Nánó Csaba 2011.
November idusán közel félszáz széki tette le a hűségesküt a Magyar Köztársaság iránt. A visszahonosítás alkalmából nagyszabású ünnepséget rendezett a községben a Pro Urbe Szék Alapítvány, a kolozsvári Donát Alapítvánnyal és az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalommal karöltve. A vendégek között volt Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, Gergely Balázs régióelnök, Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, illetve Szilágyi Mátyás főkonzul, és Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alelnöke. Üdvözlőbeszédet mondott Németh Zsolt, a Magyar Köztársaság Külügyminisztériumának parlamenti államtitkára.
Szék talán az egyik legismertebb erdélyi község, amely messze földön híres népviseletéről, hagyományairól, Szent-Bertalan-napi ünnepségéről, de szorgos lakóiról is.
Története IV. Béla királyig nyúlik vissza – ebből az időből ugyan nem maradtak fent dokumentumok –, és III. Endre király idejében, 1291-ben már szabad királyi város volt.
Szék (Zek, Zeek) vízvidéken előforduló gázlókra vonatkozó székes sekély vízről kapta nevét – írja az egykori Szolnok-Doboka vármegyéről a XX. század elején megjelent monográfiájában Kádár József történész, tanár. Az ilyen átkelőhelyeknek a régi időkben nagy jelentőségük volt, hiszen a megyék határaival, őrhelyeivel és vámszedőhelyeivel estek egybe. Szék jelentős sóbányaváros volt, a sóbányászat megvámolása pedig már XI. században ismert fogalom volt a magyarság körében. Szék volt az a hely, az a határ, ahol a vámszedés megtörténhetett. Neve azt is mutatja, hogy a bányákat a szikes talaj nyomán fedezték föl. Mint sóbánya aztán, természetesen a hasonló helyek mintájára, benépesedett, és rövid időn belül szabad királyi várossá emeltetett.
Nevének eredete, története
A Kádár-monográfia szerint 1291-ben Zeek-nek írták a nevét, 1545-ben már Zeék-nek, 1621-ben pedig immár Szék-nek jelölik a korabeli dokumentumok. Szék keletkezése és városi mivolta egyaránt sóbányái történetéhez fűződik. A város, mint általában Erdélyben minden királyi birtok, a XIII. század végén László erdélyi vajda hatalmába került, aki azonban azt Kolos, Dés s a többivel együtt – 1310-ben, kölcsönös egyezség alapján – Róbert Károly királynak visszaadta. Előbb azonban 1309-ben határát kijáratták, s eszerint nyugat felől Borsáig, ennek erdejéig, Csomafájáig és Gyuláig terjedt – írja monográfiájában Kádár József. A 13. század végén (1291.) kelt oklevélből értesülhetünk kiváltságairól: felettük csak a király vagy a tárnokmester ítélkezhetett, választott bírájuk, vásártartási joguk volt.
1471-ben Mátyás király Széket régi jogaiban – melyeket Kolozsvár, Buda és Esztergom királyi városokhoz hasonlóan élvez – megerősíti.
A hajdani krónikás érdekes megfigyelést tesz, ami a mai napig érvényes: Szék mezőváros a vármegye déli részén, a Kis-Szamos jobb partján húzódó hegy déli oldalán egy része dombon, a többi része három völgyben fekszik, úgy, hogy egyszerre egészen sehonnan sem látható.
Az egykori Szék, melynek lakossága elérte valamikor megközelítőleg a 6000 főt, a 2002-ben tartott népszámláláskor már csak 2764 lakossal rendelkezett, és az adatok szerint ez a szám továbbra is csökken. Ebből a 2764 főből 2637 magyar, 110 román, illetve 7 polgár cigány nemzetiségűnek vallotta magát. A férfi lakosság nagy része napjainkban az építőiparban dolgozik, és igen nagy megbecsülésnek örvend, ugyanis a széki munkaerő igencsak keresett ezen a téren. Az, hogy a széki ember szorgalmas, meglátszik a község házain is: szép és ízléses kivitelezésű, emeletes házakban laknak a helybéliek, a porták, az utcák és a terek tiszták és rendezettek.
A község három szege, utcája –, Felszeg, Csipkeszeg, Forrószeg – mint kisebb területi egységek, valószínűleg középkori eredetűek lehetnek. Manapság már aszfaltozott utakon lehet eljutni az egyik szegről a másikra, és ahogyan az egy magára valamit is adó községhez illik, táblák jelzik, hogy Széknek éppen melyik részén jár a látogató. Két templomának tornya messziről szemet szúr a turistának: a katolikus templom Mária Terézia idejében épült, és a királynő a ferencesek felügyeletére bízta. Első, ma is álló temploma valószínűleg a 13. század második felében épült, a kerci székesegyház mintájára, gótikus stílusban. 1555-ben Széken ágostai hitvallásúak zsinatot tartottak, ahol a katolikus egyházzal szembeni álláspontot Dávid Ferenc – később Erdély unitárius püspöke – védelmezte.
Széki ünnepek, hagyományok
A székiek számára borús emlékezetű nap, az idegeneknek viszont visszatérő alkalom a látogatásra augusztus 24-e, Szent-Bertalan napja. 1717-ben, ezen a napon hatalmas tragédia érte Széket: tatárok támadtak az ártatlan emberekre, a település szinte teljesen kipusztult, alig 100 ember élte túl az idegen hordák garázdálkodását. Az életben maradottak megfogadták: attól kezdve kizárólag ünneplőben járnak, melynek alapszíne a fekete és a piros, és Szent-Bertalan napján háromszor miséznek a templomban az áldozatok emlékére. Ennél élőbb hagyomány manapság aligha van Erdély-szerte.
„Újkori történetének inkább néprajzi vonatkozásai ismertebbek, hisz viszonylagos elzártsága miatt sokáig megőrizte viseletét, táncát, zenéjét, hagyományait. A falu viszonylagos zártsága miatt a mai napig fenntartotta jellegzetes viseletét, varrottasait, szőtteseit, táncát, zenéjét, szokásait. A férfiak szalmakalapja, kék posztómellénye, bőujjú fehér inge, az asszonyok fekete-piros viselete jellegzetes és egyedülálló. Szokásaikat megőrizték a keresztelőtől kezdve a sorozáson át, a lakodalomig és a temetésig. Még a legmodernebb lakóházakban is találhatunk széki szobát vetett ággyal, 9-12 párnával, festett bútorokkal. A falakat szőtt, úgynevezett széles kendők és tányérok díszítik. A faluban ma is élnek zenészek, akik bálokon, lakodalmakban húzzák a talpalávalót. A széki táncok a Mezőségen belül külön csoportot alkotnak. A falu folklórjával, zenéjével, hagyományaival több kutató is foglalkozott, mások mellett Kós Károly, Lajtha László, Szentimrei Judit” – olvashatjuk a település hagyományait, szokásait, kulturális értékeit megőrizni hivatott Pro Urbe Szék egyesület honlapján.
A nagyvárosok viszonylagos közelsége – Kolozsvár és Dés – mindig is vonzotta Szék polgárait. Elsősorban megélhetési szempontból voltak fontosak a széki emberek számára, de az idősebbek mind a mai napig emlékeznek a kolozsvári posta mögötti parkban gyülekező széki legények és menyecskék táncára, énekére. Ezt a hagyományt szeretné újjáéleszteni az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom a Kolozsvári Magyar Napok alkalmából. Az első meghívás már megtörtént, az idén láthattunk széki táncokat a kolozsvári rendezvényen. Egyébként az eskületétel alkalmából rendezett ünnepségen Gergely Balázs EMNM régiós elnök megújította meghívását a székiek felé, így várhatóan a jövő évi magyar napokon is élvezhetjük majd táncaikat, zenéjüket Kolozsváron.
Kicsitől nagyig megünnepelték az eskületételt
November 17-én közel ötven széki polgár tette le az állampolgársági esküt a Magyar Köztársaság Kolozsvári Főkonzulátusán. Az azt követő közösségi ünnepen Szék gyermekei bábelőadást láthattak Vincze László kolozsvári bábszínész előadásában, a Soós Sándor által vezetett Turul Íjászati Egyesület jóvoltából pedig íjaszati bemutatón vehettek részt az érdeklődők. Ezzel párhuzamosan a kolozsvári Donát Alapítvány, illetve a Ghibu líceum diákjainak vezetésével gyermekfoglalkozásra került sor Építsük meg a Szent Koronát! címmel. Délután Dávid János virágkertészeti főtanácsadó és Orbán Sándor növényvédelmi szakember tartott előadást a Kultúrotthonban, majd Kónya-Hamar Sándor, a Pro-Identitas Alapítvány elnöke és Szász Péter, az EMNM Demokrácia Központjának igazgatója beszélt a magyar állampolgárság és a nemzetegyesítés jelentőségéről. Ezt követően a magyarfenesi amatőr színjátszók mutatták be a széki közönségnek Szőcs Géza A kisbereki böszörmények című darabját.
Az esti díszrendezvényt Soós Sándor főszervező, az Erdélyi Magyar Néppárt közép-erdélyi régiószervezési igazgatója nyitotta meg. Filep Sándor, a Pro Urbe Szék Alapítvány elnöke arra emlékeztette a meghívottakat, hogy az idők viharaiban a széki embernek „gyertyánfaként” kell állnia, és ha meg is hajlik a nehézségek előtt, de soha nem törik meg. Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető-elnöke „Szék Szabad Királyi Város magyar állampolgárait” üdvözölte, és kifejtette, újra felemelkedő pályán van a település, polgárai pedig „kiemelkedő képességekkel rendelkeznek”.
Németh Zsolt magyar parlamenti államtitkár szerint sokan voltak azok, akik gondoskodtak és gondoskodnak arról, hogy „ne legyen jó magyarnak lenni”. Hozzátette: bár a kommunizmus szétverte a magyarságtudatot, és 2004. december 5-e bebizonyította, hogy messze van ez a tudat attól, hogy helyre álljon, de többek között a székieknek is köszönhető, hogy manapság már az egész világon „jó magyarnak lenni”. A külügyi államtitkár az ünnepség végén széki népviseletet vehetett át Gergely Balázs EMNM-régióelnöktől. Németh Zsolt megígérte a község lakóinak, hogy a jövőre tartandó Szent-Bertalan-napra elcsalja a községbe Orbán Viktor miniszterelnököt is. Az egész napos rendezvény a széki Szalmakalap ifjúsági tánccsoport fellépésével és táncházzal zárult.
