Tisztelt külügyminiszter asszony,
Mint ahogyan az írott- és elektronikus sajtóból értesülhettünk, Ön, az Orbán Viktor miniszterelnöknek december 23-án elküldött levelében számos aggodalmát fejezi ki a Magyar Parlament által elfogadott sarkalatos törvényekkel kapcsolatban. Idézünk a levélből: ”Bár teljes mértékben tiszteletben tartom a magyarok jogát arra, hogy Magyarország számára törvényeket alkossanak, a magam részéről mégis csak sürgetném, hogy fontolja meg a következményeit annak, hogy ha az említett törvények a jövő hónapban változás nélkül lépnek hatályba”. Ezt a mondatot azért idézzük fel, mert számunkra nem egészen világos, hogy ha Ön teljes mértékben tiszteletben kívánja tartani a magyar nemzet által demokratikusan megválasztott Magyar Parlament és a Magyar Kormány jogos döntéseit, akkor mégis miért próbál erőteljes nyomást gyakorolni és valamiféle következményeket emlegetni. Azt sem értjük, hogy miért hivatkozik a levél első részében rangos nemzetközi szervezetek véleményére, hiszen a megfogalmazott sorok némelyike kísérletiesen megegyezik azzal, amit a magyarországi balliberális sajtóból mi naponta olvashatunk. Erősen él tehát bennünk az a megalapozott gyanú, hogy Ön nem kiegyensúlyozott és tárgyilagos forrásokra támaszkodva fogalmazta meg elvárásait, vagy éppen írta alá a levelét.
Az előbbiekből kifolyólag – az Ön által is sokat hangoztatott szólásszabadság nevében – mi is jogot formálunk arra vonatkozólag, hogy a tisztelt külügyminiszter asszony tudomására hozzunk egy néhány olyan fontos észrevételt, amelyek ez alkalommal nem a Gati-féle meggondolatlan és minősíthetetlen kijelentésekre támaszkodnak, hanem a saját, meggyőződésesen jobb-közép, keresztény, nemzeti-konzervatív értékrendünkre, amit következetesen magunkénak vallunk.
Az első és az egyik legfontosabb észrevételünk - amit mi is sürgetnénk, hogy Ön alaposan fontolja meg, a következményekre való tekintettel, hogy egyre többen és többen fejezik ki aggodalmukat szerte a nagyvilágban arra vonatkozólag, hogy az Egyesült Államok és annak külpolitikája már hosszú idő óta nem tudja betölteni azt a „korlátlan szabadságot és demokrácia etalont” biztosító szerepet, amelyben hosszú évtizedeken át oly következetesen tetszelgett. Jó példák erre azok a külpolitikai intézkedések, amelyekkel az Ön által is képviselt amerikai kormány képzeli el és valósítja meg az arab világgal való kapcsolatrendszerét. Ezek között is mindjárt felemlíthetjük azt a kirívó esetet, amikor az amerikai propagandagépezet hatásosan félrevezette a világ közvéleményét az iraki rezsim valós katonai képességeire vonatkozólag, majd a demokrácia védelmének leple - és álarca - alatt pusztító háborúba kezdett. Mára már világossá vált, hogy az eltúlzott katonai képességekkel való riogatás csak ürügyül szolgált a beavatkozásra, hiszen - mint ahogyan ez már bizonyított - alapjában az a képesség nem is létezett. Viszont létezett, és létezik ma is az a temérdek kőolaj, ami igencsak a tengerentúlra „csordogál” mostanság.
S hogy a Közép-európai régióhoz közelebb kerüljünk, kifejezzük azon mélységes aggodalmunkat is, hogy az Ön által képviselt amerikai kormány a közelmúltban újabb rakétatelepítési programba kezdett ebben a térségben. Számos neves katonai szakértő már sokszor kifejezte azon véleményét, hogy az ez alkalommal hangoztatott iráni atomcsapással való riogatás most sem állja ki a valós tények próbáját, s ez is csak egy másik ürügy. Nem a demokrácia irányába, hanem ennek leple alatt csak a saját elképzeléseik önző megvalósítására. Aggodalmunk viszont annál megalapozottabb, mert a térség országainak többsége – közöttük Magyarország is – kiváló gazdasági- politikai- és kulturális kapcsolatokat tart fenn számos arab országgal, amelyeknek nagyra értékelik több évezredes csodálatos kultúrájukat és hagyományaikat, tisztelve vallásukat és szokásaikat. A barátság és a harmonikus együtt éles elveire építve, mi nem hisszük, hogy a térség országai mondvacsinált játszmákba kellene keveredniük saját érdekeik ellenére.
Aztán, hogy csak a Kárpát-medence jellegzetes - és máig megoldatlan kérdéseire hivatkozzunk, azt tapasztaljuk, hogy amióta az amerikai kormányzat egyezségre jutott bizonyos rakétatelepítési programok kivitelezésében, számára az emberi jogok kérdése már nem is annyira fontos, sőt mintha cinikusan a „szőnyeg alá” is söprenék ezeket. Mert ugyebár, tisztelt külügyminiszter asszony, ha Ön a levelében említi, hogy hallott a balliberális Klubrádió áldatlan helyzetéről, akkor biztosan kellett hallania a Bolyai Egyetem kérdéséről is. Meg az Erdélyi Magyar Nemzeti Közösség más súlyos, évtizedeken át meg nem oldott csak halogatott és megtagadott jogairól is. Itt mindjárt készségesen szíves figyelmébe tudjuk ajánlani a következőket: a történelmi magyar egyházak jogfosztott helyzete, az elkobzott ingatlanok visszaadásának megtagadása vagy halogatása, a kollektív jogok tiszteletben nem tartása, és nem utolsó sorban a közösségi autonómia jogának az eltiprása; hogy csak egy néhányat említsünk most. Mi úgy gondoljuk, hogy az előbbiek is sürgősen orvoslásra szorulnának, éppen a demokratikus értékrend nevében, amit Önök oly gyakran emlegetnek (főleg ha valami saját érdeket követnek). Az előbb felsorakoztatott kérdésekben pedig – az egyezség megkötése után főleg – Önök már egyáltalán nem törődnek még annak a látszatával sem, hogy legalább a legkisebb mértékben is foglalkoznának ezekkel a kérdésekkel valamicskét. Mi őszintén sajnáljuk is ezért most, hogy itt nem rendelkezünk hatalmas olajkészletekkel, mert ekkor biztosan több figyelmet szentelnének a tengeren túlról is a demokrácia állítólagos védelmére.
Mielőtt ügyetlenül elfelejtenénk, kiváló tisztelettel, de mégis eléggé bátran azt is megjegyezzük, hogy az annyira híres és értékelt amerikai demokrácia modell teljesen csődöt mondott a szlovákiai kormányzat azon eltévedt lépésére, amikor saját ártatlan polgárait fosztja meg a legelemibb emberi jogoktól, megcsúfolva az emberiség legfontosabb vívmányait is. Igaz, ez esetben Ön sem bátorkodott számon kérő levelet gyorsan megfogalmazni, sem Gati tanácsadó, meg a hasonszőrű „mélyen elkötelezett demokraták” addig gátlástalanul és meggondolatlanul hangoskodó kórusa is néma maradt mind a sír. Hát csak ennyit röviden a hangoztatott értékrendről, meg a demokrácia modellről.
Mindezek ellenére, mi rendkívülien örülünk a kommunizmus bukásának, és annak is, hogy újra küzdhetünk békés eszközökkel a saját szabadságunkért. Semmifajta segítségre sem számítunk, mert a történelem már sok mindenre megtanított. Arra is, hogy 1956-ban - sokak szerint a demokrácia oldaláról nézve a világtörténelem egyik legcsodálatosabb és leg tiszteletre méltóbb pillanatában – mások a Sínai-félszigeten voltak elfoglalva, állítólag, ugyancsak a demokrácia érdekében. Aztán, az Ön által emlegetett alkotmánynak is szívből örülünk, hiszen a magunkénak érezzük, és nem akarjuk semmi áron sem, hogy mások alkotmányát és törvényeit erőltesse bárki ránk. Elvégre, nemzetünknek alkotmányos kérdésekben elvitathatatlan érdemei vannak: csak emlékeztetőül, az Aranybulla már 1222-ben megszületett.
Befejezésül, tisztelt külügyminiszter asszony, mi nem reméljük azt, hogy innen Kolozsvárról Önhöz eljuttatják levelünk, hiszen mi nem vagyunk a Klubrádió. De azt szívből remélhetjük, hogy sokan elgondolkodnak majd azokról az érvekről, amelyeket mi bátorkodtunk kegyelmed szíves figyelmébe ajánlani, és akkor valószínű nehezebb lesz a demokrácia nevében butítani az embereket. Kissé humorosan – de nem tiszteletlenül – még azt is hozzátennénk: hát ez a gyönyörű a demokráciában, az emberek (vagy éppen nemzetek) elkezdenek gondolkodni, s a törvények szellemében szigorúan megmaradva, nem biztos, hogy ugyanazon a véleményen lesznek, mint azok, akit mindenáron tanítani szeretnének. Tisztelettel,
2012.01.10, Kolozsvár A Magyar Polgári Párt Kolozsvári Szervezete
