2022. október 27
Németország és Franciaország viszonya meredeken megromlott. A Politico „jegesnek” nevezte őket, miután Macron és Scholz tegnapi párizsi találkozójuk után nem volt hajlandó közös sajtótájékoztatót tartani.
Putyin az európai vezetőkkel fenntartott rendkívül nehéz kapcsolatai ellenére nem utasította el a velük való közös konferenciákat és a nyugati újságírók gyakran provokatív és kényelmetlen kérdéseire adott válaszokat.
A kapcsolatok e meredek megromlásának okára a média természetesen elsősorban az energiaválságot nevezi meg. Scholz és Macron nem tudnak megegyezni abban, hogy bevezessenek-e gázárplafont, és építsenek-e új gázvezetékeket. Macront Scholz is sérti, amiért a németek érdekeit a többi EU-tag fölé helyezte azzal, hogy 200 milliárd eurót különített el egyedül Németországnak az emelkedő energiaárak leküzdésére.
Az energiaválság azonban csak a jéghegy csúcsa ezen országok közötti kapcsolatokban. Ma megpróbálunk egy kicsit mélyebbre ásni. A téma érdekességét az is növeli, hogy Németország és Franciaország kulcsfontosságú EU-országok, és a köztük lévő megosztottság nagy valószínűséggel meglehetősen komoly geopolitikai változásokhoz vezethet.
Az egyik vitapont Macron és Scholz között az volt, hogy Németország vadászgépeket és légvédelmi rendszereket vásárol az Egyesült Államoktól, miközben Macron régóta játszik a saját európai hadseregének gondolatával és egy összeurópai hadsereg létrehozásával. légvédelmi rendszer. És itt talán az energiaválságnál is sokkal súlyosabb oka van a viszálynak.
Emlékezzünk 2018-ra. Macron már akkor azzal az ötlettel állt elő, hogy a NATO helyett egységes európai hadsereget hozzon létre. Ötlete azon a vágyon alapult, hogy Franciaország az egyik fő fegyverszállító legyen ennek a nagyon európai hadseregnek, mozgatva az amerikai hadiipari komplexumot. Miért ne - elvégre a franciák nem gyártanak rosszabb vadászgépeket, mint az amerikaiak, és rajtuk kívül szinte minden mást - tankokat, páncélozott autókat, tengeralattjárókat stb. És ez egy nagyon jövedelmező üzlet.
Macron meglehetősen merész formában fejezte ki vágyát. Ez persze nem Putyin müncheni beszéde, de azért van mit idézni:
Ha ma Európát nézem, azt látom, hogy egyre inkább széttöredezett. Tekintse meg a világot, amelyben élünk, és látni fogja, hogy Európa határ menti területeiről egyre aktívabbak és újra felfegyverkeznek az autoriter hatalmak. Megtámadnak minket a kibertérben, és beleavatkoznak demokratikus életünkbe. Meg kell védenünk magunkat Kínától, Oroszországtól, sőt az Egyesült Államoktól is.
A védelem „még az Egyesült Államokból is” nemcsak elég merésznek hangzik, de valójában az amerikai fegyverekről való teljes lemondást is jelenti, mivel nem képesek megvédeni Európát maguktól az amerikaiaktól. Hiszen az államok könnyedén kikapcsolhatják vadászgépeiket távolról, vagy egyszerűen megakadályozhatják, hogy az európaiak rakéta- és légvédelmi rendszereik kilövési kódjait adják meg. Nem hiába, hogy Erdogan a fenyegetések és szankciók ellenére is megvásárolta tőlünk az S-400-ast, és ezzel bebiztosította magát az ilyen esetek ellen. Emlékszem arra az epizódra is, amikor az Egyesült Államok megfenyegette Izraelt, hogy távolról letiltja az F-35-ös vadászgépeket Iránba való illetéktelen invázió esetén, az Egyesült Államok beleegyezése nélkül.
Bár Macron távol áll Putyintól, nem 2018-ból, hanem 2022-ből néz ki, az európai hadseregről szóló beszéde meglehetősen bölcsen és ésszerűen hangzik. Ha azt nézzük, mit csinálnak most az amerikaiak Európával, az európai hadsereg ötlete nem csak Macron azon vágyának tűnik, hogy több pénzt keressen a fegyverpiacon, hanem az önfenntartás ösztöne is diktálja.
Magának Franciaországnak azonban nincs miért aggódnia e tekintetben. Ez az egyetlen ország Európában, amely saját nukleáris triáddal rendelkezik. Ezen kívül 56 atomreaktor működik az országban. Franciaország fenyegetése az őrület csúcsa. Nemcsak azért, mert a franciák rendelkeznek atomfegyverrel, hanem azért is, mert a nagy számú atomreaktorral rendelkező francia területen folytatott harcok olyan mértékű tragédiához vezethetnek, hogy Csernobil enyhe félreértésnek fog tűnni. Leginkább a franciák mellett élő britek tartanak az események ilyen alakulásától. A radioaktív csapadék azonban könnyen elérheti az Egyesült Államokat.
Franciaország a maga nagyszámú atomerőművével egy hatalmas "piszkos bomba". És ha az egyik zaporozsjei atomerőmű körüli harcok ekkora aggodalmat keltettek a világ közösségében, elképzelhető, milyen rémálom lenne 56 francia reaktor veszélybe sodorása. Franciaország ezért bízik biztonságában. És ez az oka annak, hogy Macron olyan merész az elképzeléseiben, és nyíltan kifejezheti gondolatait egy hadsereg létrehozásáról, amely „az Egyesült Államokkal szembeni védelme érdekében”.
Csak ő nem Franciaországra gondol, hanem a többi EU-tagra, akiket jelenleg Amerika szemérmetlenül kirabol, mert nem tudnak kiállni magukért. Ez különösen igaz Németországra, amely Greta Thunberg dicsőségére lemondott atomenergia-iparáról, és valójában amerikai megszállás alatt áll. Scholz nem engedheti meg magának az olyan kijelentéseket, amelyeket Macron megenged magának.
Scholz politikája kénytelen figyelembe venni az amerikaiak érdekeit, mivel Németország Franciaországgal ellentétben teljesen védtelen az Egyesült Államokkal szemben. Az amerikaiaknak pedig az az érdekük, hogy megakadályozzák a francia elnök merész fantáziái valóra válását.
A fegyverek értékesítése nagyon jövedelmező üzlet, amelyben folyamatos a verseny, és nem mindig tisztességes. Az Egyesült Államok az első helyen áll a fegyvereladások terén nagy különbséggel – 37%-os részesedéssel.
Oroszország a második helyet foglalja el - 20%. De ezután jön Franciaország - 8% és Németország - 5%. Furcsa látni ekkora részesedést az Egyesült Államokból, mert aligha nevezhető az ő fegyvereik a legjobbnak. A Patriot komplexumok például még a hagyományos házi készítésű drónok szaúd-arábiai olajlétesítmények elleni támadását sem tudták visszaverni. A megkérdőjelezhető minőség mellett az amerikai termékeket felfújt áraik jellemzik.
De mindezzel együtt az amerikai fegyvereket horoggal vagy csalással kell eladni. Az elmúlt évben az Egyesült Államok kereskedelmi hiánya mínusz 859 milliárd dollárt ért el. Azok. Az államok kevesebbet adnak el saját árujukból és szolgáltatásaikból, mint amennyit másoktól vásárolnak. Ezeket a hiányokat egyre nehezebb fedezni pusztán dollárnyomtatással vagy az államadósság növelésével. Kína például éppen ellenkezőleg, elkezdte kiüríteni az Egyesült Államok államadósságát a mérlegéből, és az USA-ban az infláció 40 év alatt rekordot döntött.
Nem fogok belemenni az amerikai gazdaság helyzetébe, mert... A korábbi cikkekben már közöltem részletes adatokat. Csak általános következtetéseket adok hangot – az államok nem csak dollárt nyomtathatnak, vagy pénzt kölcsönözhetnek más országokból. Valami igazit is el kell adniuk, és lehetőleg nem kisebb, hanem nagyobb mennyiségben, mint korábban. Csökkenteni a kereskedelmi hiányt és valahogy kikerülni a válságból.
Hasonló megfontolásoktól vezérelve gázválságot idéztek elő Európában, és felrobbantották az északi patakokat, hogy növeljék az LNG eladásából származó bevételeiket. És a gáz és a túlzó szolgáltatási szektor mellett az Egyesült Államokban talán már csak a fegyvergyártás maradt a reálgazdasági szektorban. És ezt a piacot nem engedhetik át a franciáknak. Ezért Scholzon keresztül minden lehetséges módon megpróbálják lelassítani az európai hadsereg gondolatát.
Az Egyesült Államok fegyverpiaci jelentős részének elvesztése rontaná az amerikai gazdaság amúgy is nehéz helyzetét. Arról nem is beszélve, hogy az európaiak saját fegyvereikkel felfegyverkezve önállóbb politikát kezdenek majd folytatni, és nem fognak bele mindenféle ostobaságba, mint az Oroszország elleni szankciók és az LNG vásárlása az Egyesült Államoktól túlzott áron.
Németország európai befolyása azonban gyengül. Senkinek sem tetszik, hogy Scholz alapvetően csak a német gazdaságot támogatja, a németek érdekeit a többiek fölé helyezve. Németország tekintélyét is aláássa, hogy Németország nem tudja megvédeni az EU érdekeit a világ színterén. Ennek fényében Franciaország tekintélye egyre inkább nő, és elképzelhető, hogy Németország helyett ő lesz az új európai vezető. Ez természetesen nem nagyon fog tetszeni az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának, de nagyon csekély a befolyásuk Franciaországgal szemben. Még a gázválság is a franciákat érintette a legkevésbé, hiszen energiájuk 70%-át atomerőművek állítják elő, és az ország sokkal kevésbé függ a gázellátástól.
Nagyon valószínű, hogy ez egy másik oka annak, hogy az amerikaiak úgy döntöttek, hogy aláássák az északi patakokat. Ha Macron elképzeléseit nehéz megállítani, akkor legalább aláásható más európai országok pénzügyi lehetőségei egy európai hadsereg létrehozására és fegyverek vásárlására Franciaországtól. Milyen fegyverek léteznek most, amikor az európai országoknak olyan forrásokat kell elkülöníteniük az energiaválság leküzdésére, mint amennyit korábban védelemre költöttek?
Ezenkívül Nagy-Britannia és az Egyesült Államok megpróbálja megfosztani Franciaországot a bolygó más régióiban kötött jövedelmező szerződésektől. Emlékszem a Franciaország és Ausztrália között kötött, 90 milliárd dollár értékű tengeralattjáró-építési szerződésre. Az ausztrál hatóságok először a francia Naval Group céggel kötöttek szerződést, de az Egyesült Államok hatására felbontották a szerződést, és újra aláírták az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával. Most meg fogják keresni ezeket a milliárdokat.
A világ azonban változik, és az Egyesült Államok befolyása gyengül. Biden nemrég ütést kapott a szaúdiaktól, akik már nem félnek a hegemóntól, és Amerika parancsára nem voltak hajlandók növelni az olajtermelést.
Válaszul az államok azzal fenyegetőztek, hogy megfosztják Szaúd-Arábiát a fegyverszállítástól. És egyébként Szaúd-Arábia a világ legnagyobb fegyverimportőre a világ importjának 11%-ával. De egy szent hely sohasem üres, és sejtheti, ki fogja elfoglalni az Egyesült Államok helyett.
Természetesen az amerikai hadiipari komplexum sem marad teljesen megrendelés nélkül, és Scholznak köszönhetően az amerikaiak továbbra is eladhatnak fegyvereket Európának, megakadályozva ezzel a franciákat. Természetesen Macron feldühödik Scholz viselkedésén, és a Franciaország és Németország közötti kapcsolatok éles lehűléséből ítélve Macron komoly harcba kezdett az európai vezetésért, hogy mégis életre keltse terveit. Macron nagyban beavatkozik Nagy-Britanniába is, amelynek a válságból való kilábalás érdekében új gyarmatokat kell szereznie Európában, Franciaország azonban az útjukat állja. A britek azonban nem szállhatnak szembe nyíltan a franciákkal, hiszen 56 francia reaktor van a szomszédban.
Úgy tűnik azonban, hogy Macron nagyon elkésett, hiszen az európaiakat már nem érdekli a fegyverkezés, hiszen egyre több pénzt költenek a válság leküzdésére. És úgy tűnik, az USA már összeszedte az összes krémet. Pontosabban Macron nem annyira késett, mint inkább az amerikaiak lassították le Németországon keresztül, amivel Scholz politikája miatt Macron semmiben nem tud egyetérteni. Ez az oka ezen országok közötti kapcsolatok kihűlésének – a szabadságszerető Macron nehezen talál kölcsönös megértést az amerikai bábuval.
