A választásról Erdélyből nézve
Kitenkintő.hu 2010. április 28., szerda
Mivel már a szavazókörzetek megnyitása előtt borítékolható volt a Fidesz győzelme, így az erdélyi magyar politikai tömörülések már a hivatalos eredményhirdetés előtt elkezdhették tervezgetni viszonyukat az új hatalomhoz. Mivel a határon túli magyar közösségeket érintő kérdések nem kerültek a kampány középontjába a kockázat is csökkent
A kialakult politikai helyzet árnyalatai (mint például a kétharmados többség, a pártrendszer átalakulása stb.) kevésbé kötötték le az erdélyi magyar politikai elit, illetve sajtó figyelmét. Az első benyomások a személyes – vagy épp a szerkesztőségi – meggyőződésekhez hűen a lelkesedés és kiábrándultság tengelyén helyezhetőek el. Míg a Krónika napilap április 12-i vezércikkéből kifejezett optimizmus sugárzott a kormányváltással kapcsolatban, addig a Manna.ro publicisztikája a magyar politikai élet szabadesésére hívta fel a figyelmet.
Magyar-magyar körvonalak
Az általános rátekintés mellett két kiemelt téma foglalkoztatja a romániai magyar közéletet. Az első vonulatot a magyar-magyar kapcsolatok képzik, főként a Fidesz és a három erdélyi alakulat, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) valamint a Magyar Polgári Párt (MPP) jövőbeli viszonya. Senki nem kételkedik abban, hogy Orbán Viktor és pártja támogatni fogja a határon túli magyarságot. A kérdés azonban az, hogy melyik szervezeten keresztül?
A Transindex portál tudosítása szerint, Markó Béla, az RMDSZ elnöke levélben gratulált a Fidesznek, és reményét fejezte ki, hogy a két párt szorosabb partnerséget fog létrehozni. A kapcsolatok bizonytalanságát jelzi azonban, hogy a szervezet több hangja is az RMDSZ „előnyösségét” próbálta fitogtatni a Fidesz előtt. Ezt alátámasztandó Markó felidézte a közös Európai Néppártbeli tagságot, illetve a pártja kormányzati pozícióját is.
A Tőkés László vezette EMNT talán ígéretesebb helyzetben van, figyelembe véve a hagyományosan jó kapcsolatát Orbán Viktorral és az új kormánypárttal megkötött stratégiai partnerségét is. Az MPP és vezetője, Szász Jenő is próbálja kiaknázni a „testvéri és természetes szövetséges” győzelmét, ám esélyei – főként a Tőkéssel való viszony súlyos megromlása után – kétesek.
Az úgymond belpolitikai csatározásokon túl azonban az erdélyi magyarság zöme egységes és kiengyensúlyozott megközelítést vár az új Orbán-kormánytól. Ez utóbbinak pedig nincs más választása mint figyelembe venni a helyi politikai realitásokat, az RMDSZ kormánypárti mivoltát, és az MPP jelentéktelen szavazói támogatottságát is.
A második kérdéskör, amely szintén gyakran merült fel az elmúlt hetekben, a szélsőjobb magyarországi megerősödésének hatásait firtatja. A Transindex és az Erdély.Ma által megrendezett kerekasztal-beszélgetés meghivott politológusai egyetértettek abban, hogy Erdélyben kevés az esélye a szélsőjobb koherens politikai mozgalommá történő alakulásának. Feltételezéseik szerint csak a Székelyföldön élő tömbmagyarság körében ölthet formát egy artikuláltabb szélsőséges hang.
A román sziluett
Lévén, hogy a választási kampány során semmi olyan nem hangzott el, amely érdemben fenyegetné a román nemzetállam egységét és szuverenitását, a román nyelvű sajtó szinte teljességel megfeledkezett a szomszédos eseményekről. A lengyel elnök, Lech Kaczinsky tragikus halála is elvonta a figyelemet a magyarországi választásokról. Ennek következtében a főbb sajtóorgánumok csak száraz információként vette tudomásul a végkifejletet. A külföldi információkat belföldi célokra felhasználó megközelítés ebben az esetben is érvényesült.
Az ellenzékhez közeli sajtó (Adevarul) és a szociáldemokraták volt elnöke, Mircea Geoana felemlegette az RMDSZ és a Fidesz rivalizálását, valamint egy Traian Basescu-Orbán Viktor narancsos szövetség lehetőségét, mely az RMDSZ ellen irányulna. A kormánypárti demokrata-liberálisok (az RMDSZ koaliciós partnerei) visszafogottan nyilatkoztak. Theodor Baconschi külügyminiszter szintén felemlegette a néppárti gyökereket. A kettős állampolgárság kérdésében Baconschi kijelentette, hogy a kérdést nem szabad túldramatizálni és túlpolitizálni. E meg bekélő álláspont annak köszönhető, hogy a román állam szintén kísérletezik ezzel az eszközzel a Moldovai Köztársaságban élő román etnikum irányában. A jelenlegi külügyminiszter pedig e kérdésben igen lelkes, ezért álláspontja érthető. A Jobbikkal kapcsolatban nem annyira a szélsőséges veszély, mint inkább egy provinciális büszkeség uralkodott a román sajtóban, tudniillik Romániában jelenleg egy ilyen szervezet sem képviselteti magát a törvényhozásban.
Hogyan tovább?
A sajtóorgánumok monitorizálása után az láhtató, hogy egyfajta várakozó állapot állt elő az anyaország – nemzeti kisebbség – többségi állam viszonyában. Talán mindegyik fél belátja, itt az ideje, hogy a (Rogers Brubaker által is teoretizált) hármas viszonyban egyfajta stabilitás és következetesség álljon be.Pap Szilárd István
Megjegyzés
A cikk még áprilisban jelent meg, de a benne összefoglaltak új gondolatokat ébresztenek bennünk látva a tétovázásokat... (Erdélyi Polgár)
