Egyházmegyei ifjúsági találkozó - A hit és összetartozás tanúságtétele

Megjelent Nyugati Jelen.be Szombat, 2010. május 22., 07.00 A Temesvári Római Katolikus Püspökség keretében működő Egyházmegyei Ifjúsági Központ pasztorális tervében idén is helyet kapott az egyházmegyénk katolikus ifjúságát tömörítő találkozó, amelyre a múlt hét végén került sor. A rendezvényen a temesi, az aradi és a hegyvidéki főesperességből mintegy négyszáz fiatal kapcsolódott be a különböző programokba, az összejövetelnek voltak továbbá szegedi és nagyváradi résztvevői is. Az előzetesen kiadott pasztorális tervnek megfelelően az idei találkozó témája a tanúságtétel volt, központi alakja pedig Szent Gellért, egyházmegyénk védőszentje és első vértanú püspöke. „Feladatunk, hogy Jézust megmutassuk a világnak” Szombaton délelőtt katekézissel kezdődött a napi program. A temesvár-belvárosi Szent Katalin-templomban a dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Házból érkezett Kicsi István jezsuita szerzetes tartott előadást, aki mintegy összefoglalóként a tanúságtételt egy szentségmutatóval szemléltette: a monstrancia, széles talpának köszönhetően, biztosan áll, ahogy a keresztény ember is szilárdan, két lábbal áll a földön. Ugyanakkor Isten felé törekszik, ahogy a szentségmutatónak is kereszt van a tetején. Noha megvannak a saját értékeink – általában a monstrancia is díszes, aranyozott –, életünk mégis akkor teljes, ha Jézus bennünk lakik. “Akár a szentségmutatónak, nekünk is feladatunk, hogy Jézust megmutassuk a világnak. Ellenkező esetben »múzeumkeresztények« vagyunk, akiket éppenséggel meg lehet csodálni, ahogy szép ruhában minden vasárnap elmennek a templomba” – fogalmazott Kicsi István szerzetes, aki a délutáni előadásán a megbocsátásról beszélt hallgatóságának. A Papság Évéhez kapcsolódva az idei egyházmegyei ifjúsági találkozón a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán tanuló teológiai hallgatók is részt vettek, akik ugyancsak előadással készültek. Miért választottad a papi hivatást? – a kérdés nem pusztán kíváncsiságot, hanem érdeklődést hordoz. És mint azt Tomán Zoltán temesvári és Bene Tamás nagyiratosi teológiai hallgató elmondotta, a választ nem is olyan könnyű szavakba foglalni. Ezt csupán érezni lehet – és kisugározni. Merni vállalni, és úgy élni, hogy a környezetük előzetes bejelentés nélkül is rájöjjön: igent mondtak a papi hivatásra. A szombati programban szerepelt még egyórás rendhagyó történelemlecke, amelyet ezúttal Rácz József levéltáros tartott magyar nyelven az egyházmegyei múzeumban, valamint moderntánc-tanulás, továbbá betekintés az internet igencsak változatos világába. A napot kulturális műsor zárta, amelyre a temesvár-erzsébetvárosi Juventus Salvator csoport, a lippai és máriaradnai fiatalok, valamint a Jubilate román nyelvű és a Temesvári Keresztény Magyar Egyetemisták Közössége (TEKMEK) készült jelenettel, modern tánccal. „Legyünk Isten szeretetének tanúi” Így fogalmazott szombaton délután a dómban celebrált liturgián elhangzott szentbeszédében ft. Dirschl Johann általános helynök, majd kiemelte: keresztényi mivoltunkról teszünk tanúságot, valahányszor szeretettel fordulunk embertársaink felé. A vikárius a Jézust követő apostolok és tanítványok mellett hitünk mártír tanújaként említette Szent Gellért csanádi püspököt és Bogdánffy Szilárd nagyváradi főpásztort, akinek októberi boldoggá avatását a temesvári egyházmegyében is megünneplik, hiszen gyermekkorát részben Torontálkeresztesen, részben a Bega-parti városban töltötte, a rangos Piarista Főgimnázium növendékeként. A találkozó záró szentmiséjét a Szent György-székesegyázban excellenciás Roos Márton megyés püspök celebrálta, aki örömmel üdvözölte az egybegyűlt fiatalokat. Ft. Kocsik Zoltán egyházmegyei ifjúsági lelkész pedig szentbeszédében hangsúlyozta: a kereszténységnek kétezer év után is szüksége van tanúkra mind a családban, mind az iskolákban, a munkahelyeken, a mindennapi életben. Maga az a tény, hogy a barátságtalan, hideg, szeles, esős idő ellenére olyan sokan vállalkoztak a találkozón való részvételre, tanúságtétel. És tanúságtétel az önkéntes fiatalok önzetlen segítsége, sokszor hajnalig tartó munkája, a kóruspróbák, amelyekkel a Jubilate és a TEKMEK, valamint a Gerhardinum Katolikus Líceum énekkara készült a szentmisékre, a csoportvezetők bekapcsolódása, a fiatalok éjszakai felügyelete a bentlakásokban, a reggelit és vacsorát jelentő élelmiszercsomagok elkészítése és kiosztása, az egyes helyiségek és termek előkészítése, majd kitakarítása. Búcsúzásul hadd jegyezzük meg: a találkozó hangulatát a kellemetlen, őszies idő sem tudta elrontani, hisz ahol négyszáz fiatal jelen van, ott a jókedv, az ismerkedés, a barátkozás öröme sem hiányzik. És folytatást ígér. Sipos Enikő