2011. február 05., 12:24
Érmihályfalva határában több helyen is folyt és mind a mai napig folyik homokkitermelés. Régebben csak a helybéliek használták építkezésekre, az a mennyiség nem változtatta meg a táj arculatát, s nem okozott az öko-világban sem pusztítást. De – nem számolva a következményekkel – a város túladott egyes homokbányákon. A dolog háttere azóta is foglalkoztatja a település lakosságát.
Mintegy tíz esztendeje egy nagyváradi cég ipari mennyiségben kezdte el homok kitermelését a település határában. Anno a homokterületek Mihályfalva tulajdonát képezték, így a helyi önkormányzat a kilencvenes évek végén szerződést kötött a nagyváradi Simcor építkezési anyagokat gyártó vállalattal, mely szerződés lényege abból állt, hogy minden kamion homokért kavicsot hoznak cserébe, mellyel a mellékutcákat teszik járhatóvá. 2001-ben az akkori polgármester, Torda Imre azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a homokbánya területének a használatáért az illető cégtől addig 138-szor 16 tonna kavicsot kapott a város. Ezzel a mennyiséggel 15 utcát tudtak lekövezni.
2001 után is érkeztek szép számmal a kavicsszállítmányok, amelyek igen jó szolgálatot tettek a városnak: ha nem más, hát nem hajtottak ki a vízinövények az autóutak közepén, mint manapság a központból nyíló Mester utcán teszik, ahol már a sás és a káka virít nyaranta. 2004 után lassan elmaradoztak a kavicsot szállító kamionok, ugyanakkor az utcák javítása is megszűnt, mert a városnak állítólag soha nem volt pénze burkolatra. A település határában több helyen is hatalmas homokdombok emelkednek, a sárga homok a Mihályfalva jellegzetes „aranya”, hisz szőlő-, dinnye- és egykoron igen jó szűzdohányérlelő tulajdonságáról volt híres. A homokfalakban partifecskék vernek tanyát évről évre, de felbecsülhetetlen értékű növényvilág is jellemzi a homokbányák környékét. Egri György topográfus és kataszteri mérnök – aki a helyi önkormányzat alkalmazottja és mindennemű földügyek tótumfaktuma is egyben – elmondta, ilyen bányák csak a Banka-soron (határrész), és a János-telken (az egykori vízimalomnál) működtek, de utóbbit a környezetvédelmi hatóságok bezáratták. A Banka-soron lévőről nem tudja, működik-e még. Tudtával a városra eső tulajdonrészt tanácsi határozattal adták el. Ezt megerősítette Kiss Balázs erdészmérnök is.
Nekünk viszont tudomásunk van arról, hogy a Simcor cég javában bontja a homokfalakat, és a több tonnás teherautók egész évben hordják a homokot erről a határrészről. Egritől azt is megtudtuk, hogy a Banka-sor homokbányája immár a nagyváradi építkezési anyagokat gyártó cég tulajdona.
A mezőgazdasági földterületekre vonatkozó visszaszolgáltatási törvény értelmében sok mihályfalvi gazdát feketeföld helyett ezekkel a „holt területekkel” fizettek ki. Akiknek jobb híján nem volt más választásuk, azok el is fogadták, de bagópénzen azonnal fel is vásárolták tőlük a tűzhöz közel ülők – panaszolták többen is. Azt nem is kell már taglalnunk, hogy az utóbbiaknak a Simcor borsos árat fizetett ezekért a homokföldekért.
Meg szerettük volna kérdezni a cég képviseletét is ezekről a dolgokról, s tudakozódni szerettünk volna a környezetvédelmi engedélyük felől is, ám a sokadik telefonkapcsolás után végül elodázták a választ. Kovács Zoltán polgármestert is telefonon próbáltuk elérni az ügyben – így előzve meg a több órás előszobáztatást –, azt remélve, legalább ilyen úton válaszol többek között arra a kérdésünkre is, kinek a zsebét gazdagította a helyi önkormányzat, a Simcor cég, vagy a holdudvar nyerészkedett ismételten az utcák lekövezése ellenében. Egyúttal afelől is érdeklődtünk volna, hogy egy védett növényritkaságokkal és madárvilággal tarkított területet hogyan lehetett büntetlenül kiszolgáltatni ilyen barbár módon.
Ám többszöri próbálkozásunk dacára nem kaptunk szabad utat az információkhoz. Sütő Éva, Reggeli Újság
