Megjelent az Erdély.ma-ban [ 2010. július 07., 07:48 ]
Bartha János burgonyatermesztésből doktorált
A sepsiszentgyörgyi Solfarm Kft. adminisztrátora, Bartha János több mint tíz éve dolgozik magánvállalkozóként. Étkezési-, vetőmag- és ipari feldolgozására szánt burgonyát, valamint búzát és kukoricát termel, újabban repcével bővült a választék. A megművelt terület szerint a közepes farmok közé sorolható a Szépmezőn elterülő farm. A termelővel arról beszélgettünk, hogy a mezőgazdaságban is ugyanúgy kell-e követni az újdonságokat, mint a számítógépiparban.
– Gyakran emlegetik a hagyományos földművelés válságát, mivel az előállítási költségek aránya és a piac igényei megváltoztak. Mennyire igaz ez?
– A kis parcellákon való gazdálkodás időszaka leáldozóban. Nemcsak nálunk, hanem világszerte a szakosodásé a jövő, mert a költségek megemelkedtek. Ráadásul a szélsőséges időjárás is arra kényszerít bennünket, hogy öntözzünk, ami nagy befektetést igényel. Sajnos ebben az évben az állam az öntözéssel kapcsolatos minden támogatást eltörölt (a természet viszont megoldotta – szerk. megj.). Mivel enélkül ma már nem érdemes gazdálkodni, páran összefogtunk egy öntözés- szövetségébe, és a Szépmezőhöz tartozó területeken felújítottuk a régi, megrongálódott rendszert. Ma már nem lehet a véletlenre bízni a termést, hisz hektáronként 150 milliót fektetünk be, és felszabdalt területek esetén semmi esély arra, hogy korszerű locsolórendszert lehessen üzemeltetni.
Hatékonyság a földeken– Nem csak a költségek, hanem a fogyasztói szokások is megváltoztak, ma már az átlagvásárló nem tartalékol zsákszámra. Ezt mivel lehet ellensúlyozni?
– Elsősorban a minőséggel, és ehhez be kell bizonyítania a helyi termelőnek, hogy jobb árut kínál, mint a külföldi. Amióta csatlakoztunk az unióhoz, azóta ellenőrizetlenül hozzák be az import burgonyát, és ennek a minősége kétséges a hazai bevált áruval szemben. Ellenben az is igaz, hogy aki nem ipari szinten termel, az nem tudja felvenni a versenyt a külföldi árakkal. Ezelőtt hektáronként 15-20 tonna termés jónak számított, ma már ennyivel a költségeket sem hozzák vissza. Ki kell hozni 30 tonnát ahhoz, hogy értelme legyen a munkának. Ezért kell a költségeket alányomni, ami csak minőségi vegyszerekkel, gépekkel meg öntözéssel érhető el. A pityókában Kézdivásárhelyen az utolsó százévi átlag jóval magasabb, mint Szentgyörgy vidékén, de ennek ellenére ott sem lehet a véletlenre bízni a termést.
– Eddig az anyagi háttérről beszéltünk, a szakmai tudás mennyit nyom a latban? Kivált, hogy itt, Székelyföldön a pityókához mindenki ért, mint a focihoz…
– A példámmal cáfolnám meg azt, hogy amit egyszer megtanulsz, az változatlanul kitart egy életre. Már apám is gazdálkodott tíz hektáron, ezért otthonról alapos ismeretekkel indultam útnak. Agronómiát végeztem, majd burgonyatermesztésből doktoráltam, ezt követően végig mezőgazdaságban dolgoztam. De ez mind nem elég, mert ezután folyamatosan kellett tanulnom, mert ha nem, lemaradok, és nem tudom tartani a lépést. Annyi információval bombáznak naponta, hogy ember legyen a talpán, aki szakmai ismeret nélkül el tud igazodni az újabb és újabb kutatási eredmények között.szekelyhirmondo.ro
