Üzenetek hava

http://www.nyugatijelen.com/allaspont/uzenetek_hava.php
Csütörtök, 2012. január 19., 18.38

Szilveszter a fogadkozások napja, január meg a mérlegkészítés és tervezés hava.

A romániai létkeretet Péter László kolozsvári egyetemi oktató, szociológus a napokban így határozta meg: „hónapok óta a népesség közel kilencven százaléka úgy gondolja, hogy a dolgok rossz irányba haladnak, a vezetőkbe (és a politikai osztályba) vetett hit alig éri el a tizenöt százalékot, tíz emberből nyolc szerint embertársainkban nem lehet megbízni, minden ötödik ember szegény”.

A hazai magyar történések követője és olykor cselekvő részeseként olvastam Bognár Levente (5-e), Kelemen Hunor (12-e), Király András és Markó Béla (16-a) évértékelő nyilatkozatait.

Bognár Levente június óta elnöke az Arad megyei RMDSZ-nek. Évértékelőjében az oktatási hálózat erősítése és bővítése prioritásként szerepelt, bár a szervezetnek egyetlen oktatási intézménye sincs. Egyik legnagyobb feladatuknak nevezte a választókhoz való közelkerülést, de a távolság okairól nem szólt. Számára a legfontosabb esemény a népszámlálás volt, de két hónappal annak lezárta után az aradi eredményéről semmit sem közölt bár ő a város alpolgármestere.

Szervezetének minden magyar „számít”. Szerintem viszont magyarnak lenni jó.

Konzultáltak. Ők tudják kivel. Elnököt is választottak, Pécskán, de aligha tudja az olvasó, hogy kit.

Örülök, hogy az életminőség kiemelten fontos kérdés számukra. Ezt a fizetés- és nyugdíjcsökkentéseken, az egészségügyi vizitdíj kifizetésekor érezhetjük, de a légkörbe jutó cián belélegzése se lesz javunkra. Fontos a Kamaraszínház, hiszen a majd húszezer aradi magyar gyakran vesz részt az előadásain.

Csak sejtem, hogy kikre célzott, amikor a „már az ötödik politikai pártnál kötöttek ki”-ket vagy az „egyéni célokat követnek”-eket emlegette.

Megnyugtat, hogy nem önmagát, hanem az Arad megyei magyar közösséget képviseli, az már kevésbé, hogy szervezete támogatottságát 1990-ben 38 145, de 2008-ban már csak 12 897 tulipánra nyomott pecsét jelentette.

Amikor a megyei elnök mozgósító üzenetek kiviteléről szólt, vajon emlékezett-e az iménti számokra? Tényleg elég az üzenet? Fontosnak nevezte, hogy ne osztódjanak tovább a magyarok szavazatai, de azért csak annyit tett, hogy találkozott utcán, rendezvényeken, de tudja, hogy teljesen új helyzet van, és céljaik eléréséhez a többséggel kell egyeztetniük.

Az Arad megyei RMDSZ-ben az SZKT-tag Király András ugyan úgy megkerülhetetlen, mint Markó Béla az országosban. Nem mellesleg fontos oktatáspolitikai hivatalt visel.

Király illendőségből – is – hagyta, hogy Bognár kövesse. Szerinte kicsit nehezen reagált a szervezet a távozására. Fél év után ő sem érez változást, ami figyelemre méltó.

A szervezet állapota és a pozíciók megtartása közötti kapcsolatot említette, de nem szólt a közösségépítés elhanyagolásáról. Szerinte sem tudják kivinni az üzenetüket. De mi az üzenet? Mindenki pecsételjen a tulipánra, mert majd ők „ha kell sírva, ha kell könnyezve”, de bennmaradnak a kormányban? Változtatni kellene a kommunikáción, mondta, mert nem elég, ha jók, annak is kell, hogy látszanak. Tényleg? Elég lenne csupán szép ruhában kiállni a kirakatba? Csak ennyit érdemel az Arad megyei magyar?

Király őszinte: a fásult választó mérje fel helyzetét, mert az államtitkár túléli, és azt is tudja, hogy ha egyszer kiesnek, akkor nem lesz erejük visszakapaszkodni, és különben is, mindenki vésse jól az eszébe „add meg a császárnak, ami a császáré”.

18 évnyi ilyen RMDSZ-munka miatt apadt a 38 000 szavazat a harmadára. De ők megpróbálnak úgy együttműködni, hogy továbbra is biztosítsák a magyarság képviseletét.

Rájött, hogy elvesztett szavazatokkal képtelenség választást nyerni, a problémáinkat csak mi, magyarok oldhatjuk meg, és erre kell megtalálnunk a közös akaratot. Azonban közös listát csak RMDSZ-logó alatt képzelnek el,RMDSZ-es előválasztás alapján.

Az RMDSZ mostani pókeri tétje: vagy úgy lesz, ahogy ők akarjuk, vagy vesszen minden.

Király szerint a magyarság problémája, hogy a romániai magyar pártokkal meg tudja-e értetni, hogy most együttműködésre van szükség. Különben külön indulnak, hisz rendelkeznek hozzá megfelelő irodákkal, alkalmazottakkal és szervezetekkel. De az 1990-es egymillió negyvenezer szavazatot 2007-re kétszázhetvenezerre fogyasztották, amivel – szerintük – mind a másfél millió magyart képviselik.

Hangsúlyozta, hogy egyetlen lehetőségünk van: közösen tolni a szekeret, amivel maximálisan egyetértek, de ez nem fog menni, ha korbácsot tartanak a kezükben.

A kormányzati jelenlétnek vannak mindannyiunkat érintő vetületei is. Kinek a fizetése, kinek a nyugdíja csökkent miatta. De ahhoz is kellett az RMDSZ, hogy – Ceauşescuhoz hasonlóan–, az önkormányzati választásokat egyszerre szervezzék a parlamentivel.

Az oktatási államtitkár, mi mást tehetne, dicséri az új oktatási törvényt, bár végrehajtására sem pénz, sem akarat. De nő az intézményi szabadság, és a szervezettség egyetlen jelét sem mutató helyiek beleszólhatnak, felelősei lesznek annak, ami az iskolákban történik. Nem ezért, de szeptembertől ismét lesznek iskola-összevonások, leépítések.

Arról egyik politikus sem szólt, hogy mely intézkedéseik miatt fognak rászólni a szülők a gyermekeikre, hogy azok tanuljanak, hajtsák végre feladataikat vagy, hogy mi miatt gondolja napjainkban bárki, hogy érdemes tanulni, tudni, képzettnek lenni? Mert ez a kulcs!

Lehet, hogy meglepődik Kelemen Hunor, ha évértékelője kapcsán azt írom, hogy nem célom az RMDSZ hullájával találkozni, de késztetést sem érzek az együttműködésre, ha ő ilyet feltételez rólam, vagy bárki másról.

A megszorításokkal egyetértő Markó Béla nyugodtan tarthat ostobának, de a tulipánra nyomott pecsétek számának apadása számomra is azt mondja, hogy át kell rendezni a romániai magyar politikát. Akkor is át kell azt rendezni, ha az örökös elnök úr hisz az okos román politikusoknak, akiknek – szerinte – nem lehet érdekük, hogy az RMDSZ-en kívül más magyar párt is létezzen, vagy mert Markó úr nevetségesnek tartja a magyar kormányt azért, hogy Tőkés Lászlót támogatja.

Nem lepett meg, hogy az említettek évértékelőiben sem a magamutogatáshoz, amit kommunikációnak neveznek, sem semmi egyébhez nincs még vázlatos program sem. A legégetőbb tanügyi törvény alkalmazásához sincs stratégiájuk, amely az előnyei kihasználására és a buktatók elleni védekezésre készítené föl a magyarságot.

Igaza volt Frunda Györgynek, amikor azt mondta, hogy az RMDSZ-re eddig szavazó választópolgárok egy része – akik a legtöbbet veszítették, a kórházi kezeléstől a távhőszolgáltatásig és a villanyszámláig – megundorodik a politikai csatározásoktól, és nem megy majd el szavazni.

Úgy látom, hogy az RMDSZ által most járt út az egymás politikai felfalására ösztönöz. Ezt művelhetik a román versenypártok, de az RMDSZ csak akkor, ha a magyar képviselet fölszámolása a célja. Szerintem egymás politikai kioltása nem szolgálja a romániai magyarság ügyét, amelyért az erdélyi jobb- és baloldal kompromisszumkészséges, együttműködő kell hogy legyen. Az erdélyi magyar politikában versengő felek szövetségkötésre vannak ítélve, és aki ezt nem érti meg, vagy képtelen azt elfogadni, az ne politizáljon.

Széchenyi Istvánnak gyakran volt igaza. Ezt is ő mondta: „Nincs nagyobb bűn, mint másokat vezetni, másoknak parancsolni, másokon uralkodni akarni – ahhoz való tulajdon és talentum nélkül.”

Nagy István, az Arad megyei EMNM elnöke