Az elmúlt hét végén is pengeváltásra került sor az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom (EMNM) között a kettős állampolgárság megszerzését előkészítő ügyintézés körül. Az eddig Magyarországhoz kapcsolható hasonló ügyeket az RMDSZ intézte, kezdve a kárpótlási jegyekkel a kilencvenes évek elején, a magyar igazolványokon keresztül az anyanyelven való oktatási támogatás bonyolításáig. Kétségtelen, hogy ebből az RMDSZ-nek is származott politikai haszna, hiszen könnyebb volt arra a kérdésre valamit válaszolni, amit gyakran tettek és tesznek fel az emberek: mit tesz értem az RMDSZ?
Ezt az EMNM is felismerte, és mivel a közreműködésével megalakítani szándékozott pártnak is szüksége van e kérdés pozitív megválaszolására, szerződést kötött a magyar kormányzattal arra, hogy az ún. demokrácia központokban vállalja ezt az ügyintézést. Mivel a szerződés tartalmát nem ismerjük pontosan, nem tudhatjuk, hogy az kizárólagos-e, azaz megtiltja-e másoknak, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzanak. Az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége is idejében felajánlotta, hogy közreműködik a honosítási kérelmekkel kapcsolatos ügyintézésben, de a magyar illetékesek nem éltek ezzel a lehetőséggel. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete viszont meghirdette, hogy az ilyen ügyben hozzájuk fordulók számára ingyen készítteti el az okiratok fordítását, valamint a fényképfelvételt. Ezt a vállalást Tőkés László, az EMNM elnöke szavazatvásárlásnak minősítette, és impertinenciával vádolta meg az RMDSZ-t. Ha a volt püspök RMDSZ-szavazatokra gondol, elfelejti, hogy maga is ezekkel a szavazatokkal jutott be az Európai Parlamentbe az RMDSZ listájának élén.
Mi azonban a szavazatvásárlás, e politikai kalmárkodás tényét inkább azzal a hírrel hozzuk kapcsolatba, mely szerint a demokrácia központokban aláírásokat gyűjtenek a bejegyeztetendő új párt számára. Naiv ember, aki azt gondolta, hogy ezek a központok csak úgy, jótékonykodásból fordítanának energiát és költséget arra, hogy János bácsi visszakapja a maga vagy ősei magyar állampolgárságát.
Nagyon, de nagyon kilóg a lóláb, annyi szent. De hát ilyen a politika: gusztustalan vircsaft. Veres István
