Megjelent az Erdély.ma-ban[ 2010. július 05., 00:54 ]
Egy újságcikknyi terjedelemben nem könnyű feladat belevágni annak tisztázásába, hogy a demokrácia vajon mit jelent és mit is tehetünk érte. Ami biztos: legitimitás és a jó döntések jó időben való meghozatala nélkül nem megy.
Definíciós nehézségek A demokrácia jelentése ugyanis eltérhet, makro- (nemzet, ország), és mikroközösségenként (kisebbség), sőt egyénenként is. Ez azt jelenti, hogy a magyar nemzet különböző részei (pl. erdélyi, délvidéki, kárpátaljai magyarság) számára a „demokrácia” kifejezés nem feltétlenül ugyanazt jelenti, mint ahogy egy-egy közösségen belül is eltérő egyéni gondolatokat találunk. Minél heterogénebb és minél nagyobb létszámú közösséget vizsgálunk, annál kevésbé lehet pontosan megragadni a demokrácia mibenlétet.
Mégis vannak olyan pontok, amelyek mentén megérthető a demokrácia, s az is, hogy mi, hétköznapi állampolgárok hogyan tehetünk érte, illetve saját magunkért.
Legitimitás és/vagy legalitásMagyarországon a rendszerváltás utáni időszakra tekintve elmondható, hogy a demokrácia a szabadság és (jogi) egyenlőség értékeinek – időszakonként némileg eltérő – egyvelegén alapul. Mégis, ez elmúlt 10 év azt mutatta meg, hogy a legfontosabb alapfogalma a legitimitás.
Ennél a pontnál pedig muszáj egy kis kitérőt tenni. Meg kell ugyanis különböztetni a legitimitás és a legalitás fogalmát. A klasszikus definíció szerint legitimnek akkor tekinthető egy politikai elit, ha van mögötte tényleges társadalmi támogatottság. A legalitás pedig nem más, mint a törvényesség: amennyiben egy politikai szituáció megfelel a törvényeknek, az legális. Ebből világosan következik az is, hogy a legalitás és a legitimitás nem feltétlenül fedik egymást.
A demokrácia által a különböző társadalmi folyamatok számára biztosított tág működési keret természetesen fontos, de ez még nem minden. A demokrácia legitimációjának alapfeltétele az, hogy a politikai elit által előállított és fenntartott társadalmi környezetet az állampolgárok elfogadják. Ez az „elfogadás”, vagy másképpen megfogalmazva a demokratikus rendszer legitimitásának alfája tulajdonképpen nem más, mint annak elismerése, hogy a politikai és a (nagy részben politika-vezérelt) civil társadalmi, gazdasági stb. folyamatok a polgárok számára megfelelőek, vagy legalábbis nem mutatnak rossz irányba – a minimális kivételtől eltekintve.
Liberális demokráciákban – mint amilyen a magyarországi politikai berendezkedés (volt eddig) – sokszor adódott konfliktus abból, hogy egy többé-kevésbé törvényesen működő hatalom nem ismerte fel azt, hogy politikája nem legitim (illegitim) a magyar állampolgárok számára. A jog így megnyilvánuló kizárólagossága háttérbe szorította a fentebb említett legitimitást, amelynek következtében Magyarországon nagyon gyorsan átalakult a pártrendszer, illetve végérvényesen megváltoztak társadalmi folyamatok.
Ilyen képlékeny keretek között nem csak a politikai eliten, de a polgárokon is nagyobb felelősség van. Magyarországon a képlékeny demokratikus keretek megszilárdulásához az ő közreműködésükre is szükség van, így a politikai vezetés, a magyar állampolgárok és a magyar nemzetbe tartozók számára kell, hogy lehetőség nyíljon az új keretek közös kialakítására.
Polgár, mester, demokrácia Ki mit tehet a(z új) demokráciáért? Az állampolgárok „feladata” ebben nem más, mint „élni a lehetőségekkel” – természetesen úgy, hogy az lehetőleg ne legyen senki kárára. A szabad utazás, a külföldi termékek hozzáférhetősége, a kereskedelmi bankok rendszere, a szabad véleménynyilvánítás, szabad gyülekezés, a különböző kultúrák egymás mellett élése, a többségi kultúra vezető szerepének elfogadása, a civil szerveződések mind a demokrácia velejárója, ami azonban felelősség is, hiszen ezekkel élni kell tudni.
Például: hiába lehet voksolni a választásokon, ha nem járulunk az urnák elé, s inkább otthon zsörtölődünk, hogy milyen rossz sorsunk van, mert emelik az adót, jönnek a megszorítások, a közbiztonság romlik, a politikusok meg nem tesznek semmit. A demokrácia önmagában nem megoldás, csupán lehetőség. Lehetőség, hogy figyelmeztessük a döntéshozókat arra, hogy valamit nem csinálnak jól/jól csinálnak. Van sajtó, egyre erősebb és befolyásosabb a webkettő, csak körül kell néznünk a házunk táján, s ha nem csukjuk be a szemünket, akkor sok olyan lehetőséget látunk meg, amivel a saját sorsunkat a kezünkbe vehetjük.
A vezetőknek mindenekelőtt a vezetettek számára elfogadható, ugyanakkor progresszív, az újabb és újabb kihívásoknak megfelelő kereteket kell teremteni, figyelembe véve a szükségszerűségeket és a lehetőségeket. Röviden: a jó döntéseket jó időben kell tudniuk meghozni azért, hogy a politikai vezető elit sem a polgárokkal, sem a politikai/szakmai elvárásokkal ne kerüljön szembe.
Mosópor, véleményszabadság A demokrácia a szükséges eszközök/cikkek autoriter, vagy totális rendszereknél szélesebb skáláját hivatott biztosítani. Van, akinek ez mosóport és kamatmentes hitelt, van, akinek gyorséttermeket, van, akinek gyülekezési szabadságot jelent. A lényeg – hangsúlyozottan: elméletileg – az, hogy mindenki megtalálja a maga számítását, illetve a saját szabad akaratának megfelelően, de a közösségi érdekeket is figyelembe véve tehessen a saját, ezáltal a közössége, a nemzete jövőjéért. Még az is, aki számára a demokrácia inkább kritika tárgya.
Az, hogy a gyakorlat esetleg sokszor mást mutat, az nem feltétlenül a demokrácia hibája.Kőrösi Viktor Dávid A pályázatunkra beküldött írás.
Cím: palyazat@erdely.ma Beküldési határidő: 2010. július 31.
Megjegyzés
Érdekes kezdeményezésre érdekes visszajelzés. Gratulálálunk a szerkesztőségnek (Erdélyi Polgár)
