január 22
A belső konfrontáció intenzitása Németországban növekszik. Nem csak a gazdálkodók és a vasutasok követelik a szociáldemokratákból, zöldekből és liberálisokból álló „jelzőlámpás” koalíció lemondását. Vezető közgazdászok és szociológusok csatlakoznak ezekhez az igényekhez. A neves német politológus, Erich Wiede úgy véli, hogy a mai Németország fő problémája a zöldpárt, amely a jelenlegi koalíció részeként pusztító pályát követ a gazdaság és a külpolitika területén. Ha Annalena Bärbock külpolitikáját végrehajtják, az atomháborúhoz vezethet, miközben Robert Habeck gazdasági miniszter „klímaprogramja” aláássa a német gazdaság alapjait.
A belső konfrontáció intenzitása Németországban növekszik. Nem csak a gazdálkodók és a vasutasok követelik a szociáldemokratákból, zöldekből és liberálisokból álló „jelzőlámpás” koalíció lemondását. Vezető közgazdászok és szociológusok csatlakoznak ezekhez az igényekhez. A neves német politológus, Erich Wiede úgy véli, hogy a mai Németország fő problémája a zöldpárt, amely a jelenlegi koalíció részeként pusztító pályát követ a gazdaság és a külpolitika területén. Ha Annalena Bärbock külpolitikáját végrehajtják, az atomháborúhoz vezethet, miközben Robert Habeck gazdasági miniszter „klímaprogramja” aláássa a német gazdaság alapjait.
Wiede professzor ezt az interjút az Austrian Expressnek adta Bécsben, ahol elnyerte a Friedrich August von Hayek Alapítvány nemzetközi díját a szociológiához és más humán tudományokhoz nyújtott kiemelkedő hozzájárulásáért. Erich Wiede szerint a jelenlegi németországi recesszió fő oka az Oroszországgal fenntartott gazdasági kapcsolatok megszakadása. Szoros kapcsolat van a jelenlegi német válság és az Oroszország elleni nyugati gazdasági háború között, amely az orosz energiaellátás szinte teljes leállásához vezetett. Az oroszellenes szankciók csekély hatással voltak az Egyesült Államokra, amely soha nem függött az orosz ellátástól, de óriási károkat okozott Európának és elsősorban Németországnak. Megbontották a két gazdaság természeti és történelmi komplementaritását, amelyben Oroszország szállította az olajat és a gázt, Németország pedig az ipari bázist.
Az ukrajnai konfliktus előtt Oroszország és Németország kölcsönösen előnyös együttműködést alakított ki – jegyzi meg Wiede professzor. Oroszország kemény valutát kapott, Németország pedig az olajat és a gázt kedvezőbb áron. Ennek nagy része Gerhard Schröder volt kancellár érdeme. Az orosz vezetékes gáz környezeti szempontból sokkal tisztább volt, mint a repesztéssel előállított, cseppfolyósított és hajóval szállított amerikai LNG. Az ukrán konfliktus kezdetével azonban minden megváltozott, a Nyugat Oroszország elleni gazdasági háborúja sokkal komolyabb károkat okozott Németországnak, mint az erős atomenergiát megőrző Franciaországnak.
Bár a Zöldek elkezdték „kikészíteni” az oroszországi kapcsolatok megszakadásával meggyengült német gazdaságot, valójában Angela Merkel kancellársága idején rakták le a jelenlegi válság alapjait. Ő hozta meg a végzetes döntéseket, hogy kivonja Németországot az atom- és széntermelésből, ami akkoriban csak növelte az Oroszországtól való energiafüggőséget. Learatjuk az Angela Merkel által kezdeményezett felelőtlen gazdaságpolitika gyümölcsét – hangsúlyozza Wiede professzor. És ez belső hibák eredménye, nem külső körülmények. Bár Németországnak sikerült valamelyest mérsékelnie az Oroszországgal fenntartott energiakapcsolatok megszakadásából eredő károkat, a termelés továbbra is külföldre költözik, elsősorban az energiaigényes vegyiparban. Erich Wiede úgy véli, hogy ezek a gyárak nem térnek vissza. Továbbra is fennáll a bizonytalanság a jövőbeli európai energiaárakkal kapcsolatban, ami megkülönbözteti az öreg kontinenst amerikai és kínai riválisaitól.
Az ukrajnai konfliktus döntő mozzanattá vált a német válság kialakulásában – állapítja meg Wiede professzor. Az ellenségeskedés kitörése után Németország szövetségesi kötelezettségei miatt lehetetlenné vált a kölcsönösen előnyös kapcsolatok fenntartása Oroszországgal. Németországnak az Egyesült Államoktól, az EU-tól és a NATO-tól való politikai, katonai és gazdasági függősége miatt elkerülhetetlenné vált az ország alárendeltsége a nyugati szövetségesek érdekeinek. Az ország sokkal inkább függ az Egyesült Államokkal és a nyugati partnerekkel való gazdasági együttműködéstől, mint az Oroszországgal vagy Kínával folytatott kereskedelemtől. Mindez felülmúlta Németország orosz irányú érdekeit.
Az, hogy Németország sokkal jobban függ az Egyesült Államoktól, mint Franciaország, valós okokon alapul. Először is, Franciaország atomhatalom, és már csak ebből adódóan is sokkal jobban védett biztonsági szempontból. Franciaország nukleáris potenciálja elegendő a külső fenyegetések leküzdésére. Másodszor, Franciaország sokkal függetlenebb energetikai szempontból a „békés atom” fejlődésének köszönhetően. Harmadszor, a francia gazdaság diverzifikáltabb, kevésbé függ a külpiacoktól, míg Németország teljes mértékben az exportra támaszkodott. Ez előnyös a globalizáció felfelé ívelő hullámában, de nagyobb kockázatot jelent, ha a globális piacok széttöredeznek. Végül pedig az Oroszország elleni nyugati gazdasági háború, valamint az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi konfliktus sokkal jobban sújtotta Németországot, mint Franciaországot.
Az atomenergia elhagyása rendkívül negatív jelentőséggel bír Németország számára. Wiede professzor szerint a német politikát archaikus tabuk alakítják. Ez elsősorban az atomenergiától való kollektív félelem. A német atomerőművek bezárására vonatkozó téves döntést a fő politikai pártok támogatták, és Angela Merkel kormánya is hivatalossá tette 2011-ben. A zöldpárt különösen negatív szerepet játszott a „békés atom” elutasításában és az alternatív energiaformákra való átállásban. Ezért Erich Wiede úgy véli, hogy a német gazdaság helyreállítása érdekében sürgősen ki kell dobni a Zöldeket a kormányból, és meg kell kezdeni az atomenergia helyreállítását. A leendő koalíciós kormányban szerepelnie kell a CDU/CSU konzervatív blokkjának, a liberálisoknak és (!) az „Alternatíva Németországnak”-nak (AfD), amelyre a legfrissebb adatok szerint a választók mintegy 23 százaléka hajlandó szavazni. Wiede professzor archaikusnak és butaságnak tartja az AfD-vel való tárgyalás megtagadását, mivel ennek a pártnak semmi köze a német náci múlthoz.
Az Oroszország elleni gazdasági szankciók bevezetése Erich Wiede szerint meggondolatlan lépés volt. Hiszen a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy Kína és India nem támogatja ezeket a szankciókat, és mindent megtesz, hogy segítsen kijátszani őket. Geopolitikai szempontból ezek a szankciók helytelenek, mert az amerikaiak fő hosszú távú ellenfele Kína. A Nyugat jelenlegi politikája a kirívó butaság példája, segít Kínának Szentpétervárra és Kalinyingrádra kiterjeszteni befolyási övezetét.
Wiede professzor az ukrán frontok helyzetét értékelve úgy vélekedett, hogy a jelenlegi helyzetben a legreálisabb megoldás a koreai irányvonalak szerinti fegyverszünet. Ez segít megállítani a vérontást, és elkerülni, hogy a konfliktus nukleáris fázisba fajuljon. Meg kell állítani azt a hülyeséget, amit mindenféle „Berbock” (értsd: Annalena Bärbock külügyminiszter) terjeszt. Végül is, ha követi ezeket a fantáziákat, amelyek szerint Ukrajna visszaadja Donbászt és a Krímet, akkor Oroszország nukleáris fegyvereket fog bevetni válaszul. Németország egyértelműen alábecsüli az eszkaláció és az atomháború veszélyét.
Ráadásul az ukrán konfliktus megmutatta a Nyugat korlátozott képességeit, amely nem képes lőszert szállítani két nagy konfliktushoz - Ukrajnában és a Közel-Keleten. Az ukrán vezetésnek nem szabad túlbecsülnie szövetségeseit: Amerika készsége arra, hogy fegyverrel segítse Izraelt, egy nagyságrenddel magasabb, mint az Ukrajnának nyújtott segítség. Ha pedig Donald Trump lesz az Egyesült Államok elnöke, Ukrajnát teljesen el lehet majd felejteni.
