De ki fonnyassza a tulipánt?

http://manna.ro/velemeny/de-ki-fonnyassza-a-tulipant-2012-01-09.html
2012.01.09 Szigeti L. Péter

Arra kell gondolnunk, hogy az erdélyi magyar nemzeti sajtófőnökségen igen jó az anyag.

Legutóbb Tőkés László és Toró T. Tibor védte meg Orbán Viktort, a januári tavasz szép vasárnapján. El is melegedett az ember szíve, hogy milyen bátor, hűséges emberek ezek. Így szembemenni a világgal, nem semmi!

Annyi mély, őszinte ragaszkodás áradt ebből a nyilatkozatból, hogy az olvasó már-már zavarba jön, hogy nem is nyilvános állásfoglalást olvas, hanem valami magán- és szerelmeslevelet. 

Nem szeretünk senkinek se a magánszerelmeibe avatkozni, ezért csak elkönyveljük: megvédték Orbán Viktort, és reméljük, ezzel nem ártottak neki.

A hűségnyilatkozat előtt egy másik, hivatalos állásfoglalásnak még csak nyomokban sem tűnő dokumentum látott napvilágot, ebben az állt, hogy a Néppárt február 25-én tartja alakuló kongresszusát Csíkszeredában, és hogy jelöltjei (ha majd lesznek) nem állnak össze akárkivel, és nem indulnak a „fonnyadt tulipán jele alatt”.

Hát nem könnyebbültünk meg. Se a helytől, se az időtől, a tulipántól aztán meg egyenesen idegesek lettünk. Nem mintha az RMDSZ sorsa miatt lennének álmatlan éjszakáink, de most kezd egyértelművé válni: a Néppárt úgy késik el, hogy még  el sem indult oda, ahonnan eleve eltévedt. 

Magyarázatai sincsenek minderre, csak szitkai. Ennek a pártnak a létrehozásáról egy éve döntöttek az alapító atyák, ekkor még majdnem két év volt a következő választásokig, pártalapításhoz már ez is rettenetesen rövid idő. Tíz hónap telt el az alapítás bejelentésétől a bejegyzésig: figyelembe véve a pártbejegyzéshez rendkívül barátságos légkört azt kell mondanunk ez az idő még belefért. 

Azt, hogy októbertől miért van szükség újabb négy hónapra az alakuló kongresszusig, nehéz megérteni és elfogadni. A februári kongresszus azt jelzi, hogy senki, de senki nem gondolja komolyan, hogy az őszi választásokig ez a szervezet bármilyen érdemi lépésre, kampányra képes lesz. 

Ha az EMNP az idén mégis indul, akkor nem a szavazóiért dolgozik majd – mert szavazóbázist építeni ennyi idő alatt lehetetlen –, hanem az RMDSZ megzsarolásáért. Nem vagyunk vajszívűek, úgy kell az RMDSZ-nek, hadd zsarolják. 

De rögzítsük, hogy az erdélyi magyar pluralizmus, a végre egy új magyar párt, az új korszak kezdődik stb. ennek fényében mind-mind illúzió. Nem erről van szó.

A zsarolási elméletet támasztja alá, hogy a kongresszus Csíkszeredában lesz. Az EMNP, EMNT látványos akciói, táborverése a Nagyvárad-Kolozsvár tengelyen zajlott, ide értve a Kolozsvári Magyar Napokat, a Házsongárdi ackiót, a Iorga-táblát, a szórvány-kezdeményezéseket. Ebben a térségben volt látható az új párt. 

Csíkban, Székelyföldön egészen más látható: viszonylag könnyen megszólítható szavazók, éles, személyközi konfliktusok, olyan politikai zavaros, amiben könnyebb halászni. 

Ha igaz az elméletünk, akkor az új párt a könnyebbik utat választja. Amely útnak a végén azonban nem a másfajta politika, az új kommunikáció, a mindennél hatékonyabb mozgósítás áll, hanem a kérészéletű, konfliktusos mandátumvadászat olyan önkormányzatoknál, amelyek amúgy is kiszolgáltatottak, viharvertek. 

Amelyek sokkal de sokkal jobbat érdemelnének. Székely embert a saját politikusai húzzák.

Végül a „fonnyadt tulipánról”. Mióta az RMDSZ egyeduralma kérdésessé vált, majdnem azzal egy időben, hogy az RMDSZ létrejött, azóta állandósult a szerepzavar, amely nem tudja megkülönböztetni az elszámolást a leszámolástól. Lehet az RMDSZ-t kritizálni, sőt kell is, sok szempontból: ehhez tartalmas, pontokba szedett, szakszerű politikai program kell. 

Olyasmi, amivel az EMNP még az ajánlás szintjén sem rukkolt elő. Most kivételesen nem poénkodunk azon, hogy az új babérokra törő párt honlapja még mindig ideiglenes, még mindig nulla információ van rajta, még mindig nem látni az arcokat, akik – állítólag – szép számmal csatlakoznak a kezdeményezéshez. Csak szomorúan megjegyezzük, hogy sehol semmi tartalom. 

Sehol egy épkézláb stratégiai javaslat, egy esettanulmány, politikai házidolgozat, proklamáció, stratégia-skicc. Semmi megfogható. Azt mondjuk, EMNP, és nem is tudjuk igazán, mit mondunk. Hogy kik ezek, és mit akarnak. Pedig nagyon, nagyon szeretnénk tudni. Úgy drukkolunk.

És amíg ez a nemtudhatóság fennáll, addig ahhoz képest az RMDSZ – olyan, amilyen – de valami. Addig az offenzív szóvirágok, a fonnyadt tulipánozás csak értelmetlen támadásnak tűnik. 

Az ellenszenv taktikájának. És ez rossz ómen. Ennél sokkal, de sokkal többet vártunk. És még várunk.