Habár az írott- és az elektronikus sajtó egy igen jelentős része igencsak vonakodik hírt adni a Magyar Polgári Párt (MPP) Kolozs megyei, vagy kolozsvári szervezeteinek tevékenységéről (elvégre az 1989-es fogadkozások már igencsak feledésbe merültek, amikor váltig arra esküdöztek a sajtósok, hogy ezután már tényleg csak az igazságról fognak írni), mégis igencsak jó visszhangot kapott a magyar gazdák körében a párt Gazdasági és Vidékfejlesztési Szakosztályának lelkes és szakszerű tevékenysége.
Örömre ad okot, hogy mára már egyre szélesebb körben ismert az a gazdasági és vidékfejlesztési program, amelyet a szervezet szakemberei terveztek meg és léptettek életbe a magyar gazdák és a vidéki magyar közösségek valós támogatására, egy hossztávú és életképes gazdasági fejlődés megteremtése érdekében. Az önzetlen munka eredményeként a Gazdasági és Vidékfejlesztési Szakosztály tagjai Erdély 9 megyéjében már több mint 1000 gazdát szólítottak meg, akik nagy megelégedéssel csatlakoztak a kezdeményezéshez. Hozzávetőlegesen már 100 gazdával közösen sikerült elindítani különböző mezőgazdasági és vidékfejlesztési projektet, amelyek nemcsak szép eredményeket hozhatnak, de biztos jövőképet is adhatnak a kezdeményezőiknek. Sok gazda leplezetlen őszinteséggel vallotta be, hogy az elején igencsak kétkedéssel fogadta a program ötletét, hiszen az elmúlt 20 évben nemhogy valamiféle gazdasági jövőkép kialakítására nem kaptak segítséget, de még semmiféle támogatást sem remélhettek gondjaikra. ĺgérgetések azok voltak bőven (úgy választások közeledtével), de utána már tenni senki sem akart értük, s inkább csak kerülgették a vidék problémáinak megoldását.
Szóval, most már végre valami megmozdult az erdélyi magyar gazdák életében és sokan reménykedve néznek a jövőbe. Nem alaptalanul, hiszen van akarat, megfelelő szaktudás, kidolgozott program és ütemterv, s lassan gyarapodnak az erőforrások is. Olyannyira beindult ez a program, hogy még a Szövetségiek figyelmét is igen felkeltette. Igaz, az elmúlt 21 évben abból a rengeteg pénzből amit ők az erdélyi magyar polgárok „hátán és nevükben” megszereztek, eddig aligha jutott valamicske is a magyar gazdáknak, de most már nagyon kezdtek érdeklődni. Konkrétan, Kolozs megyében már 3 gazdának is igyekeztek megnyerni a kegyeit, mindenféle támogatást ígérgetve, s főleg pénzt emlegetve. A magunk részéről csak örülni tudunk, hogy végre felkeltette figyelmüket a vidék és ennek igen összetett problémái. S őszintén reméljük, hogy nemcsak az előbb említett 3 gazda támogatására jut majd erejük, hanem az egész erdélyi gazdatársadalom gondjaira is tekintettel lesznek. Mert úgy tűnik, hogy sokan csak a saját zsebeik megtömésével voltak szorgosan elfoglalva. Aztán, még a 15-25%-os fizetés csökkenéseket is megszavazták buzgóan, tovább rontva a kiskeresetűek, a gazdák, a nyugdíjasok, vagy állami alkalmazottak életkörülményeit. Az erdélyi magyarság gazdasági fellendítésére és megerősítésére ezalatt pedig még csak halvány elképzeléseik sem voltak, nemhogy kidolgozott, hosszútávon életképes tervük legyen. Nem csoda tehát, hogy a nehéz életkörülmények és kilátástalanság miatt sokan éppen külföldre távoztak. Ezalatt pedig a Szövetségből igen sokan a „zsíros” állások és politikai pozíciók megszerzésében könyököltek.
De ha az MPP Gazdasági és Vidékfejlesztési Szakosztályának a tevékenysége ennyire felkeltette a figyelmüket, s a hatalom elvesztésének a rémképe gyors kapkodásra késztette a pártkatonákat, akkor igencsak megérte, hogy az ellenzéki Magyar Polgári Párt megjelent a közéletben. Mi a jövőben is nagyon örülnénk, ha tevékenységünk hasonló reakciókat váltana ki belőlük, s a saját érdekeik helyett végre annak a közösségnek a valós gondjaival is foglalkoznának, amelynek oly sokat ígérgetnek.
Keizer Róbert,
A Magyar Polgári Párt kolozsvári elnöke
