Lázár Hajnal
2011.02.04. 10:58
Akár a turizmus fejlesztéséhez is hozzájárulhat a szakemberek szerint a Gyergyószentmiklós közelében létesülő szélerőműpark. A mérések már több mint fél éve zajlanak, jelenleg a legnagyobb problémát a kiválasztott terület tulajdonosainak felkutatása jelenti.
Alpinisták dolgoztak csütörtökön a Pongrác-tetőn kihelyezett szélmérő tornyon, szédítő magasságban. A szélerőműparkot létesítő Oco-Vint Kft. által megbízott mérnök azt mondta, 81 méter magasságban egy speciális, finn gyártmányú műszert, egy téli viszonyokra tervezett szélsebességmérőt szerelnek fel. Hozzátette, az érzékelőt napelemek és szélgenerátor által töltött akkumulátor segítségével fűtik, hiszen ellenkező esetben a csapadék lerakódhatna, ami akadályozná a szélsebességmérő mozgását, és ez akár meg is hamisíthatná az eredményeket.
Az Oco-Vint Kft. ügyvezető elnöke, Fazakas József szerint a szélmérő toronyra szerelt műszerek adatokat szolgáltatnak a szél erősségéről, irányáról, a hőmérsékletről és a levegő nedvességtartalmáról. Ezeket egy adapter gyűjti, amely kapcsolatban áll a gödöllői egyetemmel, ahol a folyamatos értékelés történik. Ezen adatok alapján fogják a későbbiekben meghatározni a szélerőművek pontos helyét.
Fazakas közölte: 2 megawattos szélerőműveket terveznek felszerelni az energiaparkban, azonban a legújabb eredmények ismeretében a gyártó cég a 3 megawattos teljesítményű „malmok” felállítását is javasolja.
A tervezett szélerőműpark több téren is hasznot hozhat a térségnek. A közvetlen kedvezményezettek a területtulajdonosok, akik bérleti díjat kapnak, a működtető és a város között kötött szerződés ételmében Gyergyószentmiklós bizonyos előnyöket fog élvezni. A szélerőműpark a turizmusra is hatással lehet, hiszen a hasonló létesítményeket szerte a világon kedvelt kirándulóhelyekként, látványosságként tartják számon az emberek. A megvalósítás újabb befektetőket is vonzhat a környékre – a szakemberek azt remélik, a város más megújuló energiaforrások kiaknázását is támogatni fogja.
A mérési és adatrögzítési folyamat még elhúzódik: legalább egy évre van szükség, hogy az elemző szakemberek megbízható információkat kapjanak. Jelenleg viszont egy „földközelibb” probléma, a kiválasztott terület tulajdonosainak felkutatása okoz nehézséget: 18 hónap alatt sem sikerült mindenkit megtalálni. A cég képviselője reméli, e téren is előbbre lépnek, és meg is tudnak egyezni a tulajdonosokkal a bérleti összegekben.
A zöldenergia-termelés beindulására a legoptimistább forgatókönyv szerint is több mint két év múlva kerülhet sor. A megtermelt energia a nemzeti villamosáram-hálózatba kerül majd.
Megjegyzés
Nem tudjuk milyen képzettséggel rendelkezik a cikkíró, de szerintünk a külföldi turistát nem az érdekelné, hogy a Pongrácz tetőn a fenyőfák felett vagy rosszabb esetben azok helyett otromba szélpropellert lásson, vagy hogy azért jöjjön el messze vidékről, hogy a madárcsicsergés helyett a szélturbina zúgását hallgassa... hmm.
De, meglepő a zöldek lagymatag hozzáállása, hiszen egy szélenergia-park semmiképpen sem illik bele a gyergyói-medence tájjellegébe.
Feltehető, hogy ezt a természeti jellegzetességek tömkelegével rendelkező tájat rendre elcsúfítja majd a hulladéktároló, a szélenergiapark, stb.
A Hargita megyei vezetőség eltökélt szándékkal tör a gyergyóiak turisztikai lehetőségeinek a tönkretételére. Azt sem veszi figyelembe, hogy ott emberek is laknak, akiknek a véleményét ki kellene kérnie,nem pedig rájuk erőltetni mindenféle szükség megoldást.
Jellemző, hogy a méréseket végző kft tulajdonosa elismeri, hogy csak a közeljövőben lenne hasznos az általuk ajánlott a nemzeti energetikai rendszerbe "pumpáló" szélenergetikai park.
Teljesen mindegy, hogy 2 vagy 3 megawattnyi lenne a termelt áram a helyi lakosságnak nem fog kedvezni,mert a "szélmalom" által keletkező zajszint magas lesz. Éjjel-nappal "termeli" majd a 70-90 decibeles zajt, - az energia mellett! (Erdélyi Polgár)
Kiegészítésképpen ajánljuk a cikkírónak a kollégája cikkét is:
Természetvédelem vonalakkal
Hompoth Loránd
2011.02.04. 10:48
A természetvédelem hazai receptje: vegyél egy térképet – ajánlott olyan, amelyen látszanak a domborzati formák, de ha nincs, más is megfelel – meg egy golyóstollat, székelyül pixet. Terítsd magad elé a térképet, és kezdjél vonalakat húzni. Főként a sötétbarna foltokat érdemes bekeretezni. Mindenképpen jó azokat a helyszíneket is bejelölni, ahol valaki valamikor látott egy baglyot, esetleg hallotta huhogni. Amint ez megtörtént, hátra lehet dőlni: a természet annak rendje s módja szerint immár meg van óvva.
Az illető területtulajdonosok majd valamikor, valahogyan tudomásul veszik, hogy nyakukba zúdult a természetvédelem. Felébred Józsi bácsi reggel, és így szól anyjukhoz: „Nagyon szaggat a reumám ma reggel, s a nap is olyan furcsán veres – ha nem egyéb, te Erzsi, természetvédelmi terület lettünk az éjjel. Adhassuk el a traktort, s elé a kaszát, me’ ezután csak avval nyeshessük le a flórát.” Erzsi nén’ egyetértően bólogatva üti rá az ökofrüstükre szánt biotojást a Mozarttal túlvilágra andalított hízó szalonnájára, szemében büszkeség csillan: „Végre európaiak lettünk” – törli köténye sarkába könnyeit. Kintről a lullula arborea éneke szűrődik be. Írhattam volna pacsirtát is, de ki merne szembehelyezkedni a mai trenddel, miszerint minél idegenebb, akadémikusi nyelven illik beszélni, hogy lehetőleg senki ne értse. Szóval az európai öregek együttesen sajnálják a patak túlsó partján lakó szomszédot, amiért szegény a Balkánon rekedt, hiszen a civilizációt hirdető határvonal a kövek között csorgó erecske.
Eléggé cinikus a felvázolt tabló, de nemkülönben cifra a környezetvédelem helyzete. Értelmes ember számára nem kérdés, hogy a természeti értékekre vigyázni kell, meg kell óvni az egyre nagyobb veszélyben levő maradékot. Alapértelmezett módon a gondolkodó székely környezettudatosságával nincs baj, hiszen erdő-mező közelében nőtt fel, évszázadok óta ezekből nyeri egzisztenciáját. Otthon érzi magát az erdőn, feltalálja magát a havasi kalibában. Tiszteli és érti a természetet, igyekszik vigyázni rá. A kaszások mindig is továbbtették a pacsirtafészket, ha ráakadtak, a jó gazda véletlenül sem bántotta a fecskefészket az istállóban. Azt is bizton állítom, hogy nincs ember Székelyföldön, aki jól érezné magát szemétdombon csücsülve, akit feldobna a mindent elárasztó mocsok. Ettől jópofák ezek az európaiak: előbb a nyakunkba cserdítik a saját fogyasztócentrikus világukat, agresszív és szívós reklámhadjáratokkal kalapálják bele a fejünkbe, hogy kábeltévé, internet, terepjáró és hipermarket-hálózat nélkül semmit nem ér az élet. Amikor az évszázados közerkölcs, az értékrendszerek egyre inkább pénzközpontúvá válnak, akkor hozzák a környezetvédői tutit. Persze anélkül, hogy bárkit is megkérdeznének, be akar-e szállni az európainak mondott tangóba.
Ami elkeserítő, hogy a kényszerítés alaposan kompromittálta a természetvédelmet. Az érintett településeken olyan szintű a lakosság lincshangulata, hogy a jól képzett topográfushoz hasonlóan lassanként csak az a zöld agitátor mer odamenni, aki megüti az olimpiai futók középmezőnyének teljesítményét. Szomorú az is, hogy a játékban mindenki veszít, a természet, a közösség, a környezetvédelem. Mert egy térképen meghúzott, bizonyos szigorításokat előirányzó vonal minden, csak nem hatékony természetvédelem. Ha átkukucskálunk a szomszédba, látni, hogy ott előbb megnézik, mennyi pénz jut a környezetvédelemre, majd egy jól működő rendszert szerveznek az illető védelemre érdemes terület köré. Létezik írott szabályzat, és – ami talán a legfontosabb – egy széles körű autoritással ellátott, megfelelő eszköztárral felszerelt működtetői csoport, amely gondoskodik annak betartatásáról. Itthon pedig csodálkoznak, miért nem képes megvédeni minden szál füvet egy több ezer hektáros nemzeti parkban az a gyalogos, tízfős csoport, amelyiknek rendszerint középső ujjal intenek be a terepjáróból, kvadokról a természetrombolók. Hát igen, csodálkozni, azt lehet...
