Makkay József 2012.01.15.
Választások lesznek 2012 végén Romániában. Ha erről az erdélyi magyar emberek egy részének nem volna tudomása, hamar rájöhetnek az elszabadult magyarellenes újságcikkekből, rádió- és tv-műsorokból, amelyek szinte napi rendszerességgel foglalkoznak a „hazájához hűtlen, beilleszkedni nem akaró, románellenes” erdélyi magyarsággal.
Mondhatnánk, nincs ebben semmi meglepő, vér vízzé nem válik, mindehhez elődeink és mi is hozzá voltunk szokva Trianon óta. Az elmúlt kilenc évtized Erdélyben alig különbözik magyarellenességében: jó világ soha nem volt, legfeljebb árnyalati különbségek voltak abban, hogy koronként mit jelentett a többségi románság magyar-gyűlölete, amit jórészt politikusain, sajtóján, közéletén keresztül „gyakorolt” irányunkba.
Mondhatnánk, persze, hogy 1989 óta más világ köszöntött tájainkra, és 2007 után, a friss EU-tag Romániának egy jobbacska klubhoz tartozóként másként kellene viselkednie. Mondhatnánk, de miért? Ha ugyanis illúzióink voltak az Európai Unióval kapcsolatban, azok már évekkel ezelőtt szertefoszlottak, többek között Szlovákia kapcsán, miután a többségi szlovák politikum – immár EU-tagország képviseletében – egymást túllicitálva esett neki a helyi őshonos magyarságnak náci időket idéző nyelvtörvénnyel, mindenféle diszkriminatív megszorítással, és végül a szlovák állampolgárság megvonásával. Mindezt az Unió szemrebbenés nélkül fogadta, sőt az sem lépte túl ingerküszöbét, hogy a szlovákok mai napig istenesítik a magyarokat kisemmiző Benes-dekrétumokat.
A sort pedig folytatnánk, többek között a legújabb Magyarország-ellenes kirohanásokkal: több uniós külügyminiszter egymást túllicitálva követeli az Orbán-kormány fejét, szankciókat, térdre kényszerítést rebesget, holott amit ma Magyarországon számon kérnek, köszönő viszonyban sincs azokkal a súlyos kisebbségellenes törekvésekkel, amelyeket például Szlovákia követ el a felvidéki magyarság ellen. Egy illúzióval és egy álommal lettünk szegényebbek: az Európai Unió sem jobb a deákné vásznánál…
Nem kell tehát a románoknak sem megrovástól tartaniuk, ha főműsoridőben vagy írott médiájukban mocskolják a magyarokat.
A választások közeledte jól jelzi, hogy a mindenkori magyar kártya újra és újra hatásos ellenszer a napi nyomor elhárítására. Nem azt kell mondani a románságnak, hogy a válság „enyhítésére” Európa viszonylatában itt követték el a legsúlyosabb megszorításokat anélkül, hogy ennek számottevő eredményét látnánk, hanem napi rendszerességgel elő kell hozakodni a „magyar-üggyel”: a magyar sportolók összebakalódnak román kollégáikkal, újév éjjelén a fránya magyarok kétszer ülik meg az ünnepet, merthogy a „magyar újévre” is koccintanak, vagy hogy székelyföldi líceum homlokzatára régi címer kerül vissza… Minő eget rengető förtelem mindez! Miközben magyarként megdöbbenve nézem vagy olvasom a román újságírókollégák „alkotásait”, nem igazán tudom eldönteni, hogy valóban hülyének nézik közönségüket, vagy inkább ők a hülyék. Annyira korlátoltak és félműveltek, hogy képtelenek felfogni egy velük közösen élő nép sajátos szokásait, történelmét?
A választások közeledtét jelzi az is, hogy az RMDSZ a legerősebb kakas lett kicsinyke szemétdombján. Az utolsó száz méteren bekeményít, és úgy tesz, mintha rajta kívül más erdélyi magyar politikus nem lenne honi tájainkon. Első körben a száz százalékban kézben tartható romániai magyar „közszolgálati médiát” gyűrték még jobban maguk alá. A bukaresti, a kolozsvári és a marosvásárhelyi rádió műsorai tökéletesen kiszolgálják „pártunk és kormányunk” politikáját. Markóval, Kelemen Hunorral és Borbéllyal kelnek és fekszenek. Az ő megvalósításuk teszi ki a hírműsorok 95 százalékát. Az már csak hab a tortán, hogy e képbe egy ellenzéki lap lapszemléje sem fér bele. Példának okáért a kolozsvári rádió magyar adásának új vezetője – akit megbízhatósága miatt a hatalom egyik napról a másikra riporterből főszerkesztővé avanzsált – előzetes értesítés nélkül kitiltatta lapunkat az élőben kapcsolt lapszemle-összeállításból. Hasonló okokból váltották le a kolozsvári televízió magyar szerkesztőségének vezetőjét, és hasonló okokból „takarítottak ki” renitenskedő szerkesztőt a marosvásárhelyi rádió magyar adásából. A választások idejére ugyanis elkötelezett, egyszínű és egyszólamú „közszolgálati” média kell az RMDSZ-nek.
Ilyen összefüggésben az már csak „természetes”, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt tisztességes megmérettetést lehetővé tevő választási felvetését a román pártok mellett az RMDSZ is keményen támadja.
Egyszóval: kies e hazánkban folytatódik a régi úzus, a többségi társadalom nem vesz tudomást a vele élő magyarságról, pontosabban annak árulóit favorizálja. Kérdés, hogy a választók körében lesz-e ébredés?
