Az Erdőhegyi Mezőgazdasági Társulás farmján a kapu közelében lévő gabonaszárító zümmögő berendezéseiből gőzfelhők emelkedtek a magasba. Amint Szabó Zoltán agronómustól, a társulás elnökétől megtudtuk, folyamatosan aratják a kukoricát, aminek azonban igen magas, 18-20% a nedvességtartamuk. Mivel ilyen magas nedvességtartalommal nem lehet sem értékesíteni, sem tárolni, kihasználva a meglévő szárítóberendezésüket, a tároláshoz szükséges 14%-ig kiszárítják a szemes kukoricát. Igaz, ezáltal nő a termény önköltsége, de hát más választásuk amúgy sem igazán lenne. A szárítójuk 3 óra alatt 10 tonna szemes kukoricát képes az igényelt nedvességtartalomra megszárítani. Amikor a jelenleginél több, magas nedvességtartamú kukoricájuk volt, a szárító megszakítás nélkül dolgozott. Most viszont csak naponta 3-4 adag, mintegy 30-40 tonna gabonát szárítanak meg. Idén 180 hektár kukoricájuk van, amiből a látogatásunkig 30 hektárt arattak le. A betakarítással olyan ütemben haladnak, ahogy a szárító a termést tárolható állapotba tudja hozni. A termés mennyiségét nagyban befolyásolta az esős időjárás, minek következtében a társulásnak szinte egyetlen olyan parcellája sem volt, ahol kisebb-nagyobb foltokban nem állt volna a víz. Szabó Zoltán elégedett lenne, ha a hektáronkénti átlagtermés 6 ezer kiló körüli szemes kukorica lenne. A sokévi időjárás ugyanis megmutatta, hogy a helybeli földeken szárazságban jobban boldogulnak, mint túl nedves időjárás közepette. Idén kicsit hamarább hozzáfogtak az őszi vetésekhez, mint általában. Kenyérbúzából 230 hektárt, 60 hektáron takarmánybúzát vetettek, de 30 hektáron korai hibrid-rozzsal is próbálkoznak. Állítólag ez a gyengébb adottságú földeken is terem. Ha az időjárás megengedi, további 20 hektár búzát még szeretnének elvetni. Az utóbbi években általában 300-370 hektár őszi kalászosuk volt. Tavaszra még kukoricát és napraforgót szándékoznak vetni, még akkor is, ha a sok tavaszi eső miatt a napraforgót nem sikerült talajba juttatni. A kukorica betakarításával csak olyan ütemben haladhatnak, ahogy a szárító képes azt átdolgozni, ugyanilyen ütemben halad az őszi mélyszántás is.
Milyen osztalékra számíthatnak a földtulajdonosok?
A velük megkötött szerződésben, a talajminőség függvényében, hektáronként 400-600 kiló szemes gabona osztalék van rögzítve. A vállalt mennyiséget nagyjából idén is teljesíteni tudják, habár a napraforgó nem termett. A földtulajdonosokat nem hagyhatják osztalék nélkül. Kisjenő-Erdőhegyen a föld hasznát igen megcsapolja a hektáronkénti több mint 90 lejes földadó, amit a városi státus miatt duzzasztották az átlagos vidéki földadó 2,2-szeresére, noha a termőföld gyenge minőségű. Ezen túlmenően, az átlagos falusi termesztési viszonyokkal szemben, Erdőhegyen a parcellák nagyon szét vannak szórva. Nagy távolságokat kell megtenni a földművelés érdekében, nagy forgalom közepette. Lassan haladnak a járművekkel, amelyeknek egy óránál tovább kell közlekedniük, hogy dolgozhassanak. Az indokolatlanul magas földadónak egy jogász közbenjárásával kellene utána nézni, mert az mindenkit sújt, a tulajdonosok fizetik.
Szabó Zoltán elismerte: az osztalék nem olyan sok, de maga szívesebben gazdálkodna I. osztályú földeken, ahol jóval több osztalékot lehetne adni. Itt viszont a megművelt földterületnek több mint a fele II. vagy III. osztályú, tehát sokkal gyengébben terem. Idén a napraforgóföld egyáltalán nem termett, azon elvégezték a talaj előkészítő munkákat, miközben a föld pihent. A tulajdonosaik viszont megkapják a rendes osztalékot.
Tavaly csökkentették a szarvasmarha-állományt, amely jelenleg a 15 fejőstehénnel, az üszőkkel és a növendékekkel együtt 40 fős. Jövő nyárára vissza akarják a fejősök számát szaporítani 25-30 főre, mert érezhetően hiányzik a társulás bevételéből a napi 500-600 liter tej ellenértéke.
