Elszántabban nemzetiségi jogainkért – Gondolatok egy érdekképviseletről

http://erdely.ma/publicisztika.php?id=108825&cim=elszantabban_nemzetisegi_jogainkert_gondolatok_egy_erdekkepviseletrol
2012.01.21

A nemzeti etnikai kisebbségi lét hangosabb és hatásosabb artikulálása, az asszimilációs tendenciák elleni fellépés alapvető emberi jog. Ehhez azonban nem elegendő csupán a jó akarat és bátorság, hanem az európai szintű meghallgatás érdekében tudni kell használni az európai megszólalás billentyűzetét.

Vajon mi az oka annak, hogy Szlovákiának sikerül a magyar állampolgársági törvény állítólagos veszélye miatt európai szintű riadót fújnia anélkül, hogy ők maguk kritika alá kerülnének nyílt rasszista és alapvető EU-jogot sértő saját rendelkezésük miatt, miszerint azon személyeknek, akik idegen ország állampolgárságát felveszik, szlovák személyi igazolványuk elvesztésével kell számolniuk? Ennek oka az EU-n belüli nyelvezet tökéletes ismerete. Amíg a magyar kormány és a magyar, az anyaországon túli kisebbség képviselői állandóan, precízen a jogi finomságokat kívánják hangsúlyozni, addig más körök egészen egyszerű és tudatalatti kifejezéseket alkalmaznak, melyekkel bár a szakmai vitákat nem, de a marketingszempontból oly fontos média fennhatóságot megnyerhetik. Ezek után minden állampolgársági joggal, médiatörvénnyel, alkotmánnyal kapcsolatos tény helyreállítása ellenére nem lehet kikerülni a diszkrimináló, alattvalóvá válási folyamat szívó hatásából. Ez az ördögi kör csak akkor törhető át, ha megértjük, hogy milyen hangon kell európai szinten artikulálni a pozitív figyelemfelkeltés érdekében. Az ehhez használatos nyelvet Franciaor­szágban és Németországban fejlesztették ki, és jelentősen különbözik a Magyar­országon használatostól. Míg utóbbit az udvariasság, visszafogottság és a részletekre való túlzott törekvés jellemzi, addig előbbi plakatív leegyszerűsítésekre és nagy hatású jelszavakra épít – és ezek hatnak.

Tetszik, nem tetszik, de az Európában vitatott témák hatáshatalmát tudomásul kell venni. És éppen itt nyílik nagy lehetőség az erdélyi magyar kisebbség számára. Meg kell végre tanulniuk helyzetüknek az egész kontinenssel való megismertetését. Az erdélyiek a rendszerváltás óta túlságosan sokat foglalkoztak magukkal. 

Sajnálatos és jellemző, hogy a húsz éve fennálló nyílt társadalmi rendszer ellenére Magyarországon és Románián kívül alig akad európai ember, kinek ismeretei lennének Erdély különleges történelmi és etnikai helyzetéről. Itt az ideje az Erdély, illetve a Székelyföld márka népszerűsítésének. A SIC védjegynek olyan tulajdonnévvé kell válnia, mely egyediséget és összetéveszthetetlenséget jelent. Hol figyelhetők meg ezzel kapcsolatos törekvések? Testvérvárosi kapcsolatok és alapítványok célzott létrehozása, valamint turisztikai programok által széles körű tudatosságot kell teremteni az európai porondon. Csak ezután állhat fenn annak lehetősége, hogy bizonyos bukaresti érdekeltségek óvatosabbak legyenek.

Eme – önmagukban véve könnyű – utak bejárása érdekében Erdély magyar politikusainak is tudomásul kell venniük azt a fontos tényt, hogy ők nem szokványos román államemberek. Ők elsősorban a kisebbségvédelem képviselői. Az ő politikai karrierjük célja nem lehet Bukarestben a rosszul értelmezett megbízhatóságért kitűzött érdemrend elérése. Minden tevékenységüket az általuk képviselt kisebbség polgári és emberi jogainak védelme alá kell vonniuk. Mert egy kisebbségi párt politikusa egyidőben mindig védenceinek kulturális harcosa is. Aki közülük ezt tudatosítani képes, az érteni fogja, hogy mikor lehet fájdalommentes kompromisszumokba bocsátkozni, és mikor kell keménynek maradni. Mivel ők nem a klasszikus értelemben vett állampolitikusok, hanem úgymond védelmezők és segítők, ezért sokkal kevesebb időt és energiát kellene fektetniük olyan döntéshozatalokba, melyek nem érintik az általuk képviselt kisebbséget. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek a döntéshozatalok ne lennének fontosak, de megnyugodhatunk abban, hogy elegendő mennyiségű román párt és érdekeltségi kör áll rendelkezésre, melyek ezekkel a gondokkal foglalkoznak. Koncentráljanak inkább szakterületeikre, hogy keresztülvihessék az oda tartozó követeléseket. 

Egy politikai póker alkalmával nem szabad a befektetett munkát és vétójogokat a kisebbséget nem érintő kérdésekre elpazarolni, hanem meg kell azokat spórolni a valóban fontos témák­ra. Csak ilyen irányú következetességgel és szilárdsággal érhető el a nagy cél, az autonómia. Meg kell érteni azt, hogy Erdély, Székelyföld ügyein kívül eső témákban nyugodtan köthetők komp­romisszumok. Túlerőltetésnek ez ügyekben helye nincs, hanem sokkal inkább minden erőt a fenti magasztos és alapvető célokba kell fektetni. Lehet, ez oda vezet, hogy eggyel kevesebbszer lehet ünnepi bankettek alkalmával a bukaresti piros szőnyegen sétálni, de éppen ezt kell elfogadni. Mert bármilyen kényelmetlen is, a sors a kisebbségi képviselőséget osztotta rájuk – mégpedig jóban és rosszban.

A következmények ezek után egyszerűen fogalmazhatóak. Minden tevékenységet annak kell alávetni, hogy mi az, ami a képviselt kisebbség életét megkönnyíti és fejlődését biztosítja. A magyar nyelvű felsőoktatás és a következetes, nem csak esetenkénti magyar nyelvű táblaállítás és feliratozás csak legszembetűnőbb példák. Borzalmas tény, hogy rendészeti és jogi hivatalnokok széles köre nem beszél magyarul, és kimondottan az elbizonytalanítás céljából küldték őket Szé­kelyföldre. 

Ez a diszkrimináló helyzet azonnali, európai szintű megismertetésre és megszüntetésre vár. Egyidőben utalni kell a mesterséges régiók tervezett létrehozása általi kényszer asszimilációra és kulturális alárendeltségre irányuló törekvésekre is. Ezen jelenség ellenhatásaként, a szubszidiaritás szellemében a megyék és városok felelősségét kell megerősíteni. Több feladatot, kompetenciát és mindenekelőtt hivatali hatalmat kell nekik adni – az alárendelő jellegű és egy 21. századi demokratikus országhoz nem illő prefektúrákat meg kell szüntetni. A gazdasági politikát is azon alapgondolatokhoz kell igazítani, hogy a saját régiónak mi a jó. Mert csak azok a családok vernek itt gyökeret, illetve maradnak helyben, melyeknek gazdasági biztonsága adott, hogy aztán továbbadják kulturális identitásukat és erősítsék azt az országot, melyben születtek.

Ennek a gondolatnak mindent alá kell vetni. E magasztos célokat követve tudatossá válik, hogy az RMDSZ és az MPP közötti önző hatalomjátéknak nincs létjogosultsága. Amíg egy városi és megyei szintű konkurencia jó hatású és üdvözölendő, ráadásul még a választási részvételi arányt is növeli – a parlamenti választások alkalmával feltétlenül szükséges a kompromisszum megtalálása. A személyes érzelmek és csalódások ellenére: a közös sors megparancsolja a kibékülést, és ezáltal egy közös és erős magyar listát. Kisebbségi képviselőként ugyanis mindennél jobban ellen kell állni a politikai intrikák édes csábításainak.

Eljött a mentalitásváltás ideje. A politikai képviselőknek jobban, mint valaha, a veszélyeztetett kisebbség megóvóinak és támogatóinak kell tekinteniük magukat. Ebben a szellemben és csakis ebben kell munkájukat végezniük. Akkor sok minden könnyebbé válik, és a közös cél, az élhetőbb és autonóm Székelyföld, is elérhető lesz.Vida Péter, Háromszék 

A szerző, Vida Péter német - magyar állampolgár, 1983-ban az egykori NDK-ban született. Több évet élt szüleivel a Zala megyei Nagykanizsán. 2003-óta egy Berlin közeli városnak, Bernaunak városi képviselője. 2008 óta megyei képviselő Barnim megyében. 

A Branden­burg-i Egyesült Polgári Mozgalmak (BVB / Freie Wähler) regionális párt elnöke. Nagy előszeretettel és minden lehetőségét kihasználva lép fel a Kárpát-medencei magyar kisebbségek érdekében. Ezt elősegítendő és az ottani állapotok németországi politikai körökben és sajtóban történő ismertetése végett évente különböző régiókba utazik. 2010 óta ügyvédként ténykedik Berlinben.

Megjegyzés

E cikket olvasva valóban az az érzése az embernek, hogy az anyaországbeliek illetve a hazaiakon kívül a nyugatiak nem nagyon ismerik az erdélyi sajátosságokat. 

Sajnos viszont, hogy ez a cikkírójáról is elmondható. Ö is csak részben vagy inkább egyoldalúan ismer bennünket. Egy olyantól, aki az egyesült polgári mozgalmak elnöke nem kimondottan tudjuk elfogadni azokat a megállapításokat, amivel éppen a "testvérpárt"-nak számító MPP-t illeti. Köztudott, hogy az MPP ellenzéki szerepkört vállalt magára s mint olyan az a dolga a pozitív kritika mentén és egy alternatíva felmutatásával éljen! 

Sajnos rosszul látja a cikkíró a dolgokat mert nem lehet "az RMDSZ és az MPP közötti önző hatalomjátékról" beszélni! A Szövetség mindig is kormányban vagy kormányközeli volt, míg az MPP-nek nem adatott meg ez! Tehát helytelen felvetések mentén nem reálisak a megállapításai. 

Annak ellenére, hogy elmúlt 22 év a szövetségi vezetés nem tudott - vagy nem akart - egy reális gazdasági megoldást az asztalra tenni, csak mindenféle ígérgetések hangzottak el amelyet mindenfele fenn hangon kihirdették - főleg a választási években -, s aztán nem még teljesítették azokat. Azzal elégedettek meg, amit a közpénzből az éppen hatalmon levő kormánypárt gazdasági faktorainak "leosztottak", lásd alap nélküli utak aszfaltozása, vagy még az is megtörtént, hogy a falu utcáin csak a szegélyköveket helyezték le, amit aztán a választások elmúltával "csendben" felszedettek...

Nos, ezúton egy meghívást teszünk közzé, amelyet a Vida elnök úr részére tesz közzé a kolozsvári MPP Gazdasági és Vidékfejlesztési szakosztálya s amelyben arra kérik hogy látogasson el az annyira rosszul értelmezően politikát űző testvéri polgári alakulathoz, hogy megismerhesse a valóságot és hogy ne a televiziós vagy sajtós hírek alapján hanem a reális képek lereagálása után alakítsa ki a véleményét. A szakosztály vezetők szívesen elvezetik a Tündérország tájaira, mert nemcsak Székelyföld van elnyomva. A SIC márkanév helyes használata még nem oldja meg a gazdasági problémákat! Természetesen a szakosztály vezetői erről is szívesen elbeszélgetnének a Vida Péter elnök úrral!

Ugyan akkor ki kell jelentenünk, hogy a polgáriak soha semmilyen körülmények között sem akarnak politikai pókerrel foglalkozni, a reális veszély nem az elszántság hiánya hanem az alulfejlett gazdasági mutatókban keresendő,amiért szívesen venné a népközösségi vállalkozó, ha az brandenburgi zónában partnereket hozna magával, amikor is idelátogatna.

A szakosztályi vezetők elismerik és köszönik az BVB/Freie Wähler elnökének az eddigi politikai és sajtós  segítségét és örömmel fogadnák ha Kolozsvárra is ellátogatna. (Erdélyi Polgár)