelel a minőség.
Új helyzet és összeférhetetlen hagyomány
Románia vidéki népességének aránya 47%. A hagyományokhoz tartozik a vidéki gazdálkodás és az állattenyésztés. A székely falvakban a legfontosabb állat a szarvasmarha, elsősorban a tejelő szarvasmarha. A gazdaságok elsősorban a tejtermelésre vannak berendezkedve. A gazdaság, az életvitel, a napi teendők mind-mind a tehéntartás köré fonódnak, ez áll ma is a középpontban. A falusi parasztgazdaság összetett, komplex gazdasági forma, ami évszázadokon keresztül a háztartások önfenntartását szolgálta. Napjainkban ezek az önellátó gazdaságok az uniós elvárások miatt válságban vannak.
A parasztgazdaságok másik jellegzetessége, hogy az állattartás és a növénytermesztés szoros kapcsolatban áll egymással. Szakemberek véleménye szerint a gazdálkodás ilyetén összetettsége a jelenkorban gondokat okoz, hiszen a több ágazatra, több növényfajtára, több állatfajra alapozó gazdaság nem versenyképes. Ugyanakkor, ha a környezet szemszögéből vizsgáljuk a fenntarthatóságot, akkor meglehetősen kedvező képet mutat a hagyományos, székelyföldi, csordázó szarvasmarhatartás.
A fajtát illetően: manapság a székelyföldi szarvasmarhának a 90%-át(!) román pirostarka képezi. Ez siementhal típusú tehén, tehát vegyes hozamú. A piros fríz és fekete fríz összesen 1%-át teszi ki az állománynak, a maradék 9%-ot pedig a keresztezett félvérek (hibridek) alkotják A falusi gazdálkodók általában a saját születésű borjaikat nevelik fel és használják tejtermelésre, ami nagyon alacsony hozampotenciált jelent számukra. Romániában a tejtermelés zömét adó kistermelők nem vettek új, magasabb hozamú fajtaállatokat, elsősorban anyagi okokból, de a tájékozatlanság is nagy szerepet játszott, valamint, hogy nem volt rá szükség. A székelyföldi termelőknek a tej összcsíraszáma és a szomatikus sejtszám előírt határértékeinek betartása jelent gondot. Az összcsíraszám alacsonyan tartásához a megfelelő fejési technológián kívül hűtésre van szükség, ami szinte egyáltalán nem jellemző a parasztgazdaságokban. A kisméretű tejtermelés fenntartható, de az értékesítés csak úgy lehetséges, ha az állattenyésztők fokozatosan elfogadják, alkalmazzák a szigorú EU-s előírásokat. Ez nagyon nehéz feladat, mert az új helyzet összeférhetetlen a hagyományokkal. A kistermelők csak úgy tudnak versenyképessé válni a piacon, ha változtatnak számos gyakorlaton (pl. fémzárolt vetőmagokat szereznek be, növelik az abraktakarmány termelését, magasabb hozampotenciállal rendelkező teheneket vásárolnak). Ezen kívül fejleszteni kell az együttműködési kereteket (pl. géppark létesítése, közös beszerzés-értékesítés, szakmai szövetkezetek létrehozása). Ahhoz, hogy a faluban megtermelt terménytöbbletet piacra juttassák, és magasabb bevételhez jussanak a termelők, hatékonyabb szervezésre és magasabb minőségű árura van szükség. Fülöp D. Dénes
Országos juhnyíróversenyt tartanak május 15.-én Szilágysomlyón.
Juhnyíróverseny Szilágysomlyón
Megjelent az erdély ma-ban[ 2010. május 04., 20:12 ]
A versenyre eddig 500-an neveztek be. A nyertesek a jelentős díjak mellet norvég munkaszerződést is kapnak, így meghatározott ideig az északi országban dolgozhatnak. A juhnyíróversenyt 4-edik alkalommal rendezik meg Szilágysomlyón, a Juhtenyésztők Egyesülete, a Megyei Tanács, és a Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság támogatásával. A zsűriben finnországi és norvégiai juhtenyésztők is lesznek.Kolozsvári Rádió, Agerpres
Egyre nehezebb a tej értékesítése
Megjelent a Polgári Élet-ben 2010. május 04. kedd 13:06
Veszélybe került a vidéki lakosság megélhetése
Megnehezítette az erdélyi tejtermelő, állattartó gazdák helyzetét az uniós csatlakozás, az egyre szigorúbb minőségi elvárások, másfelől az állami támogatások megvonása, csökkentése és kiszámíthatatlansága miatt – tájékoztatott Székely Csaba malomfalvi gazdamérnök, aki húsz tehén gazdája.
Azonos gondokkal küzdenek mindenhol az állattartó gazdák, mert Romániában, Magyarországgal ellentétben, a tejipar nyersanyagbázisát a kistermelők, a mintegy 4,5 millió parasztgazdaság adja, miután felszámolták a nagy farmokat. Ez idáig a vidéki lakosság megélhetését elsősorban a tejtermelés biztosította. Az ország 2007-es európai uniós csatlakozása után, az idén januártól már csak az EU-konform nyersanyagot lehet feldolgozni és értékesíteni a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. A feldolgozók most már csak a többször bevizsgált, extra minőségű tejet veszik át a termelőktől. „Nagy gondot okoz a fokozott minőségi elvárás, mert a tejnek meg kell felelnie bizonyos paramétereknek, s legújabban még a kémiai összetételét is vizsgálják. Malomfalván is, mint máshol, egyre csökken az állattartók száma, jelenleg hárman vagyunk, akik összesen ötven tehenet tartunk Segítve társaimat megvásároltam a szükséges mérőműszereket és hűtőt. Nagy érvágást jelent az állami szubvenció megvonása is, mert a tavaly még minden liter tejre, amit a feldolgozónak beadtunk, 30 bani ártámogatásban részsültünk. 5000 liter tejre számítva nekem ez az összeg havi 1500-2000 lejt jelentett, ebből ki tudtam fizetni az egyik állatgondozót. Most megszűnt e lehetőség. A tavalyi 500 lej/állat támogatásnak is még csak a kétharmadát folyósították” – nyilatkozta Székely Csaba, aki azt is elmondta, hogy a romániai gazdák nem tudnak versenyképesek maradni a nyugat-európai gazdákkal szemben, mert az ottani országokban olyan összegűek a támogatások, amelyek majdnem teljes egészében biztosítják az önköltségeket. Ezért tudják nagyon olcsón eladni a tejet. „Helyben topogunk, s legnagyobb baj a kiszámíthatatlanság, mert nem tudunk határidőkre alapozni, késnek a bevételek” – mondta a mérnök. Arra a kérdésre, hogy miként látja a székelyföldi állattartás jövőjét, Székely Csaba azt válaszolta, hogy a húsmarha tartására érdemes berendezkedni, mert ehhez nem kell fejőház, meg egyéb drága felszerelés, s jobbak a piaci feltételek, mint a tej esetében.
Bezár a székelykeresztúri vajgyár
Május elsejétől lakatot tesznek a székelykeresztúri vajgyár kapujára, pedig hajdan a jó minőségű termékéről volt híres, de mára már nem tud helytállni a fokozott versenyhelyzetben. 100-150 tejtermelő gazdától nem veszik át a tejet, s mintegy hétezer liter marad feldolgozatlan. Hat olyan településről hordták ide a tejet, amely szegény zónának számít a megyében, hiszen Siklódon, Küsmődön, Etéden nagyon sok téesz-nyugdíjból tengődő gazdának jelentett megélhetést a tejpénz. A Lactate Hargita cég egy évvel korábban még 120 alkalmazottat foglalkoztatott, de mára ez 35-re csökkent, akiket szintén elküldenek. A cégtulajdonos nyilatkozata szerint veszteségessé vált a feldolgozás, de ha javul a helyzet, akkor újra elindítják a feldolgozó üzemet. Szerinte nem fog a gazdák nyakán maradni a tej, mert a környékbeli más feldolgozók begyűjtik, ha megfelel a minőség.
Új helyzet és összeférhetetlen hagyomány
Románia vidéki népességének aránya 47%. A hagyományokhoz tartozik a vidéki gazdálkodás és az állattenyésztés. A székely falvakban a legfontosabb állat a szarvasmarha, elsősorban a tejelő szarvasmarha. A gazdaságok elsősorban a tejtermelésre vannak berendezkedve. A gazdaság, az életvitel, a napi teendők mind-mind a tehéntartás köré fonódnak, ez áll ma is a középpontban. A falusi parasztgazdaság összetett, komplex gazdasági forma, ami évszázadokon keresztül a háztartások önfenntartását szolgálta. Napjainkban ezek az önellátó gazdaságok az uniós elvárások miatt válságban vannak.
A parasztgazdaságok másik jellegzetessége, hogy az állattartás és a növénytermesztés szoros kapcsolatban áll egymással. Szakemberek véleménye szerint a gazdálkodás ilyetén összetettsége a jelenkorban gondokat okoz, hiszen a több ágazatra, több növényfajtára, több állatfajra alapozó gazdaság nem versenyképes. Ugyanakkor, ha a környezet szemszögéből vizsgáljuk a fenntarthatóságot, akkor meglehetősen kedvező képet mutat a hagyományos, székelyföldi, csordázó szarvasmarhatartás.
A fajtát illetően: manapság a székelyföldi szarvasmarhának a 90%-át(!) román pirostarka képezi. Ez siementhal típusú tehén, tehát vegyes hozamú. A piros fríz és fekete fríz összesen 1%-át teszi ki az állománynak, a maradék 9%-ot pedig a keresztezett félvérek (hibridek) alkotják A falusi gazdálkodók általában a saját születésű borjaikat nevelik fel és használják tejtermelésre, ami nagyon alacsony hozampotenciált jelent számukra. Romániában a tejtermelés zömét adó kistermelők nem vettek új, magasabb hozamú fajtaállatokat, elsősorban anyagi okokból, de a tájékozatlanság is nagy szerepet játszott, valamint, hogy nem volt rá szükség. A székelyföldi termelőknek a tej összcsíraszáma és a szomatikus sejtszám előírt határértékeinek betartása jelent gondot. Az összcsíraszám alacsonyan tartásához a megfelelő fejési technológián kívül hűtésre van szükség, ami szinte egyáltalán nem jellemző a parasztgazdaságokban. A kisméretű tejtermelés fenntartható, de az értékesítés csak úgy lehetséges, ha az állattenyésztők fokozatosan elfogadják, alkalmazzák a szigorú EU-s előírásokat. Ez nagyon nehéz feladat, mert az új helyzet összeférhetetlen a hagyományokkal. A kistermelők csak úgy tudnak versenyképessé válni a piacon, ha változtatnak számos gyakorlaton (pl. fémzárolt vetőmagokat szereznek be, növelik az abraktakarmány termelését, magasabb hozampotenciállal rendelkező teheneket vásárolnak). Ezen kívül fejleszteni kell az együttműködési kereteket (pl. géppark létesítése, közös beszerzés-értékesítés, szakmai szövetkezetek létrehozása). Ahhoz, hogy a faluban megtermelt terménytöbbletet piacra juttassák, és magasabb bevételhez jussanak a termelők, hatékonyabb szervezésre és magasabb minőségű árura van szükség. Fülöp D. Dénes
