Szabadság, 2010-07-06
„Szinte hihetetlen, hogy e kis falu hány értékes hívõ emberrel gazdagította a közeli városok, az anyaország, sõt egyes tengerentúli református egyház közösségét!” E gondolattal zárta Lukács György helyi lelkész az istentisztelet utáni beszédét a visai református templom elõtt, június 27-én délben. Ezen a napon találkozott a nyugat-mezõségi településen, Visában, az 1950-ben született, és tehát ebben az évben hatvanévesek korosztálya. Létszámuk, huszonhárom fõ (akik közül sajnos hárman már eltávoztak), a ma mintegy hatszáz lakost számláló közösségben megirigyelhetõ .
A kitûnõ hangulatot a jelenlévõknek az eredeti mezõségi népzenét, az Európa-szerte híres magyarpalatkai cigányzenekar biztosította. A korosztály háziasszony tagjai nem csak a mulatozásban, táncban, hanem a kalács- és kenyérsütésben, töltött káposzta fõzésében is jeleskedtek.
„Szinte hihetetlen, hogy e kis falu hány értékes hívõ emberrel gazdagította a közeli városok, az anyaország, sõt egyes tengerentúli református egyház közösségét!” E gondolattal zárta Lukács György helyi lelkész az istentisztelet utáni beszédét a visai református templom elõtt, június 27-én délben. Ezen a napon találkozott a nyugat-mezõségi településen, Visában, az 1950-ben született, és tehát ebben az évben hatvanévesek korosztálya. Létszámuk, huszonhárom fõ (akik közül sajnos hárman már eltávoztak), a ma mintegy hatszáz lakost számláló közösségben megirigyelhetõ .A közös születésnap megünneplésének gondolata kizárólag belsõ indíttatásból született. A közel kétéves elõkészületekhez, az események összehangolásához olyan szervezõre volt szükség, mint amilyen a korosztály „lelke”, Nagy Dániel. Igaz, támogatóra talált az összes ötvenévesekben, fõleg Kakasi Mihály helyi vállalkozóban, aki a közösségi terem felújításában jeleskedett.
A résztvevõk nagy része természetesen magával hozta a családtagokat is, a leszármazottakat, így szûknek bizonyult az õsi templom, majd a közösségi terem is. Az esemény külön színfoltja volt a helyi „íróavatás”. Ördög Papp János nyolcvanéves helyi lakos ugyanis erre az alkalomra idõzítette a Visszanézés az elmúlt évekre címmel megjelent könyvének a bemutatását. A prózaírói és rajztehetséggel megáldott idõs ember az általa megélt és írásban rögzített apró epizódokat mintegy kilencven rajzzal illusztrálta, sõt, mivel harminckét éve református kántor, munkájához egy, a saját orgonajátékát, egy karácsonyi éneket és köszöntõjét tartalmazó CD-lemezt is mellékelt.
A kitûnõ hangulatot a jelenlévõknek az eredeti mezõségi népzenét, az Európa-szerte híres magyarpalatkai cigányzenekar biztosította. A korosztály háziasszony tagjai nem csak a mulatozásban, táncban, hanem a kalács- és kenyérsütésben, töltött káposzta fõzésében is jeleskedtek.Nagy Dániel szervezõ a nyitóbeszédben megemlékezett az elhunyt osztálytársakró l, falubeliekrõl, a még élõ vagy „eltávozott” oktatókról, majd így zárta gondolatait: megmaradásunk, identitásunk megõrzése e kis magyar „szigeten” hagyományaink, táncunk, viseletünk, zenénk, szokásaink – egyszóval kultúránk megõrzésében rejlik. Igyekezzünk mindezt megtartani és lehetõleg továbbadni!
Szerencsére Visában minderre van indíttatás, lehetõség és remény.Kiss Géza
,
